Huszonötödik alkalommal adta át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a Szent Erzsébet rózsája díjat. Idén november 24-én este Kuti Sándorné Kovács Mária, a kiskunhalasi alsóvárosi plébánia karitászcsoportjának vezetője vehette át a rangos kitüntetést Székely János püspöktől, az MKPK elnökétől a Néprajzi Múzeumban. A jótékonysági est kedvezményezettje a Regőczi István Alapítvány volt.
A díj átadásán együtt ünnepelt Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Németh Gábor, az MKPK titkára; Áder János és felesége, Herczegh Anita, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, akik létrehozták a Regőczi István Alapítványt a Koronavírus Árváiért, és amely kuratóriumnak Anita asszony az elnöke. Az ünnepségen jelen volt Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója, Szemerei János evangélikus püspök, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, továbbá az egyházmegyék és szerzetesrendek, az állami, társadalmi és kulturális élet képviselői és a korábbi díjazottak.
Székely János ünnepi köszöntőjében elmondta: Árpád-házi Szent Erzsébet a világ szerencsésebb részére született II. András magyar király lányaként, de hamar átkerült a szegények oldalára. Wartburg várában gyakran olyan ételt tettek az asztalra, amelyet szegényektől vettek el; Erzsébet elhatározta, nem eszik ezekből. A puszta léte néma forradalom, felkiáltójel volt: egyszerű ruhákat hordott, a szegény emberek között haladt a körmeneteken, árvaházat alapított, ahol az árvák édesanyának szólították őt. Látogatta a betegeket, szegényeket is, és keresztanya lett a legszegényebb családokban.
Az MKPK elnöke XIV. Leó pápa Dilexi te (Szerettelek téged) című apostoli buzdításából kiemelte, hogy az élő Isten az égő csipkebokorban úgy mutatkozik be, mint aki látta Egyiptomban népe nyomorúságát, ismeri a szenvedését, megrendíti a szegények fájdalma.
– idézte a püspök a pápa szavait, melyek a mai világ mentalitásától távol állnak, hiszen hat másodpercenként éhen hal egy éhező gyerek, noha a fegyverekre költött összeg egy százaléka elég lenne az éhezés felszámolására. Ugyanígy probléma a tiszta ivóvíz hiánya, és hogy Afrikában 30 millió kisgyerek nem járhat iskolába. Leó pápa apostoli buzdításában felidézi, Szent Ferenc megtért, amikor átölelte a leprást. „Gesztusával az Egyház új tavaszát hozta el.” Székely János hozzátette, a keresztény üzenet szíve, hogy a világ szeretetből van, Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretetéből.
Isten akarja, hogy ez a szeretet járja át a világot, az emberi szíveket, és ebben akar a Karitász sokat tenni – folytatta. – Magyarországon a karitászmunkatársak és önkéntesek által oda is eljut a gondoskodás, ahová az állami szociális háló nem ér el. „Egy rászoruló embernek nemcsak anyagi segítség kell, hanem mindenekelőtt az is, hogy átélje, fontos, valaki gondol rá.”
Székely János két történetet mondott ezután. Az első egy cigány kisfiúról szólt, akit még fiatal papként ismert meg. A kisfiú nagyon jól számolt, majd hirtelen romlani kezdett az eredménye, ugyanis nem neki való szemüveg volt rajta, hanem az, amit a nagymama talált egy fiók alján. Készíttettek együtt szemüveget, a tisztánlátás hatására a gyerek újra szárnyalt tanulmányaiban. Évekkel később, amikor gyermekei születtek, kérte Székely Jánost, keresztelje meg őket. Az ötgyermekes férfi mindegyik alkalommal elmondta ezt a történetet, hiszen átélte, hogy az nem csak a szemüvegről szólt, sokkal inkább a bátorításról.
Budapesten egy idős atyának ki kellett jönnie a templomból, hogy elküldje a szertartásokat zavaró, átkozódó hajléktalanokat. Egy fiatal háromgyerekes roma asszony a pap védelmére kelt, nemsokára őt hívták a templomba takarítónak. Amikor a pap a kezébe adta a templomkulcsot, elámult, mert ekkora bizalmat még soha nem tapasztalt. Lassan betért a misékre is. Az emberek megszerették tisztességes munkájáért, kedvességéért. Egy idős család pártfogásába vette, elvégezte a nyolc osztályt, megkeresztelkedett, és a három kisgyerekét is megkereszteltette. Az édesanyja sírjánál hangosan azt mondta: Anya, ugye most már büszke vagy rám?
„A mai napon köszönetet mondunk azoknak, akik reményt, fényt visznek a szegény, szenvedő emberek életébe.
– buzdított végül.
Az MKPK 1999-ben alapította a Szent Erzsébet rózsája díjat, mely a rózsalegendához kapcsolódóan az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek hangsúlyozására, valamint a díjazottak személyes példájának elismerésére szolgál. Az egyházmegyék, az egyházközségek, a karitászszervezetek és a szerzetesrendek javaslatai alapján választják ki a díjazottat. Idén Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek terjesztette fel Kuti Sándorné Kovács Máriát, akinek az életútjáról a vele készített interjúnkban olvashatnak.
Miután Székely János átadta neki a díjat, Marika köszönetet mondott elsősorban a Jóistennek, Bábel Balázs érsek úrnak, Cselik Beatrix egyházmegyei karitászigazgatónak, az MKPK-nak. „A karitászmunka csapatmunka. Köszönetettel tartozom a csapatom tagjainak, egy-egy szirmot ők is megérdemelnének a rózsából” – mondta, majd megköszönte plébánosuknak, Seffer Attilának, hogy mindenben támogatja a munkájukat, a kiskunhalasi Szent Péter és Pál-templom híveinek, hogy segítséget adnak a rászorulóknak. Nem feledkezett meg férjéről sem, aki 25 éve biztos hátteret nyújt a karitászmunkában.
A 95 mm átmérőjű bronz érem előoldalán a rózsa látható, hátoldalán a díj neve – Pálffy Katalin szobrászművész alkotása. Molnár Imre iparművész a tokot és az oklevelet készítette.
A díjazott kiegészítő díjakban is részesült. Márk Gergely rózsanemesítő a 2000-ben Rómában aranyéremmel jutalmazott „Szent Erzsébet emléke” rózsafajta töveit ajándékozta, melyet Godzsák Zoltánné Szeged-Szőregen termeszt és forgalmaz. Sümeghi Kata díszes Szent Erzsébet-kenyeret készített a díjazottnak még azzal a kovásszal, mellyel Ferenc pápának sütött kenyeret. Hermann István a díjátadás emlékére készített bélyegív bekeretezett díszpéldányát adományozta. Orient Enikő textilművész és V. Andrejszki Katalin iparművész a Szent Erzsébet-rózsákból készített csokrot. A Magyar Kurír egy Új Ember kiadványokból készült válogatással jutalmazta a kitüntetettet.
A Szent Efrém Férfikar koncertjével folytatódott a jótékonysági est. Műsorukban grúz pátriárka Kyriéje, argentin kreol mise Gloria tétele, karácsonyi énekek, gospel, kongói dicsőítő ének és Bubnó Lőrinc Angyal című szerzeménye szerepelt.
Az MKPK fotópályázatot írt ki a díj alapításának 25. évfordulójára a köznevelési és szakképző intézmények számára. A beérkezett pályaműveket a Pro Cultura Christiana-díjas képzőművész, Reha György bírálta el, és ő adta át a díjakat a nyertes diákoknak.
A jótékonysági rendezvény kedvezményezettje, a Regőczi Alapítvány kisfilmmel mutatta be tevékenységét. Megdöbbentő, szívszorító történetek hangoztak el.
Herczegh Anita asszony, a kuratórium elnöke visszaemlékezett az alapítvány létrehozásának körülményeire, a covid miatti bezártságra, félelemre, gyászra. „Egyre többet hallottunk arról, hogy fiatal édesanyákat és édesapákat rabol el a járvány. A férjem egy ismerőstől hallott egy hétgyermekes családról, ahol az édesanya várta a hetediket, és félő volt, hogy a gyerekeket nem is engedik be a kórházba elbúcsúzni tőle. Ekkor éreztük, létre kell hozni egy olyan alapítványt, mely őket segíti.”
Sokan segítettek ezeknek a családoknak 2020 tavaszától kezdve az alapítványon keresztül, mely Regőczi István nevét vette fel, hiszen ő egész életében segített a háborúban árván maradtakon. Az Isten vándora könyve egy dedikált példányában olvasható „Sok szeretettel, Regőczi István” megerősítette Herczegh Anitában a névadást. „Úgy éreztük, ez föntről jövő támogatás az alapítvány munkájához.”
Az alapítvány hosszú távú támogatást nyújt, a pénzbeli segítésen túl táborokat, családi nyaralásokat szervez, koncertekre, kulturális rendezvényekre segíti eljutni a gyerekeket, tárgyi adományokat gyűjt, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget ad.
A covid árvák száma 400–500-ról másfél év alatt 1600-ra emelkedett. 58-an 1 év alattiak voltak, heten még meg sem születtek, amikor elárvultak, másfél százalék teljesen árva. Még 2022-ben is születtek covid-árvák – hangzottak el a szívszorító adatok. – A családok között van hét gyermekkel özvegy édesapa, négy testvér, akik még a covid előtt elveszítették szüleiket, és a gyámul kirendelt szülőt ragadta el a betegség. Vannak olyan fiatalok, akik már befejezték a tanulmányaikat, és dolgozni kezdtek.
Anita asszony elmondta, kevesebben támogatják már az alapítványt, mint a járvány alatt, pedig a Covid-árvák támogatása évtizedes feladat, egészen felnőtté válásukig tart. A tragédiát elszenvedőknek irgalomra és emberségre van szükségük.
Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
