A globális bizonytalanság évei köszöntöttek ránk
A számtalan terrormerényletet követően joggal merül fel a kérdés sokakban, hogy mi is a baj a mostani világunkkal? Miért tűnik ilyen válságokkal telinek 2016? Megőrült a világ? – teszik fel magukban sokan a kérdést a mostani napokban. Hogyan lehet feldolgozni azt az érzést, hogy egy olyan világban élünk, amelyet többé már nem értünk, ahol már többé nincsenek fogódzók.
Fogódzók nélküli világ
„Elegem van abból, hogy ennyire izgatott időket kell élni.”
– írta, nem is olyan régen a Twitteren valaki. Bejegyzését több ezren retwittelték. Mára mindennaposak a közösségi médiában az olyan kérdések, hogy mi is a baj 2016-tal?
A Spiegel hasábjain terjedelmes cikk jelent meg erről a válságokkal teli időszakról. A cikk írója szerint ebben az évben a nemzetközi politikai események aggasztó módon túlcsordultak a világban. Amikor a telefonunk egy héttel ezelőtt elkezdett vibrálni a török katonai puccs miatt, még alig jöttünk ki a nizzai terrormerénylet utáni sokkból.
A globális bizonytalanság korszaka
A globális instabilitás új korszakában élünk, amelynek jellegzetes momentumai a Közel-Kelet destabilizálódása, az európai biztonsági rend és az Európai Unió válsága.
Ehhez párosul, hogy számos nyugati társadalomban figyelhető meg belső társadalmi válság is:
egyre több állampolgár érez dühöt az elit ellen, mivel magukat a globalizáció, a szabadkereskedelem és migráció áldozatainak érzik.
Ez teszi lehetővé olyan politikai mozgalmak megerősödését, mint Trump, a Brexit-mozgalom, a Front National és az Alternative für Deutschland. A klasszikus politikai táborok feloldódnak, a bal és jobboldal közötti küzdelem egyre inkább az internacionalisták és izonacionalisták közötti küzdelemmé alakul át.
Egyre valószínűbb, hogy a kétpólusú majd amerikai dominanciájú nemzetközi rendet követően a globális bizonytalanság lesz az új status quo mostani világunkban. A régi, sokkal stabilabb kilencvenes évek világa nem jön vissza. Egyre inkább el kell fogadnunk a tényt, hogy bizonytalan időket élünk.
Sok minden egyre bizonytalanabb: a hatalmi egyensúly az USA és Kína között, a globális gazdasági rend, az EU jövője, a NATO keleti szárnya, a kapcsolat a modernitás és a politikai iszlám között, nem beszélve a demokráciáról és az emberi jogok helyzetéről nyugaton.
Azt nehéz megmondani, hogy mikor is kezdett a világ egyre instabilabbá válni. Közhely Fukuyamát cáfolva azt mondani, hogy 1989 ne lett volna a történelem végének kezdőpontja. A hidegháború vége két világhatalom rivalizálásának eltűnését jelentette, amely a világ többi részét jeges befagyottságban hagyta. Az amerikai domináns szerep korszakának rövid időszakát és a viszonylag nyugodt kilencvenes éveket követően a történelem 9/11-el és az iraki háborúval ismét felütötte a fejét. A mostani események eredője pedig pontosan ebben a két momentumban határozható meg.
Az iraki háborúnak két fő következménye van: ez nyitotta meg az utat az iraki államiság összeomlása és a terror régióbeli megerősödése előtt, mint ahogy az önjelölt “iszlám állam” is Szaddám Husszein zsarnoki hatalmának romjaiban erősödött meg. George W. Bush “keresztesháborúja” pedig eltúlozta az amerikai katonai jelenlétet és ezzel vette kezdetét az amerikai külpolitika elszigetelődésének korszaka.
Gazdátlan nemzetközi rend
Barack Obama elkezdte visszavonni az amerikai csapatokat a Közel-Keletről és Európából. Maga mögött kívánta hagyni a beavatkozás politikáját, azt az opciót választva, hogy ne támadják Szíriát, holott tisztában volt az ottani helyzettel. Sajnálatos módon a helyzet kicsúszott az irányítása alól. És mert
sem az USA, sem Európa, sem más hatalmak nem akarták szavatolni a rendet geopolitikai vákuum jött létre – ez az, ami most zajlik a szemünk előtt.
Kína sem érdekelt, hogy a katonailag globális szereplő legyen és ha Trump lesz az elnök, az USA is egyre inkább visszavonul. Ez annak a NATO-nak, amit most ismerünk, a végét jelentené. A nyugati országok külpolitikája jelenleg impotensnek tűnik.
A Közel-Kelet geopolitikai bizonytalanságának másik oka az arab tavasz. Ez főleg a rossz gazdasági körülmények és az ezt súlyosbító gyors népességnövekedés következtében történt, és amelyben a felbőszült fiatalok a legtöbb érintett országban megdöntötték a posztkolonialista uralkodókat. Ezt a demokrácia és a prosperitás helyett a legtöbb városban a káosz, szektariánus összeütközések és az egész régió destabilizációja követte. Európa legnagyobb kárára pedig azok a határok, amelyeket hajdanán a gyarmati uralkodók jelöltek ki, szétestek. Ez a fajta bizonytalanság mára elérte az Európát és a Közel-Keletet összekötő Törökországot is.
Európa magával sincs rendben
Ezeknek a geopolitikai válságoknak, nem lenne ugyanaz a hatása ránk nézve, ha a Nyugat nem küzdene már eleve belső bizonytalansággal. A sokk azért érint minket ennyire erősen, mert nem vagyunk magunkban sem biztosak.
Dühös polgárok új csoportja van felemelkedőben, amelyben
az európai szavazópolgárok úgy érzik, magukra vannak hagyva, fenyegetettek és nem képviseli őket senki.
A másik aggasztó tényező nyugaton, hogy Európában is egyre több polgár vesztette el bizonyosságát abban a valóságban, amely tényeken alapszik.
A klasszikus média és politikusok szavahihetősége soha nem látott módon devalválódott.
A liberális lap cikkének végkövetkeztetése szerint a közösségi médiaplatformok sokkal közelebb hozzák a világot hozzánk, mint bármikor máskor, de ugyanakkor fokozzák a folyamatos bizonytalanság érzésének elterjedését is.
888.hu
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
