„Higgyétek, cigánynak lenni nem bűn” – hangzott el tegnap a sepsiszentgyörgyi Írisz házban, ahol Erdély-szinten első ízben szervezték meg az Aranyhíd cigány vers- és prózamondó versenyt. A Magyarországon nagy sikernek örvendő kulturális esemény a magyar irodalom gazdagságát és sokszínűségét ünnepli azzal, hogy a cigány írók és költők munkásságára is felhívja a figyelmet.
A verseny minden iskolás gyermeknek szól, aki verset, mesét, történetet akar mondani. A választást ajánlott irodalommal is segítik a szervezők – Háromszéken a református egyház alakulóban levő cigánymissziós szervezete –, de szabadon választott alkotásokkal is be lehetett nevezni. S habár a kiírás nem csupán nekik szólt, csak cigány gyermekek jelentkeztek rá, akik nagy átéléssel adták elő egyéni vagy kiscsoportos produkciójukat. Az első szakaszban egy videofelvételt kellett beküldeni, a tegnap lezajlott döntő pedig már élőben ment. A 36 fős mezőny legkisebb versenyzője 5, a legnagyobb 15 éves volt, a versek között pedig a Plugor Sándor Művészeti Líceum XI. osztályos diákja, Ruzsa Vivien hegedült. A résztvevők négy helyről jöttek: a kőröspataki Kálnoky Ludmilla-, a sepsiszentgyörgyi Néri Szent Fülöp-, a kisborosnyói Nagy Károly-, valamint a maksai Orbán Balázs-iskolából. Áhítatot Makkai Péter misszióvezető lelkész mondott, a produkciókat háromtagú zsűri rangsorolta. A díjkiosztás előtt Fekete Zsolt színész örömét fejezte ki, hogy ilyen rendezvény is van – véleménye szerint nem egyet, hanem hármat-négyet kellene szervezni belőle évenként –, és arra biztatta a gyermekeket, hogy minél több verset olvassanak és minél jobban merüljenek el bennük.
Az első díjat Pakulár Mátyásnak ítélték oda, a másodikat Dima Levente Patrik kapta, a harmadikat Német Viktor Rémusz; dicséret helyett két különdíjat osztottak ki: Eötvös Jázminnak és Anto Hunornak. Ezek a díjak egy verseny közben befutott névtelen felajánlás jóvoltából pénzes borítékot is tartalmaztak, de minden résztvevő kapott személyre szóló oklevelet (a legaranyosabb, legbátrabb, legvidámabb, legeredetibb stb. jelzővel), egy színes kis hátizsákot, egy finom ebédet és sok biztatást, hogy menjenek tovább ezen az úton.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
