Egy magára valamit is adó úriember a legritkább esetben jut el addig a pontig, hogy olyan, ritka kellemetlen alakokkal foglalkozzon, mint Kerner Zsolt. Ha a nyájas olvasó nincs tisztában azzal, kicsoda is Kerner, azzal igazán semmi baj, de dolgozatom elolvasásához mégis szükség van pár szóra sem érdemes információra, amelyeket most készséggel meg is osztok eme igazán kivételes fiatalemberről. Kerner Zsolt a 24.hu mérsékelten tehetségtelen újságírója. Ez persze sok mindent megmagyaráz. Helyesbítek: mindent.
Kerner úr munkássága először akkor keltette fel az érdeklődésemet, midőn egy kellemesnek ígérkező reggelen arra ébredtem, hogy nevezett újságíró azon ötletel a Facebookon az egyik, ha lehet, még nála is elfogadóbb és kellemesebb modorú kollégájával, hogy alkalmasint Bayer Zsoltot, esetleg Ómolnár Miklóst akasszák-e fel elsőnek egy lámpavasra. Esetleg egyszerre essenek túl az egész hóbelevancon. A Kerner-félék rendszeresen megjelenő írásaikkal mégiscsak kiprovokálják, hogy foglalkozzunk velük, ugyanis Magyarországon nem a jogállam szűnt meg, hanem az ellenzék.
Az ellenzék darabjaira hullott a választás után. Úgy látszik, a habzó szájjal előadott, börtönnel való fenyegetőzés, a permanens oktatás-egészségügyezés és az a hazugság, hogy vidéken se internet, se RTL Híradó, se Kálmán Olga nincs, agykutatás és az emberi jogokat védelmező szír háborús menekültek viszont mi az hogy, nagyon is! léteznek, a vidékiek pedig – meg úgy általában a Fidesz politikájával szimpatizáló állampolgárok – egytől egyig megtévesztett, műveletlen, primitív, gyűlölködő, iskolázatlan, agymosott idióták, mégsem vált be.
Tehát ellenzék nincs, ellenzéki újságírókból viszont túltermelés és túlkínálat van, úgyhogy maradnak nekünk a Kernerek, Hontok, Tóta W.-k meg a Kálmán Olgák. Kerner Zsolt, ha épp nem jobboldali újságírók megölésén röhögcsél, akkor az újságírás nehéz és fáradságos munkájába is bele szokott kóstolni. Olvashatatlanul hosszú, kínzóan unalmas, hazugságoktól és féligazságoktól hemzsegő cikkeket szokott írni a haladás és a migránsbabusgató propaganda egyik legfontosabb csatahajóján, a 24.hu-n.
De legutóbbi, mondai és népmesei elemekben bővelkedő elbeszélésével szintet lépett a mi Zsoltunk.
Kerner eme alkotásában hosszan elemzi a líbiai partoknál kifogott, majd a mesés itáliai szigetekhez taxiztatott migránsok sanyarú sorsát, kifejti, hogy a menekültek szörnyűséges körülmények között kénytelenek átvészelni azt a csekély időt, amíg valamelyik NGO az óhazába szállítja őket.
Ilyenkor mindig előkerülnek azok a vaskos érvek, miszerint Afrikában nemcsak hogy igen meleg van, de a széles sávú internet is akadozik, arról nem is beszélve, hogy a kontinenst olyan különböző, vérszomjas és pénzéhes afrikai hadurak irányítják, akik az alattvalóik életét a helyi népszokásoknak megfelelően hajlamosak mindenféle csip-csup ügyek miatt szinte azonnal kioltani.
Ez arrafelé egyébként kiváló közösségépítő elfoglaltság, hiszen az ilyen ünnepi eseményeken mindig jut idő megbeszélni az olyan fontos és halaszthatatlan dolgokat, hogy amennyiben az eszüket vesztett európaiak partra segítik az Allahot és a partot érést önfeledten ünneplő honfoglalókat, melyik országot is érdemes felkeresni, majd elfoglalni, hogy hol a legmagasabb a segély, illetve azt is, hogy mely országok rendelkeznek a leghosszabb combú, szépséges, ám hitetlen, ilyesformán szabadon megerőszakolható és megölhető európai hölgyekkel.
Kerner következetesen menekülteknek nevezi a megszállókat, ezzel mintegy dacosan jelezve, hogy nem hajlandó magáévá tenni a nyugat-európai politikusok irányváltását a migráció tekintetében, amely 180 fokos fordulat egyik legszembetűnőbb jele, hogy azon nyugati európai politikusok, akik szeretnék elkerülni a gyors lefolyású bukást, szépen lassan elhagyják szókészletükből a menekült szót, és elkezdik használni a migráns, a gazdasági, illetve illegális bevándorló kifejezéseket. Kernert azonban a legkevésbé sem zavarja a valóság. Olyan, mint a süket, ám lelkes táncos, aki a legszélsőségesebb körülmények között sem hajlandó arra a zenére táncolni, amely a zenekari árokból kiszűrődik.
A 24.hu tollforgatója a valóságtól csöppet sem zavartatva menekültezi le az összes olyan afrikait, aki nem háborús országból/övezetből menekül. Semmiképp sem lehet megoldás, ha az összes, az életminőségével elégedetlen afrikait hajón, repülőn vagy hidroplánon Európába szállíttatjuk. Erre már szépen lassan, de biztosan mindegyik, eddig toporzékolva nácizó politikus rájött. A toporzékolást, a nácizást meg az aleppói bombák elől menekülő szírekről szóló hazudozást abbahagyták, és elkezdtek végre a valóságról beszélni, a határaikat őrizni és az illegális bevándorlókat kitoloncolni. Nagyon helyesen.
Csak Kerner Zsolték táncolnak olyan macskazenére, amilyet csak a liberális szerkesztőségekben hallanak. Nagyon helytelenül.
Apáti Bence – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
