Annak idején egy balatoni nyaralás alatt olvastam el Asimov Alapítvány-trilógiáját. Aztán a trilógiából heptalógia lett, a szerző írt két bevezető és két befejező részt is. De ezek később lettek meg, s amikor én olvastam, még csak 3 rész létezett.
Tulajdonképpen Asimov politikai krédója csak az első befejező részben derült ki nyíltan. Korábban még nem volt tanácsos az USA-ban kommunistának lenni nyíltan – így is rajta volt Asimov az 50-es években a kommunistagyanús személyek listáján -, de a 80-as években ez már nem jelentett problémát. Eleve Asimov kommunistaként se volt soha szovjetpárti, ahogy kínaipárti se, ő valami elvont kommunizmusban hitt, ateista és racionalista alapokon.
Az Alapítvány pereme mű tulajdonképpen arról szól, hogy az emberiség előtt van 3 út:
- individualista, szabadságelvű, tulajdonképpen ez a nyugati rendszer kivetítése a távoli jövője: ez az Alapítvány uralta galaxis, ahol az uralom teljesen hagyományos módon zajlik, azaz gazdasági, katonai, politikai, tudományos-technológiai eszközökkel,
- van ennek a korrigált, irányított verziója, ez egyfajta szabadkőműves ideál: ez a Második Alapítvány világa, ahol a dolgok látszólag mennek a maguk útján spontán módon, a valóságban azonban egy szűk felvilágosult elit irányítja a folyamatokat mentális erők révén,
- s van egy teljesen más út, a tökéletes kollektívizmus: a Gaia bolygó, ahol minden entitás egyszerre egyéniség és közösség is, azaz nemhogy a tulajdon közös, de még a gondolatok is.
A történet arról szól, hogy az egyik szereplőre hárul, válasszon a 3 lehetőség közül, s ő a Gaiát választja, a bolygószintű rend kiterjesztését az egész világegyetemre.
Én 1986-ban olvastam a könyvet. Már akkor se tetszett. Ez ugyanis egy teljesen alaptalan utópia. Az utópiák fő baja pedig, hogy nem számolnak a valósággal, majd amikor észlelik, hogy a dolgok nem mennek sehogy se, féktelen erőszakkal reagálják le a csődöt. A marxi modell is végülis erről szólt.
Gaia pedig ennek felturbózott verziója: immár nem csak a tulajdonról kell lemondani, de az egyéniség minden maradványáról is. Persze, nyilván kiválóan működne egy olyan társadalom, melynek van közös tudata, de az emberi faj nem ilyen (sőt, a földi élővilág 99 %-a se ilyen), így az egész csak egy buta halandzsázás.
Érdekes az összevetés a Star Trek világával. Gene Roddenberry, a Star Trek megalkotója szintén erősen balos volt, de sokkal amerikaiabb módon, azaz ő a kommunizmust csak a gazdaságra akarta kiterjeszteni, egyébként valamiféle versengő társadalmat képzelt el, csak nem pénzbeli versengést, hanem tudományban, felfedezésben, stb. Így ott „Gaia” negatív szereplő, a Star Trekben Borgnak hívják, s valamiféle elnyomó, borzasztó ellenségként van ábrázolva. A Borg fő ellenség, míg pl. a még mindig kapitalizmusban élő idegen fajok csak amolyan vicces egzotikum.
Persze ebből a vicceskedésből is akadt baja Roddenberrynek. Őt nem kommunizmussal, hanem antiszemitizmussal vádolták meg. A fő kapitalista idegen faj ugyanis a ferengik, akik alacsony, szőrös, meglehetősen csúnya lények, nagy orruk és fülük van, s rendkívül kapzsik – a kritikusok szerint antiszemita karikatúrákból mintázta Roddenberry a ferengiket.
Szerencsére a Star Trek Roddenberry után 2 legnagyobb neve, a Kirk kapitányt és a Spock elsőtisztet játszó színészek megvédték Roddenberryt: „ha antiszemita lett volna, nem minket hívott volna meg a 2 főszerepre”, ugyanis mind a két színész zsidó.
Tulajdonképpen ez a két véglet: az alaptalan utópia és a valóság megváltoztathatatlanságához ragaszkodás. Utóbbi végülis a klasszikus liberalizmus: azaz az ember rossz, s mivel úgyis mindig rossz lesz, így igyekezzünk ezt a rosszt jóra használni.
A keresztény elv egészen más. A rossz sose fogadható el, törekedni kell a jóra, de tudni kell, nem lehetséges a földi életben működő utópia.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
