December 11. napja Árpád névnap. A jeles napon szeretnénk tisztelegni a legnagyobb Árpádnak, a honfoglaló magyarok vezérének, akinek e hazát köszönhetjük. Árpád nagyfejedelem a magyar irodalomban számtalan szebbnél szebb műben szerepel. Most Petőfi Sándor – 1848-ban írt – Lehel vezér című költeményéből elevenítünk föl egy rövid részletet. A ritkán idézett, befejezetlen szép művet érdemes teljes egészében végigolvasnunk.
Árpád és vezérei szoborcsoport Ópusztaszeren / fotó: MTI – Rosta Tibor
Petőfi Sándor: Lehel vezér (részlet, Első ének 9-14.)
…
9
Feszty Árpád: Honfoglalás kori magyar lovas
Fejedelmi ember Taksony volt a’ tájba’,
Taksony: Zoltán fia, Árpád unokája…
De tudjátok-e ti, jámbor atyafiak,
Ki volt a vitéz, kit Árpádnak hítanak?
Barátaim, mikor e nevet halljátok,
Mintha oltár mellett templomban volnátok,
Emeljétek meg a kalapjaitokat,
Mert köszönhetitek néki hazátokat.
10
Magyarország szép föld, meg kell vallanotok,
Rá a jóisten tízannyi áldást rakott,
Mint igazság szerint amennyi illetné;
Annyi az áldása, hogy alig fér belé.
Ezt a téjjel-mézzel folyó dús Kánaánt,
Hol megdönti saját terhe a gabonát,
S hol tűzzel van tele a szőlő gerezdje:
E szép országot a nagy Árpád szerezte.
11
Mert nem Ádám-Éva óta mienk e föld,
Messze Ázsiában lakozánk azelőtt,
Messze Ázsiában a világ más részén,
Kaszpi-tengeren túl Aral-tó környékén.
Irtóztató távol van az a hely innét!
Ha megmondanám: hány mérföld? el se’ hinnék.
Hej, az vón a kulacs, az vón a tarisznya,
Melyből a bor s kenyér addig ki nem fogyna.
12
Vitézlő eleink ott tanyáztak hajdan,
De biz nem fürödtek ők ott tejben-vajban,
Rengeteg erdőkben magas fűvek nőttek,
Nyargalózó vadak nem tiporták őket,
Ahol meg kellett vón ló, barom számára,
Vala a mezőkön a legelő árva.
Kapják hát magokat, szedik a sátorfát,
S indulnak keresni, hol vagyon jobb ország.
13
Tőlök napnyugatra – így szólt a hír szája –
Fekszik Attilának egykori országa,
Szörnyü Attilának, isten ostorának,
A magyar nemzetség dicső ősapjának.
Fölkeresik, abban állapodtanak meg,
Fölkeresik, akármeddig tévelyegnek,
És ha ráakadnak, visszaszerzik aztat,
Hogy a maradékjok legyen boldog s gazdag.
14
Volt közöttök egy bölcs józan ember, Álmos,
Ezt szólították föl: “Vezess minket már most,
Józan okosságod vezéreljen bennünk,
Ha lehetséges, a kívánt földre mennünk;
Mint a darusereg az előljáróját
Ugy követünk téged ország-világon át,
Míg nem látjuk magunk a Tisza folyóban,
Hol Attila alszik három koporsóban.”
….
Pest, 1848 február – március
A teljes mű elolvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán:
http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184802.htm
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
