Kadhafi “diktátor “idején 16 dolog járt alanyi jogon a líbiai állampolgároknak. Ez mára a múlté lett, az amerikai demokrácia-export jóvoltából. Megvalósult kánaán, amit Amerika gazdasági érdeke miatt vertek szét. Kadhafival nem az volt a baj, hogy diktátor, hanem az, hogy az olajat nem volt hajlandó a fedezetlen USD-ért exportálni. Aranyat kért a dollár helyett. Ezért legyilkolták.
Líbiában mindenkinek állampolgári jogon járt az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizetett villanyszámlát.
Líbiában a bank állami tulajdonban volt, és 0% kamatot számított fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után.
A saját otthon alapvető emberi jog volt Líbiában.
Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dinárt (kb. 50.000 USD) kapott az államtól, hogy az első otthont megvehesse, és családot alapíthasson.
Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes volt. Kadhafi hírhedt “rémuralma” előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, a diktátor alatt ez az arány 83% lett!
Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással akarta megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kapott földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot, illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen!
Ha egy líbiai polgár nem talált az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátó helyet, amire szüksége volt, az állam fizette a külföldi tanulását vagy ellátását.
Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosított lakhatásra és autókölcsönzésre.
Ha egy líbiai autót vásárolt, az állam kifizette a vételár felét.
Líbiában a benzin ára 0,14 USD volt literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.
Líbiának nem volt külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD volt, amit az új líbiai demokrácia már sosem fog viszontlátni.
Ha egy líbiai nem talált munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizette számára az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talált munkát.
A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalta.
Minden állampolgár részesedett tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.
Minden anya aki gyermeknek adott életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kapott.
Az élelmiszereket ártámogatással lehetett megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD, vagyis kb. 34 Forint volt. (Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló a 40 loave.)
A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.
Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel.
A líbiai adórendszerről: Líbiában minden jövedelem adóköteles volt. Havi 1000 Dinár jövedelemhatárig (ez kb. 189.000 Ft) 5 azaz öt százalák az adókulcs, e fölött 10 százalék. Mindenki fizetett ezen kívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihád adót, és 3,75% nyugdíjjárulékot. Ezek önmagukban is barátságosnak tűntek, különösen, ha beszámítjuk, hogy nem volt villanyszámla, és évente mindenki kapott állami támogatást (ez az olajexportból származó juttatás volt), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év.
Csak egy megjegyzés:
Kadhafival nem az volt a baj, hogy diktátor, hanem az, hogy az olajat nem volt hajlandó a fedezetlen USD-ért exportálni.
Aranyat kért a dollár helyett.
Ezért legyilkolták.
Ennyit az amerikai demokráciáról.
És ami számunkra még fontosabb: feltartotta Európa felé az afrikai menekültáradatot.
magyarközösség.net
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
