1945. február 13-áról 14-ére virradó éjjel a brit Királyi Légierő, a Royal Air Force bombázója kiadta rádión a rejtjeles parancsot Drezda lerombolására, noha a város a bombázáskor a sebesült katonák evakuációs központja volt, benne a legtöbb iskola, étterem, középület katonai kórházzá alakult, jelentős hadiipara pedig nem volt. No de akkor miért pont ott történt az európai történelem legszörnyűbb tömegmészárlása?
1945. február 13-áról 14-ére virradó éjjel a brit Királyi Légierő, a Royal Air Force bombázója kiadta rádión a rejtjeles parancsot Drezda lerombolására, noha a város a bombázáskor a sebesült katonák evakuációs központja volt, benne a legtöbb iskola, étterem, középület katonai kórházzá alakult, jelentős hadiipara pedig nem volt. No de akkor miért pont ott történt az európai történelem legszörnyűbb tömegmészárlása?
Mert hogy a kontinens legszörnyűbb tömegmészárlása volt, az aligha lehet kétséges. Amint az akkor történek legjobb ismerője, David Irving történész írja ugyanis könyvében (Apokalypse 1945: The Destruction of Dresden, 1995, magyarul: Apokalipszis 1945. Drezda elpusztítása, 2005), a Drezda elleni légitámadás csak a Tokió ellen 1945. március 9-ről 10-re virradó éjjel intézett gyújtóbombás légitámadáshoz hasonlítható, amelyet az Egyesült Államok 21. Bombázó Parancsnokságához tartozó Superfortress-bombázók vittek véghez, 83 793 embert megölve, illetve az öt hónappal később Hirosimára ledobott atomtámadáshoz, amely 71 379 japánt mészárolt le.
Hatvankilenc éve tehát néhány óra alatt az egymilliós nagyváros kiégett csontvázhoz lett hasonló, amiért is a birodalmi propagandaminiszter, Joseph Goebbels a német városok, köztük Drezda szétzúzását, valóságos „leradírozásá”-t is követelő Winston Churchillre utalva így fogalmazott: „Ez egy elmebeteg ember műve. Egy különleges elmebetegé, aki felismeri, hogy képtelen hatalmas templomokat építeni, ezért elhatározta: megmutatja a világnak, hogy szakértője legalább azok elpusztításának.”
„Drezda: ilyen hely nem létezik többé” – dicsekedett a terrortámadást követően Sir Arthur Harris, a brit légierő főparancsnoka. Viszont utóbb Richard Crossmann brit munkáspárti politikus úgy nyilatkozott, hogy „Drezda lerombolása az emberiség elleni bűntettek egyike volt, amelynek okozóit Nürnbergben vád alá kellett volna helyezni, ha az a bíróság nem a szövetségesek bosszújának puszta eszköze lett volna”. Ami persze nem történt meg. Csak egy a kérdés hát mindmáig: ha nem volt stratégiai célpont Drezda, miért pont ott történt ez az elképesztő tömeggyilkosság?
Feleletet keresve óhatatlanul is eszébe jut ilyenkor a történelemben mélyszántást végezni óhajtónak az, ami Drezdában 1882. szeptember 11-e és 12-e között történt. Deklaráltan antiszemita kongresszust tartottak ott és akkor politikusok, amin magyarok is részt vettek, mint Istóczy Győző, Ónody Géza és Simonyi Iván, akit a kongresszus alelnökévé választottak. Mintegy kilencszáz fő vett rajta részt. Amint Gyurgyák János történész írja művében (A zsidókérdés Magyarországon, 2001), a zsidókérdés megoldásának mérsékeltebb és radikálisabb hívei csaptak össze rajta, míg Istóczy a két irányzat kiegyenlítését szorgalmazta a jelenlévők által elfogadott felhívásában. (A kongresszus történetéről részletesebben Bosnyák Zoltán tanár s szerkesztő számolt be könyvében (A magyar fajvédelem úttörői, 1942).)
A mérsékeltebb szárny úgy vélte, hogy az egyes európai országokban lévő zsidó hegemónia csökkentése pusztán törvényekkel is biztosítható, a radikálisabb viszont ezek elégtelenségét hangsúlyozta s a kontinens országaiban élő zsidóságnak valamely más földrészen számára létrehozandó önálló államban való egybegyűjtését javasolta. Nos, lehet, hogy a Drezdában 1945-ben történtek jelentenek feleletet a címbeli kérdésre?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
