Assisi Szent Ferenc tranzitusának 800. évfordulóján, október 3-án új időszaki kiállítás nyílt Esztergomban Assisi Szent Ferenc ábrázolásai a Keresztény Múzeumban címmel. A földszinti termekben berendezett tárlat Isten Szegénykéjének alakját idézi meg a művészettörténet különböző korszakaiban készült ábrázolásokon keresztül.
A történeti források és a rendi hagyomány szerint az első ferences testvérek még alapítójuk, Szent Ferenc életében, 1224-ben érkeztek a Magyar Királyság területére, s mivel akkoriban Esztergom volt az ország egyházi és politikai központja, így természetesen itt telepedtek meg. Az esztergomi volt az első ferences kolostor, amely egyúttal a korai magyar rendtartomány központjává is vált. Kontsek Ildikó művészettörténész, a Keresztény Múzeum igazgatója felidézte: október 3-án az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban lezárult a Ferenc 800 elnevezésű jubileumsorozat. A Keresztény Múzeum mostani tárlata tisztelgés Assisi Szent Ferenc tranzitusának emléke előtt, annak 800. évfordulója alkalmából. A kamarakiállítás a múzeum saját gyűjteményéből mutat be Szent Ferenc alakját és életét ábrázoló alkotásokat, s így tárja az érdeklődők elé a szent alakját. A kurátorok mintegy negyven alkotást, egyebek mellett szénrajzokat válogattak be a tárlat anyagába.
A múzeumnak nem feladata a Szent Ferenc-ábrázolások gyűjtése. Kifejezetten a Poverellót ábrázoló műalkotásokban nem bővelkedik a gyűjtemény, de ferences témájú képek szép számmal találhatók benne. A képanyag része egy grafikai sorozat, amit Barta Ernő (1878–1956) festő- és grafikusművész lánya, Barta Éva adományozott a Keresztény Múzeumnak, 1983-ban. A Szent Ferenc életét és legendáit bemutató illusztrációgyűjtemény 1942-ben jelent meg az Assisi Szent Ferenc virágoskertje című kötetben, amelynek szövegét Szalay Emil ferences szerzetes írta, előszavát pedig Schrotty Pál tartományfőnök. A szolid, fekete-fehér kiadvány hétszáz példányban jelent meg, csak kevesen ismerik. A benne található harminc grafika képezi az alapját a mostani tárlatnak, eköré gyűjtötték a többi alkotást. Természetesen a könyv egy példánya is látható a kiállításon.
Kontsek Ildikó tárlatvezetéséből kiderült: az időszaki kiállításon bemutatják Szent Ferenc életét és ikonográfiáját is. Az úgynevezett attribútumok, azaz a szenteknek a keresztény művészetben alkalmazott megkülönböztető jelképei a középkortól kezdve egészen napjainkig jól felismerhetővé teszik a szenteket. Ismernünk kell azonban a hozzájuk kapcsolódó legendát is.
Szent Ferenc életéből az egyik legismertebb jelenet az, amikor a földi javakról lemondva, leveszi ruháit szülei és a püspök előtt. Ezt a megrázó eseményt gyakran ábrázolják a festők. Népszerű téma az is, amikor Ferenc a madaraknak prédikál, s korunkban különösen sokszor emlegetjük Ferenc és az egyiptomi szultán találkozásának jelenetét is. Isten Szegénykéje az ötödök keresztes hadjárat idején, Damietta közelében kereste fel Malik-al-Kámil szultánt. Többféle nézőpontból közelíthetjük meg ezt a találkozást, a mai értelmezés szerint a vallásközi párbeszéd, a vallási türelem szép példája.
A Keresztény Múzeum anyagában kevesebb példa van rá, de egyébként népszerűek az 1223-as első grecciói karácsonyt felidéző ábrázolások is. Szent Ferenc ekkor összehívta a falu és a környék népét, illetve a testvéreket, s a születés történetét közvetlenül átélve, élő betlehemmel ünnepelték a megváltó Krisztus e világra érkezését.
Ugyancsak kiemelt attribútumnak számítanak a stigmatizáció látható jelei, az a jelenet, amikor Ferenc megkapja Krisztus sebeit. A Keresztény Múzeumban található ábrázolások jó része is ezzel a témával foglalkozik. Az intézményvezető megvilágította: élete utolsó éveiben Szent Ferenc olyan elmélyülten imádkozott, és olyan mélyen érezte át Jézus szenvedéseit, hogy kézfején, lábán és oldalán megjelentek a Megváltó sebei, s a vele való személyes kapcsolatban élhette át gyötrelmeit. A stigmatizációt a Ferenc életéről szóló legendák elbeszélései alapján jelenítették meg az alkotók. A tárlaton az egyik ábrázoláson egy angyal (szeráf) jelenik meg Jézus keresztjén, és belőle árad ki az a kegyelem, amely révén Ferenc megkapja a szent sebeket. Egy másik ábrázoláson Ferenc feszületet tart a kezében, és ott van a képen egy koponya is, ami a vezekléssel, a halállal és a megváltással való közvetlen kapcsolatra utal. Láthatunk a tárlaton olyan festményt is, amelyen Ferenc kezében könyv van: a Szentírás vagy egy imádságoskönyv.
Szent Ferenchez köthető gyakori téma a teremtmények éneke is, az Istent dicsőítő Naphimnusz, amelynek maga Ferenc a szerzője. Kontsek Ildikó szavai szerint a Poverellóval kapcsolatban ezt ismerik a legtöbben azok közül, akik szeretik és tisztelik őt, de más felekezetekhez tartoznak vagy nem hívők. A 20. századi hippi közösség számára is alapvetően fontos volt a természet szeretete és óvása. A kultúrájukban is megjelenik ez a téma, s ezzel összefüggésben bekerül a filmművészetbe, a kortárs zenébe, így a popzenébe is. A kiállítás megtekintése közben a látogató zenei bejátszásokat hallhat, amelyek azt mutatják be, miként vált a Naphimnusz modern popkulturális és filmművészeti alkotások részévé.
A kiállításon felnagyítva láthatunk Szent Ferencről készült, a 13–14. századból származó, mindössze néhány négyzetcentiméteres festményeket. Az ablak előtt a figurák ellenfényben jelennek meg, és a nagyítás révén érdekes részletekre is felhívják a figyelmet, melyeknek kortárs áthallásuk is lesz. Ilyen kép az is, amely rögtön a bejáratnál fogadja a látogatót: a csupán néhány centiméter átmérőjű festményt csaknem másfél méteresre nagyították. Szent Ferenc megjelenése nagyon egyszerű. Bár sejthetjük az oldalseb helyét, ahogyan azt is, hol volt a kereszt a kezében, ezek az attribútumok az idők során elkoptak. Egy másik motívum azonban most is látható a szent kezében: egy kis méretű piros könyv. A mai látogató számára ez talán leginkább egy tokkal ellátott mobiltelefonra hasonlít. A vendégek közül sokan örömmel állnak a kép elé, és készítenek magukról szelfit, belehelyezkedve ezáltal Szent Ferenc világába, a saját készülékükkel.
Látható a tárlaton a Fioretti több kiadása is, a legrégebbi 1686-ból – Buda török megszállás alóli felszabadulásának esztendejéből. Egy Felső-Magyarországon készült, Szent Ferencet ábrázoló színezett fametszet, amely a stigmatizációt ábrázolja, egy középkori könyv kötéstáblájában volt elrejtve. Minden bizonnyal egy predella részlete lehetett. Egy nagy itáliai retábulum több elemből állt, az alsó részén szentek, középen pedig a keresztre feszített Krisztus volt látható. Ezt később szétszedték, s a metszet másodlagosan, műkereskedés révén került a Keresztény Múzeumba.
Kontsek Ildikó saját elmondása szerint a képek közül különösen azokat szereti, amelyeken Ferenc a kereszt formába rendeződött madaraknak prédikál. Nagyon szép az a festmény is, amelyen a haldokló Ferenc a földön fekszik, testvéreitől körülvéve. És érdemes megemlíteni azt a képet is, amely Szent Ferenc Assisiben, a Szent Damján-templomban átélt látomását jeleníti meg. Szerepel a kiállításon egy barokk ábrázolás, amely szentimentálisan közelíti meg a stigmatizáció jelenetét: Ferenc teljesen átadja magát az érzéseinek. Az alkotó kiléte bizonytalan, de az tudható, hogy egy észak-itáliai barokk festőről van szó. A festmény mellett lévő két ábrázolásnak hasonló a kerete. Ezek száz évvel ezelőtt készültek. 1926-ban ugyanis, Szent Ferenc tranzitusának 700. évfordulója alkalmából, Csernoch János esztergomi érsek, hercegprímás fővédnökségével művészeti pályázatot írtak ki azzal a céllal, hogy készüljön egy oltárkép a pesti ferencesek templomába. Ez a terv a gazdasági világválság miatt sajnos nem valósult meg. Elkészült viszont két kép. Az egyik Bajor Ágost esztergomi festő munkája, amely a helyi ferences gimnázium igazgatói szobájában van elhelyezve, de a tárlatra kölcsönadták. (Egy díjazott pályamű vázlata.) A másik, szintén 1926-ban készült festmény pedig Bíró József alkotása. Vereckei András, az intézmény múzeumpedagógusa minden alkalommal szóba hozza ezt a képet a Szent Ferencről tartott foglalkozásain.
Kontsek Ildikó felhívta a figyelmünket egy különleges ábrázolásra, amely szintén a Keresztény Múzeum raktárából került elő: egy Padovához köthető festményről van szó, amely reneszánsz stílusban készült a 15. század közepén. A képen a stigmatizált szent látható a maga szerénységével, szegénységével, mezítlábasan. Mellette pedig Leó testvér, aki később leírja ezt az eseményt. Erre utal, hogy a kezében lapokat tart. Jelen van a képen Mária és angyalok is. A jelenet reneszánsz környezetben játszódik, az elénk táruló táj lenyűgöző. Ez egy ikonográfiailag is kiemelkedő alkotás.
A kiállítás kurátora a kortárs Szent Ferenc-értelmezés egy érdekes példájára is felhívta a figyelmet. Szuharevszki Mihály 2016-ban készítette Napfivér, Holdnővér című olajképét, amelynek vázlatát láthatjuk a tárlaton. Címe azonos Franco Zeffirelli napjainkra klasszikussá nemesedett filmjének címével. Ez is bizonyítja, hogy Szent Ferenc személye korunkban is foglalkoztatja az embereket, hiszen a kép alkotója még csak harmincöt éves volt a festmény elkészültekor. A kép egy fiatal lányt és fiút ábrázol a természetben, lepkék és virágok között. Meditatív, korszerű ábrázolás.
Kontsek Ildikó arról is beszámolt, hogy az október 3-ai tárlatmegnyitón rengetegen voltak: szerzetestestvérek, szerzetesnővérek, ferences diákok és világiak. A kiállítást azóta is sokan látogatják, és remélhetőleg ez így is marad egészen a zárásig.
Az Assisi Szent Ferenc ábrázolásai a Keresztény Múzeumban című tárlat november 22-éig tart nyitva; keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között tekinthető meg.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. november 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
