Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
Pünkösd napján az evangélium előtt a katolikus szentmiséken ma is előírt öt szekvencia egyikét, a Veni Sancte Spiritus kezdetű költeményt énekeljük. Szövege Babits Mihály fordításában (Éneklő Egyház, 569), illetve Luther Márton átiratát követve (Evangélikus Énekeskönyv, 229) magyar fordításban is használatos.
A himnusz háromsoros versszakokból áll. Ezek első két-két verse egymásra rímel, a zárósorok pedig mindig egy -ium végződésű latin szóval zárulnak. Verselése szabályos dimetrikus trocheusokból építkezik. Ez határozott lüktetést kölcsönöz a dallamnak, a szöveget pedig könnyen énekelhetővé teszi. Könnyed táncra emlékeztető karaktere jól illeszkedik a Szentlélek kiáradásnak főünnepéhez.
Másrészt arról is árulkodik, hogy ez az első modusban komponált, alapvetően szillabikus gregorián dallam meglehetősen kései. A himnuszt többnyire Stephen Langtonnak, Canterbury 13. század elején szolgáló érsekének tulajdonítják. Elterjedtségét, közkedveltségét és művészi értékének elismertségét jelzi, hogy Aranyszekvenciaként is emlegetik.
Szerkezete öt kétstrófás egységből áll. Az elsőben a legnemesebb dicséretek litániaszerű sorozatával megnevezve hívogatjuk a Szentlelket: jöjj el (veni)! A harmadik és a negyedik versszak a Vigasztaló attribútumait veszi sorra. A himnusz középső, lírai strófái kifejezik, milyen tehetetlenek vagyunk a Lélek fényessége nélkül. A következő két versszak alázattal sorolja fel mindazt, ami bennünk a Szentlélek átalakító erejére vár. A záróegységben pedig az örök élet ajándékáért imádkozunk.
A himnusz lendületes és tömör sorai világos teológiát vázolnak, melynek biblikus forrása Szent Pál tanítása a Lélek gyümölcseiről (vö. Gal 5,22): a Szentlélek – amint isteni fényforrásként kiárad a bűn által meggyengített és megjelölt keresztény életébe – ajándékaival megújítja és gazdagítja azt.
Ez a fentről kapott adomány pünkösd ajándéka, ami nemcsak a két évezreddel ezelőtt a tanítványok által megtapasztalt csoda emléke, nemcsak a húsvéti időszak zárónapja, hanem egy azóta is tartó lélekáradási folyamat, ami által Krisztus most is jelen van Egyházában, részesít bennünket vigasztalásában, formálja hitünket és (örök) életünket.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
