Csak Karigerit szabad szeretni, tisztelni, imádni.
Máté Gábor hosszú interjút adott a baloldallal, így a színházával mindig módfelett barátságos Népszavának, a most épp ellenzéki újságnak. (Ha a szocik vezetik az országot, a lap azonnal kormánypárti lesz.)
Ami azért is lehet módfelett furcsa a nemzetközi baloldal számára, mert ők úgy tudják, hogy Magyarországon a sajtószabadság nagyjából 2010 óta havonta, de inkább hetente meg szokott szűnni, a kormánykritikus értelmiség színe-java pedig minden pozíciójától megfosztva egy ablaktalan zárka magányában szomorkodik. Ehhez képest a Katona József Színház igazgatója egy balliberális, ellenzéki napilapnak nyilatkozik, sértetten panaszkodik, illetve boldogan büszkélkedik.
Ahogy épp viszi a flow.
A direktor urat amúgy az azóta leváltott, jobboldali Tarlós István nevezte ki, és támogatta úgy a színházat és a társulatot, hogy az egyik legsikeresebb pesti színház maradhasson, a gyengébbek, a liberálisok kedvéért: az intézmény hosszú éveken keresztül működhetett akképpen, hogy a fenntartója, tehát a főváros kormánypárti volt. Máténak egyetlen haja szála sem görbült meg ezen időszak alatt, ellenben a színházában mindenféle retorzió nélkül készülhettek az újabb és újabb ballib identitáspolitikai és kormánykritikus harcok részét képező – néha valóban kimondottan színvonalas – produktumok. Az igazgató úr ezt az egészen apró kis részletet valamiért minden alkalommal hajlamos kifelejteni soron következő nyilatkozataiból.
Most is. Hiába, egy szórakozott művészről beszélünk.
Ahogyan azt sem szokta megemlíteni, hogy szerény személye a diktatúra által fenntartott egyetem egyik legbefolyásosabb oktatója volt, egyesek szerint de facto igazgatója, irányítója is egyben, a Katona alkalmazottjai pedig mind a szakma, mind a tények alapján meglehetősen felülreprezentáltak voltak a Színház és Filmművészeti Egyetem tanárai között.
Na de nézzük az interjú legérdekesebb részeit!
Máté egy helyen a következőket mondja:
Hálával tartozunk a fővárosnak, hogy megmentett minket. Nagy valószínűséggel már nem én vezetném a Katona József Színházat, ha nem nyúl közbe a főváros. Jó érzés, hogy a főpolgármester jár színházba, többek közt hozzánk is.
Széles nyelvcsapásokkal udvarol a színházba járó, no és persze magas, vékony, rengeteg nyelven beszélő kultúrembernek, Karácsony Gergelynek az igazgató, aki szerint a hatalomhoz minden körülmények között kritikusan szabad csak viszonyulni. Megint csak a gyengébbek kedvéért: a fővárosi fenntartású színházak igazgatóit Karácsony Gergely nevezi ki, és ő az, aki többek között a támogatások mértékéről is dönt.
Hatalmi pozícióban van tehát van az a jóember.
Egyébként a nyelvtudásáról és a Városháza eladásáról sosem hazudozó főpolgármester a megválasztása utáni első interjújában a demokráciát valósággal kimaxolva arról beszélt, hogy ha rajta múlik, a gonosz, jobboldali Dörner György nem lesz újra az Új Színhaz igazgatója. Istennek hála, nem rajta múlt, az állam vette át a fenntartói szerepet, Dörner tehát megtarthatta az intézményt. Az pedig, hogy Máté gyakorlatilag saját magával azonosítja a Katonát… Nos, a hatalom igen gyakran torzítja a személyiséget. Ezeket csak azért gondoltuk fontosnak megemlíteni, mert újabb izgalmas kijelentés következik:
Mikor a sajtóban tovább zajlik a kulturális háború és a hergelés, megbélyegzés, hamis állítások mantrázása. Kétségbeesetten panaszkodnak, és közben lassan már minden széket és pozíciót elfoglaltak, és mintha fordítva lenne, azt kérik, hogy tárgyaljunk és legyünk egységesek.
Mondja egy frissen kinevezett színházigazgató. Briliáns.
A kulturális háborúról csak annyit, hogy lassan már nagyítóval sem találni olyan új animációs és filmművészeti alkotást, amelyben ne jelenne meg néhány transznemű vagy leszbikus, újabban kimondottan a gyerekeket célozva, esetleg a történelemhamisítás kategóriájába sorolandó viking, ám mégis fekete bőrű szereplő, a nép pártján álló, a korrupciót már-már mániákusan, napi huszonnégy órában üldöző Zelenszkij-féle sorozatról nem is beszélve. A rettenetesen színvonaltalan mű egyébiránt akkora bukás, amilyet még nem látott az RTL Klub, de a kereskedelmi televízió a korábbi több évtizedes gyakorlatával szembemenve csak azért sem nem veszi le a műsorról.
Hiszen van a randa, gonosz és hazug putyini propaganda, meg van a jó fajta, igaz és edukatív ukrán és amerikai propaganda. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a korrupciót ellentmondást nem tűrően üldöző Zelenszkij a valóságban egy négyszáz négyzetméteres, medencével és wellnessközponttal felszerelt villa büszke tulajdonosa. Az ingatlan pedig Olaszország egyik legdrágább és legfelkapottabb üdülőhelyén áll.)
Nem szóltunk még a Nemzeti Filmintézetről, az intézmény által támogatott újabb és újabb mozifilmek valósággal hemzsegnek a harcosan ellenzéki színészektől. Gondoljunk csak a tényleg tehetséges Nagy Zsoltra és a kevésbé képességes Molnár Áronra. Máté Gábor a sorok között is bele tud szállni a kormányba, ugyanis egyik friss rendezése kapcsán a következőket mondja;
Elkezdtünk darabot keresni. A pandémia miatt óriási lakásfelújítási láz indult el az országban, erről szól egy dán szerző darabja, a Mesteremberek.
Egyszerűen zseniális. Illetve, mesteri. Mesteremberi. Az igazgató úr nem hülye, sőt, így aztán egészen biztosan tudja, hogy a lakásfelújítási láz nem a pandémia, hanem hanem a kormány lakásfelújítást célzó támogatása miatt indult be. Amelynek megfelelően hatmillió forint erejéig a kiadások felét – vagyis maximum hárommillió forintot – visszatérít az állam. Ez nem a pandémia, hanem a kormány támogatása miatt van így. Attól olyan végtelenül pitiáner ez a kis hazugság, mert ezzel az információval egészen bizonyosan tisztában van mind az interjút adó Máté Gábor, mind az interjút készítő Balogh Gyula, mind a kriptokommunista főszerkesztő, Németh Péter.
Mégis így jelent meg az anyag, aminek csak egy oka lehet. A balliberális buborékban még egy mondat erejéig is szigorúan tilos a kormányt dicsérni. Csak Karigerit szabad szeretni, tisztelni, imádni.
Máté Gábor színész-rendező (Fotó: MTI/Mónus Márton)
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
