Lövik Európa legnagyobb atomerőművét. Az ukrajnai Zaporizzsjától mintegy ötven kilométerre található Enerhodar városát hetek óta sorra érik a találatok. Nagyjából ezzel a két mondattal össze is foglalhatóak a biztosra vehető tények.
Ahogy az orosz–ukrán háborúban már annyiszor, megint kritikai érzékünkre és logikánkra vagyunk kénytelenek hagyatkozni, ha meg akarjuk érteni, mégis, hogy a fenébe érhetnek tüzérségi találatok és rakétatámadások egy működő atomerőművet.
Elnagyolt ecsetvonások
A Dnyeperen kialakított vízierőmű-rendszer hat eleméből kettő tehát elérhető távolságra volt, nem beszélve Európa legnagyobb atomerőművéről (a közvetlen szomszédságában fekvő hőerőmű már csak a cseresznye a tejszínhab tetején). Ez a térség Ukrajna egyik energiaközpontja, az ennek megfelelő infrastruktúrával – a történtek és a várható fejlemények fényében ennek óriási jelentősége van.
A déli támadás, valószínűleg hathatós ukrán kollaboráns segítséggel, páratlan sikereket ért el. Február végén már orosz zászló lengett az atomerőmű adminisztratív központjának tetején.
A reaktorok kezelését ugyan azonnal az orosz Roszatom vette át, az ukrán személyzet maradt, jelen pillanatban is ukrán szakembergárda kezeli az erőművet, mintegy 500 orosz katona felügyelete alatt.
Az 1985-ben átadott, teljes kapacitását a kilencvenes évek közepén elérő zaporizzsjai (vagy, ha úgy tetszik enerhodari) erőmű hat nyomottvizes reaktorának összteljesítménye 5700 megawatt körül mozog, ezzel a Dnyeper víztározója, a Kahovka partján található atomerőmű a kilencedik legnagyobb a világon. Összehasonlításképpen, Paks 2000, Jászló és Mohi nagyjából 1750-1750 megawattra képes.
Ki lő itt kire?
Július végén jelentek meg az első jelentések arról, hogy találatok érték a Dnyeper partján fekvő atomerőművet. Ahogy ebben a háborúban már megszokhattuk, a rakétákkal és tüzérségi gránátokkal egy időben az első propagandalövések is eldördültek. Kijev természetesen az oroszokat hibáztatta, Moszkva pedig Ukrajnát. Egy dolgot azért szögezzünk le. A háborút Oroszország kezdte, Moszkva támadta meg Kijevet, nem fordítva. Az Enerhodarnál kialakult helyzetért ennyiben mindenképp Oroszországot terheli a felelősség.
Ezzel együtt is képtelenség tényekre támaszkodva egyértelműen eldönteni, melyik fél kockáztat egy példátlan nukleáris katasztrófát azzal, hogy Európa legnagyobb atomerőművét lövi. Vizsgáljuk meg hát az egymásnak ellentmondó állításokat!
Sokatmondó, hogy az első ukrán nyilatkozatok, amelyek szerint Oroszország saját katonáit löveti Enerhodarban, hogy nukleáris katasztrófát idézzen elő, pár nap után elcsitultak. Bár a magyar main-stream (fősodratú) sajtóban is megjelent egy-két hasonló cikk, ezt a blődséget talán nyugodtan elvethetjük. Ha a Kreml fura ura ilyesmin törné a fejét, ahhoz találna más, könnyebben használható eszközöket is. Miután nem jött át az üzenet, Ukrajna narratívát váltott, tulajdonképpen elismerve, hogy az ő tüzérségük célozza az erőművet.
Az Amnesty International nagy port kavart kutatásai óta tudjuk, bevett gyakorlat ez az orosz–ukrán háborúban, mindenesetre nem kell nagyon mélyre ásnunk a sorok között, hogy belássuk, ezzel az ukránok tulajdonképpen elismerték, az atomerőmű területén állomásozó oroszokat lövik. Más kérdés, mennyire aljas az orosz taktika. Egy alig tíz kilométerre lévő százezres nagyvárost lövetnek az atomerőmű árnyékába bújtatott tüzérséggel, ráadásul nem is ez a valódi céljuk, de erről mindjárt.
A kevés biztosra vehető tény egyike, hogy egy komoly nukleáris szennyezés abszolút reális veszélyt jelent.
A szaggatottan érkező hírek alapján találat ért már egy nitrogén, oxigén tartályt, illetve az erőmű területén futó magasfeszültségű vezetékek oszlopait. Úgy tudni, a reaktorok egyelőre sértetlenek, március óta egyszer sem mértek megnövekedett sugárzást a környéken. Az erőművet jól ismerő ukrán szakemberek szerint minimális az esély, hogy egy-egy támadás kárt tegyen a működő reaktorokban. A valódi problémát a szomszédban tárolt elhasznált fűtőelemek jelentik, ezek jóval kevésbé védettek, ha hűtésük megsérül, radioaktív izotópok milliárdjai áraszthatják el a környéket, majd széliránytól függően egész Közép-Kelet Európát.
Miért lőnek az ukránok az atomerőmű területére?
Moszkva azon állítását, mely szerint az ukránok azért akarnak nukleáris katasztrófát előidézni, hogy aztán Oroszországra kenhessék, gyorsan dobjuk is ki a kukába. Ezzel együtt nem lenne elegáns nyitva hagynunk a kérdést, mit akar Moszkva az atomerőművel és miért lövetik az ukránok az ott sertepertélő oroszokat?
Kérdésünkre a választ, bár ez keveseknek tűnt fel, az ukrán nemzeti atomenergetikai vállalat, az Enerhoatom igazgatója adta meg. Tulajdonképpen az atomerőműért vívott tüzérségi párbaj zajlik a szemünk előtt. Petro Kotin a BBC-nek pár nappal ezelőtt azt nyilatkozta,
az oroszok most azon munkálkodnak, hogy a zaporizzsjai atom- és hőerőmű által előállított elektromos áramot saját rendszereikbe táplálják. Kotin ezzel az egy mondattal tulajdonképpen két, a cikkben megfogalmazott kérdésünkre is választ adott.
Az első: valóban az oroszok lövik az atomerőművet? Nem, hiszen épp, hogy fel akarják használni saját céljaikra! A második: ha az ukránok tüzelnek, márpedig úgy fest, igen, akkor miért? Azért, hogy ezt megakadályozzák. Nem véletlen, hogy a hírek szerint magasfeszültségű vezetékek környékét érik elsősorban találatok. Ukrajna áramtermelése ezzel együtt egyelőre zavartalan, az előző hónapban még exportáltak is áramot Európába (idén március óta Ukrajna a kontinentális európai szinkronhálózat része, februárban ugyanis leváltak az összorosz hálózatról), hogy meddig marad ez így, nem tudni.
Megjelent a Magyar7 2022/33. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
