Gyilkolt 1993. január 24-én Szabadkán, 1993. december 19-én Kecskeméten, 1994. január 5-én Orosházán, január 25-én Szabadkán, 26-án Palicson. Mivel a Z. Nagy-ügyben nem találták bűnösnek, ma sem tudni pontosan, hány ember megöléséért terheli a felelősség. Magda Marinko 1994. január 28-án mégis önként és nyugodtan beballagott a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra.
Hogyan sikerült elfogni a halálosztót? Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes segítségével, aki már sorozatunk első részének is főszereplője volt – ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ.
Ha Magda Marinko az a gyilkos, aki a magyar Alföld több településén is végzett áldozataival, akkor olyan nagyvadat kell kelepcébe csalni, amilyennel még nem volt dolga a rendszerváltozás után a magyar rendőrségnek. Jól tudták ezt az ügyre ráállított nyomozók, akik szerették volna mindenképp elkerülni az újabb vérrontást. Ezért azzal az indokkal csalták be Magdát a Csongrád Megyei Rendőr- főkapitányságra, hogy tisztázni kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést.
– Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is. Az egyiket 1993 decemberében követték el Kecskeméten, a másikat 1994 januárjában Szegeden. Hogy mire alapoztuk gyanúnkat? A nyomozás során kiderült, hogy az egyik kecskeméti áldozatnak volt egy Omega típusú arany karórája, ez eltűnt, és nem sokkal később Magda Marinko révén jutott el Szegedre – idézte fel a letartóztatás napját Kószó Zoltán.
– Egy másik tárgy is kapcsolatot teremtett a kecskeméti gyilkosság, és a Z. Nagy cukrászcsalád legyilkolása között. A ballisztikai vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy Kecskeméten ugyanazzal a Scorpio típusú géppisztollyal gyilkoltak, mint amilyen Szegeden, a Z. Nagy család házában is ölt. Ezek után úgy véltük: a szerb férfit köthetjük a két brutális gyilkossághoz. Csak az nem volt még akkor világos, hogy milyen szerepkörben.
Cetlit hoztak Kecskemétről
Kószó Zoltán szerint Marinko mit sem sejtve ballagott be a rendőrség kapuján, és nyugodtan üldögélt a rendőrségi folyosóra kitett padok egyikén. Eközben megérkeztek a kecskeméti rendőrök, és hoztak magukkal egy cetlit, amit a kecskeméti gyilkosság helyszínén találtak. Ez egy pincér számolócédula volt, amire felírtak egy nevet: Marinko, és egy telefonszámot, amiről kiderült: egy szabadkai kávézó száma.
– Amikor végül is behívtuk Magdát, ezt a cetlit, számos más tárggyal, feljegyzéssel együtt elé tettük, arra kérve, válassza ki közülük azt, ami az övé – folytatta Kószó Zoltán. Magda nagy nyugalommal kiemelte a számolócédulát, mondván: igen, ez az övé, ő kapta. Nyilván fogalma sem volt arról, hogyan került hozzánk a neki szóló számolócédulás üzenet. Egyébként minden kérdésünkre könnyedén izgalomtól mentesen válaszolt.
Kószó Zoltán alezredes.
A halálosztót újra kiültették a folyosóra, igaz, ekkor már minden figyelem rá összpontosult. Úgy vélték, a főkapitányság épületéből semmi esélye nem lehet a szökésre Marinkónak. Amikor újra behívták a szobába, teljesen közömbös témákat tárgyaltak.
Közben a rendőri vezetés úgy döntött, hogy a bizonyítékok alapján kezdődjék meg Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatása, és a hivatalos eljárás szabályai szerint, mint a külföldi, vagyis idegen anyanyelvű állampolgárok esetében történni szokott, tolmácsot rendeltek a kihallgatásra.
– A tolmács érkezéséig is beszélgettünk Magdával – emlékezett Kószó alezredes. – Megkértem Marinkót, hogy a személyes tárgyait pakolja ki az asztalra. De ahhoz, hogy a kihallgatás helyszíne a pakolás után is áttekinthető legyen, kicsit át kellett rendeznem a szobát, mivel takarta Marinkót az írógép. Ekkorra kettesben maradtunk Magdával, akin nem látszott a félelem legkisebb jele sem. Én is nyugodtan fordítottam neki hátat, miután megjegyeztem: a személyes dolgait most már elteheti, hogy a korábban az írógépasztalról levett masinát visszarakjam a megszokott helyére. Szerencsére emelés közben, mikor előrehajoltam, a hónom alatt hátrapillantottam, és megláttam, hogy Magda feláll. Ösztönösen támadástól tartottam, ezért a felemelt írógéppel megfordultam, és a súlyos vasszerkezetet Magda hasához vágtam. Ezt követően ragadott meg Magda, dulakodni kezdtünk.
Csúszott, mint a kígyó
Igyekeztem keményen megmarkolni Marinkót, de úgy csúszott ki a kezeim közül, mint egy kígyó, és megpróbált az ablak felé menekülni. Dulakodás közben nagy üvegcsörömpölést hallottam, ebből tudtam, bár nem láttam: Magda elérte az ablakot. Azonnal kiabálni kezdtem: „Gyertek be, gáz van!”
Szerencséje volt Kószó Zoltánnak: három ember is berohant a szobába. A kitört kettős ablakon kilógó Magda fejét kiemelték a résből, majd négyen a földre teperték az akkor már legyőzött Marinkót. A egyik nyomozó elszorította Magda vérző sebét, majd a földön fekvő Magdát kihúzták a folyosóra.
– Amikor láttuk, hogy a nyakán több vágott sérülés van, ezért azonnal értesítettük a mentőket, akik el is szállították. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy bő óra múlva Magdát visszahozták, egy vaságyhoz bilincselve feküdt, és amikor ezt az ágyat a folyosón elcipelték előttem, Magda magához intett, és ennyit mondott: – Kószó, nem téged akartalak bántani, csak menekülni szerettem volna.
Életfogytiglan, de minimum 25 év
A rendőri vezetés úgy döntött, hogy azonnal el kell kezdeni Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatását, és Kószó Zoltán a Z. Nagy család megölésével gyanúsítva megkezdte a faggatást, amelyen Magda csak annyit mondott: tudja, ki követte el, de a családja védelme érdekében nem kíván az ügyekről beszélni.
Magdát a kihallgatást követően azonnal a szegedi Csillag börtön egy különlegesen őrzött zárkájába szállították. Később itt vallotta meg bűneit Magda Marinko először.
Több hónapos kihallgatás és büntetőeljárás, hatalmas médiafigyelem közepette zajló tárgyalás után 1995. október 6-án következő ítélet született:
Magda Marinko – ki 1963. november 30-án Szabadkán született – jugoszláv állampolgár vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, részben különös kegyetlenséggel és társtettesként elkövetett emberölés bűntettéért, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettéért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre, 10 évi közügyektől eltiltásra és a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélték.
„A vádlott legkorábban 25 év után bocsátható feltételes szabadságra”
– hangzottak el a súlyos szavak.
Ezen a tárgyaláson a Z. Nagy család meggyilkolásával kapcsolatban így indokolták, miért nem ítélték el e bűncselekmény miatt Magda Marinkót:
„Összességében a bíróság álláspontja szerint a vádlott következetes nyomozati tagadásával szemben a kihallgatott tanúk, szakértők, valamint a rendelkezésre álló egyéb okirati és tárgyi bizonyítékok alapján nem nyert egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy a vádirat 3. pontjában a Z. Nagy család sérelmére Magda Marinko követte volna el a bűncselekményt, illetve hogy az elkövetett bűncselekményben valamilyen módon részt vett volna. Ezért a bíróság a vádirat 3. pontjában írt tényállást az ítéleti tényállásból – bizonyítottság hiányában – kirekesztette.”
Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet, mielőtt a volt idegenlégióst, Arkan egykori tigrisét „ketrecbe” zárták.
Magda Marinko azóta megjárta hazánk szinte minden szigorúan őrzött fegyházát, most éppen a szegedi Csillag foglya. Bűntársai Szerbiában már mind megszöktek vagy legálisan szabadultak.
És hogy mi lesz Marinko a további sorsa? Magyarországon raboskodik tovább? Vagy kiadják Szerbiának? Talán hamarosan erre is megkapjuk a válasz. Mint ahogy arra is: mi zajlott pontosan 1994 januárjában a Z. Nagyék szegedi házában, ki, miért és hogyan végzett a családdal, írja Bátyi Zoltán itt.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
