És ez nem valami barokkos túlzás.
A Momentum hétfőn egy egészen zseniális performansszal lepte meg a nyilvánosságot. Egy gigatüntetést hirdettek a parlament elé, amelyre akkora tömeget vártak, amelynek láttán a kormány azonnal benyújtja a lemondását. Bámulatos az ütemérzékük, hiszen az elmúlt hetek demonstrációi láthatólag már kezdtek teljesen kifulladni. És akkor még finoman fogalmaztunk, a kóválygós futárforradalmak annyira nevetségesekké, önmaguk paródiájukká váltak, hogy már maguk a szervezők is belátták, hogy teljesen kontraproduktív az, ha ötven ember minden cél nélkül bolyong a városban, és időnként órákra megbénítja egy kétmilliós nagyváros forgalmát.
Egyszerűen kifújtak a katatörvény miatti tüntetések. A társadalom nem állt a tiltakozók mellé, sőt, kimondottan ellenséges lett a hangulat a milliós fizetésért dolgozó, de szabad szemmel látható adót fizetni már nem akaró, rendkívül hangos kisebbséggel szemben. Ráadásul azóta számos könnyítést is bejelentettek, és a futárokat foglalkoztató – majdnem azt írtam, hogy alkalmazó – cégek is jelezték, hogy segíteni fogják az ételkiszállítókat.
Az ellenzék legnagyobb bánatára egyszerűen okafogyottá váltak ezek a demonstrációk, még úgy is, hogy ez a mostani egyfajta összevont tüntetés akart volna lenni, amolyan „minden rossz!” jeligére gyűjtötte volna össze az embereket a Momentum. Ez finoman szólva sem sikerült, mi több, a párt minden idők legnagyobb pofonjába szaladt bele, ugyanis nem hogy kevesen voltak, de az újságírókon kívül gyakorlatilag egy szem ellenzéki szimpatizáns sem tette tiszteletét a téren.
És ez nem valami barokkos túlzás. Szó szerint senki más nem volt ott a Momentum politikusain és a sajtómunkásokon kívül. És itt még nem ért véget a dolog, mert valamelyik roppant tehetséges politikusnak az a briliáns ötlete támadt, hogy a megjelentek hiányára való tekintettel egyszerűen átnevezik sajtótájékoztatónak a rendezvényt. Így lett a gigatüntetésből sajtótájékoztató. Az időközben szakállat növesztő Hajnal Miklós pedig valami homályos és követhetetlen okfejtésbe is belebonyolódott azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg a nyár és a meleg miatt nem akarnak az emberek kormányt buktatni. Inkább pihennek valamelyik strandon vagy tengerparton.
Hogy hol van a négymillió éhező, a Fidesz által nyomorba kényszerített koldus, amelyre minduntalan hivatkozni szokott az ellenzék? Nos, az nem derült ki. Ahogy az sem, hogy mégis hogy lehet az, hogy az első pár katás futártüntetésen csak összejött pár ezer ember. Pedig emlékeink szerint akkor is nyár volt, no meg meleg.
Kapcsolódó hír, hogy a Momentum „arra kéri a magyar kormányt, idén ne tartsa meg az augusztus 20-ai fővárosi ünnepségsorozatot, ne tartsa meg a tűzijátékot”. „Egy fillért sem fordíthatunk pár perces szórakozásra!” – írták. Nolimpia után Notűzijáték. Érdekes hozzáállás. Mintha egyedül a 20-i tűzijáték költségén múlna a háború, az energiaválság, az infláció és a Covid-járvány összes tehertétele. Maradjunk annyiban, hogy ez így egy hatalmas nagy ellenzéki demagógia, aminek a jelek szerint nem sokan hittek.
A képlet borzasztóan egyszerű: az emberek ugyan a bőrükön érzik, hogy a szomszédunkban háború van, hogy az elhibázott brüsszeli szankciós politika miatt egyre drágább minden, de semmiképp sem szeretnék, hogy Gyurcsány és barátai irányítsák ezekben a nehéz időkben az országot. Ezért nem volt senki a Momentum gigatüntetésén. És ez így van jól. Az augusztus 20-i tűzijátékot pedig az egész családdal együtt nézzük csak végig nyugodtan!
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
