Nemrégiben foglalkoztunk a Dahomey Királysággal, amelynek öröksége nyomán a németek műkincseket fognak visszaszolgáltatni az elsődleges utódállamnak, Beninnek, valamint Nigériának, amelynek egy részén szintén elterült az egykori királyság. Talán nem meglepő, de nem egyedül Benin és Nigéria felé dolgozik a német "bűntudat". Ha műkincseket nem is, de "fejlesztési programnak" keresztelt jóvátételt hajlandók fizetni Namíbia felé is.
Az afrikai ország rövid ideig, 1884 és 1915 között volt német gyarmat, Német Délnyugat-Afrika néven. Németország viszonylag későn vette ki a részét a gyarmatosításból, Namíbia elfoglalásával pedig a brit hegemóniát kívánták megtörni a térségben. Az első világháború idején, 1915-ben szállták meg brit gyarmati erők, így csupán 31 évig volt német fennhatóság alatt lévő terület. Ebben az időszakban helyi törzsek többször fellázadtak, melyet természetesen elfojtottak, jelenünkben pedig Heiko Maas német külügyminiszter esedezik bocsánatért, mintha a szánalmas megalázkodással bármi megváltozna. A németek egyre erősebb önpusztításra való hajlama persze már azokat sem éri meglepetésként, akik nem a világ híreivel kelnek és fekszenek, de a történet ebben az esetben itt nem ér véget. Namíbia ugyanis vérszemet kapott, és már nem elégszik meg az 1,1 milliárd euróval. Helyette inkább 477 milliárdot (8 billió namíbiai dollár) szeretnének.
Noha eredetileg, egy évvel ezelőtt Németország 10 millió eurót kínált fel a "sebek begyógyítására" (ekkor konkrét népirtásról még nem is beszéltek), az afrikaiak elutasították az ajánlatot, sikeresen. Ekkor a német ajánlattétel 110-szeresére növekedett, tehát 1,1 milliárdra, most pedig ismét negyvenszeres emelést óhajt kicsikarni ez a "derék és dolgos" namíbiai nép. Mindezt úgy, hogy 2020-ban a bruttó hazai termékük (GDP) alig haladta meg 8,5 milliárd eurót.
Mindezen adatok fényében talán az arcátlan rablás az, amely leghamarabb eszünkbe jut a lusta néger mentalitásról, s persze azt se felejtsük el, hogy a Heiko Maas-félék a német polgárok adóforintjain keresztül kívánnak majd "bűnbánatot" gyakorolni.
De egészen pontosan kik szeretnének több pénzt és hogyan? A német kormány és a Windhoekben (Namíbia fővárosa) kinevezett namíbiai tárgyalók közötti egyezkedések beszüntetéséért herero és nama egyesületek kampányolnak. Ezek azok a törzsek, amelyeket a német gyarmati erők "majdnem kiirtottak" (ahogy a jelen példa is mutatja, ez egyáltalán nem sikerült) a namíbiai ellenállás során. Manase Zeraeua a Zaraeua Tradition Authority (ZTA – Zaraeua Hagyományörző Hatóság) nevű herero egyesület vezetője állt elő először a 477 milliárdos ötlettel, melyet több más herero szervezet is támogat, többek között herero "királyi családok" vezetői is. Biztos, ami biztos, még egy nyugdíjalapot is szeretnének, valamint a legfontosabb, hogy a pénzhez közvetlen hozzáférést követelnek, tehát nem fejlesztési alapot. Leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy a pénzt nem (csak) fejlesztésekre kívánják fordítani, hanem arra, amire éppen kedvük szottyan, magyarul nem igazán szeretnének dolgozni.
Zeraeua szervezete szakított a központi kormánnyal, az aláírás bojkottjára szólított fel, és a német "bocsánatkérés" elhalasztását kérte, mivel a németországi ajánlatot "sértőnek" nevezte (mármint azt az ajánlatot, amit Namíbia már így is a 110-szeresére duzzasztott). Mindez azért érdekes, mert a 2,7 milliós Namíbiában a herero lakosság a népesség csupán 7 százalékát teszi ki, így mélyrehatóbb elemzés nélkül felmérhető, kik a leglustábbak a namíbiai népcsoportok közül.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
