A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.
Mivel az erőszakmentességet és a politikától való távolmaradást hirdető felekezet tagjai elé itt is számos olyan akadályt gördítettek, amelyek megnehezítették, hogy hűségesek maradjanak az elveikhez, sokan kivándoroltak Észak-Amerikába, akik pedig bíztak a békésebb jövőben, azok legkésőbb Sztálin uralma idején elhagyták Volga menti otthonukat. A német egy archaikus változatát beszélő, munkaszeretetéről is ismert közösség tagjai többek között Paraguayban leltek új otthonra.
A mennoniták nemzetiszocialistákkal való együttműködése a második világháború vége óta évtizedeken át tabunak számított. A paraguayi mennonita közösség tagjainak tilos volt a témáról beszélniük. A tabu csak akkor kezdett megdőlni, amikor az 1980-as években Josef Mengele felkutatására irányuló próbálkozások a fernheimi kolóniában élő mennonitákra irányították a figyelmet, mivel felmerült, hogy a doktort ők rejtegetik.
A témában rendezett legutóbbi konferenciát a fernheimi kolónia központjában, Filadelfiában tartották. „A fajvédő mozgalom és nemzetiszocializmus a paraguayi mennoniták körében” címmel megrendezett konferencián mintegy 200-an gyűltek össze, nem messze attól a helytől, ahol 73 évvel ezelőtt egy napon a mennonita mentalitástól szokatlan csetepaté zajlott. A Paraguayi Mennoniták Történelméért és Kultúrájáért Társaság elnöke, Uwe Friesen szerint a konferencia egy „új értelmezés lehetőségét” villantotta fel évtizedekkel az események után. Az elnök úgy véli, fontos, hogy „úgy vegyük figyelembe a tényeket, elemezzük és mutassuk be az eseményeket, hogy az – részben anabaptista örökségünkre építve, részben azt propagálva – a békét szolgálja”.
A témában az első konferenciát 2015-ben tartották Münsterben, amely az ott 1534-ben lezajlott anabaptista felkelés miatt kulcsfontosságú szerepet játszott a mennonita felekezet létrehozásában. A történészek kanadai, hollandiai, paraguayi és brazíliai nácibarát közösségekről is szó volt, valamint elhangzott, hogy abban az időben, amikor Adolf Hitler hatalma csúcsán volt, a mennoniták egynegyede élt a Harmadik Birodalomban. A konferenciát a Mennonita Történelmi Társulat szervezte, amely 1933-ban részben maga is a III. Birodalom állam fajbiológiai kutatásainak támogatására jött létre.
Fernheimet 1930-ban Sztálin elől menekülő mennoniták alapították, akiket a német kormány is segített. „Mi, a paraguayi chaco német mennonitái is nagy izgalommal veszünk részt szeretett Szülőföldünk eseményeiben, és tapasztaljuk meg a német faj nemzeti forradalmát” – írták a kolónia vezetői hatalomra jutását követően a Führernek. A nemzetiszocialisták a mennoniták vérének tisztaságára hivatkozva arra buzdították a felekezet tagjait, hogy térjenek vissza Európába. Antropológusok meg is vizsgálták a mennonitákat, és arra jutottak, árjábbak az átlag németeknél. Becslések szerint a fernheimi kolónia 80 százaléka készen állt arra, hogy Heim ins Reich programja keretében a Harmadik Birodalomba települjön, a tervet azonban a második világháború kitörése meghiúsította.
A fernheimi lakosok között nem volt egyetértés abban, hogyan lehet fenntartani a Harmadik Birodalom iránti hűséget, és a konfliktus végül meglehetősen elfajult. Hatalmi harc kezdődött, amelynek középpontjában a kolónia igazgatása, a német nyelvű iskolák feletti ellenőrzés és a hazatérés lehetőségének kérdése állt. Néhány fiatal férfi botokkal és ostorokkal igyekezett érvényt szerezni akaratának, és súlyosan bántalmazták hat, velük szembehelyezkedő társukat. A véres események maguk után vonták az amerikai diplomaták, valamint a paraguayi hadsereg beavatkozását, és végül a fő elkövetők száműzetéséhez vezettek.
*A címlapképen Heinrich Himmler (jobbról a harmadik) a Molotschna mennonita kolónia zászlófelvonási ceremóniáján vesz részt 1942-ben, Ukrajnában.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
