Vannak jó nácik és rossz nácik, a Jobbik viszont jó náci, mert beleolvad az ellenzéki közös listába
A honi baloldal viszonya az antiszemitizmushoz meglehetősen ambivalens, már-már szelektív.
Egyrészt vannak a régi iskola képviselői, a kilencvenes évek harcosai, nácivadászai, akik még a kommunista rendszerben szocializálódtak, és a szovjet elvtársak által kiadott itinert követve gyanúsan méregettek minden fűt, fát és virágot, az összes apró zugban nácikat kerestek. Ha meg nem találtak fajgyűlölőket, nácikat meg rasszistákat, akkor sem omlottak össze, nem különösebben jöttek zavarba, elővarázsoltak bűvészkalapjukból egy-egy félbolondot, majd véres rongyként hurcolták körbe sajtójukban, és a jobboldalra mutogatva féktelen és önfeledt rettegésversenyt rendeztek. Gondoljunk csak Szabó Albertre vagy Bácsfi Diánára. Vagy inkább ne. Jobb őket elfelejteni.
A baloldal lapjaiban mindig volt félretéve vész esetére néhány oldal, ahol a közélet híres embereit, gondolkodóit, az éttermiséget meg lehetett szólaltatni, akik nyilván mindig kitörő örömmel és készségesen el is mondták, hogy a fasizmus bűzös levegője járja be Magyarországot, és ezt az orrfacsaró náciszagot ők már egy percig sem bírják tovább elviselni, legkésőbb egy héten belül el fogják hagyni az országot, különben is a zsigereikbe van kódolva a félelem, így a bepakolt bőrönd is be van készítve, ha menekülni kell. Márpedig menekülni biztosan kell, hiszen magyar zászlók alatt tüntet a jobboldal, ami őket a legsötétebb vészkorszakra emlékezteti. Meg úgy általában minden.
Minden is.
Naponta hivatkoztak a holokauszt borzalmaira, sportot űztek a náci bűnök relativizálásából, amihez amúgy mindenki szépen lassan hozzászokott, hiszen teljesen szokványos volt, hogy tüntetéseken, baloldali napilapok vezércikkeiben vagy a Bárdos András által vezetett és főszerkesztett TV2-s híradóban úgy voltak képesek tálalni lényegében bármilyen, a jobboldalról szóló hírt, hogy a fasizmus fenyegető árnyéka valamiképpen megjelenjen az anyagokban.
Egy jobboldali politikus magyar emberekről beszélt? Fasiszta! Kódoltan zsidózott és cigányozott. (Amúgy sincs olyan, hogy magyar.) Boldog karácsonyt kívánt? Náci! A szélsőjobbnak udvarolt, hiszen szándékosan kihagyta a hanukát.
Magyar vagy Árpád-sávos zászlók egy demonstráción?
Ez már a vég.
Persze azóta mindkét zászlót rehabilitálták a megélhetési antifasiszták, az összellenzéki tüntetéseken manapság büszkén lobognak, és vidáman hirdetik a kettős mércét, a hazugságot, azt, hogy a baloldalnak igazából sosem számítottak a zsidók, hogy csak használták-kihasználták őket, mindössze élő pajzsként tolták maguk előtt, csak politikai termék volt az antifasizmusuk. És azóta már az se baj, ha úgymond az utcára lesz víve a politika.
Lelkük rajta.
Barátunk, Demeter Szilárd is azért lépett aknára, mert tévesen félreértelmezte a jelenséget, és azt gondolta, hogy ha harminc éven keresztül, plusz a negyven év kommunista diktatúra alatt naponta lehetett a holokauszt borzalmaival érvelni, és a több millió magyar zsidó áldozat tragédiáját a jelen történéseihez használni, akkor akár ő is folyamodhat ilyen irodalmi, publicisztikai eszközökhöz.
Nem lehet. Mármint ideát. Odaát, viszont mi az hogy, nagyon is. Sőt, szinte kötelező.
A szelektív rettegőkre az is jellemző, hogy néma csöndben maradnak a tetves zsidózó, judapestező Bíró László esetében, sőt támogatták a cigány- és zsidógyűlölő jelöltet, de az Adolf Hitler és Szálasi Ferenc idézeteket posztoló, szintén jobbikos jászberényi polgármester, Budai Lóránt sem zavarta-zavarja őket.
Lám a baloldali főpolgármester is egy karcolás nélkül megúszta, hogy azt találta mondani; nem nácizmus a zsidókat származásuk alapján listázni. Jó, hát nagy volt rajta a nyomás. Meg a kabát. Hiszen ők jó nácik, velük vannak, meg ugye Mészáros Lőrinc és O1G. Az O1G pedig mindent visz, mindent felül ír.
És az is a személyiségükhöz tartozik, hogy teljesen rendben lévőnek tartják, hogy a migrációról szóló vitában a magyarországi haladó lapok úgymond „elfelejtenek” beszámolni a nyugat-európai antiszemita eseményekről.
A napokban történt, hogy egy francia zsidó családot majdnem meglincseltek, mert hanukadalokat merészeltek énekelni az autójukban. A francia híradások ugyan nem említik meg, kik voltak az elkövetők, de a környék alapján a napnál is világosabb, hogy néhány újfrancia muzulmánt háborított fel a „provokáció”. Ugyan Párizsban egyre inkább megszokott dolog, hogy a muszlimok által lakott városrészekben fizikailag és verbálisan is inzultálják a zsidókat, de még a francia belügyminiszter is megszólalt az ügy kapcsán. Ezt írta: „Tegnap este, a hanuka kellős közepén egy családot sértegettek és inzultáltak, csak mert zsidók. Franciaországban, 2020-ban. A támadók rászolgáltak arra, hogy az eset súlyosságának megfelelő büntetésben részesüljenek.”
Ahogyan az a napokban történt eset sem, amikor egy szépségverseny egyik résztvevőjét szintén Franciaországban kezdték az interneten tömegesen gyalázni és fenyegetni, miután megvallotta, hogy zsidó származású. Bátor és vakmerő cselekedet volt, reméljük, életben marad.
A magyar baloldal tehát érdekes átalakuláson megy keresztül, mert egyrészt még élnek bennük a régi reflexek, pislákol bennük az antifasizmus lángja, ami időnként belobban, de közben azt is érzik, hogy haladniuk kell a korral, az új idők új szeleket hoztak, a nyugati, az Izrael elpusztítását támogató antiszemita muszlimokkal szövetséget kötő, és a szavazataikra hajtó baloldal már Izrael- és sokszor zsidóellenes hangokat hallat.
Szomorúan nézzük, mi fog kisülni mindebből.
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
