Jómagam nem jártam még Svédországban. A skandináv országok közül is csupán Finnországhoz volt szerencsém. Talán nyolc évvel ezelőtt, jóval a szíriai polgárháború kitörése előtt, amikor még nyoma sem volt migránsoknak, és legjobb tudomásom szerint a mai napig tartják magukat ahhoz a jó szokásukhoz, hogy csak korlátozott számban engedik be őket; akiket pedig mégis nagy durcásan befogadnak, azok inkább a mihamarabbi távozás mellett döntenek, hiszen rohadt hideg van, és nincsenek kávézók minden bokor mellett, ami tudvalevőleg sokkal komolyabb lelki megrázkódtatást okoz az úgynevezett menekülteknek, mint a felrobbanó bombák robaja.
És ezt még a migránsbarát magyar haladóblogocska, a 444.hu is megírta.
A finnek egyébként tapasztalatom szerint rendkívül barátságos népség, szeretik a jó ételeket, szeretnek mulatni is, és mi tagadás, nem vetik meg az alkoholt sem. Na de az vesse rájuk az első követ, aki abban a fene nagy hidegben, nem húzogatná ugyanolyan gyakorisággal a vodkásüveget, mint ők.
Ennyit a finnekről. Na de nézzük, mi történik a szomszédjukban, Svédországban.
A svédek a legkevésbé sem gondolkoznak olyan józanul, mint keleti szomszédaik. Nem tudom pontosan, hogy mi okból hülyültek el – talán, mert nem kellett harcolniuk az országukért, a nemzetükért az elmúlt száz év óta – de kétségtelen tény, hogy a teljes, és visszafordíthatatlan elhülyülés jeleit mutatják. Transzvesztiták járnak az óvodáikba, hogy a négyéves gyerekeket érzékenyítsék azért, mert szerintük nemet váltani rendkívül progresszív dolog. A Szíriából visszatért, az Iszlám Állam oldalán harcoló katonákat pedig virágfüzérekkel, és svédmasszázzsal fogadják. De mondom, nincsenek személyes tapasztalataim, ezért gondoltam úgy, hogy megkérdezek egy Svédországban élő magyar balerinát, aki mér rég nem aktív, hogy milyenek a svéd mindennapok, hogyan látja ő a mai Svédországot. Nevét, korát saját védelmében nem hozom nyilvánosságra, mert a békeszerető liberális polgártársaink hajlamosak minden olyan embert halálosan megfenyegetni, aki nem csak a csodálat hangján beszél a migránsokról.
Levelét változtatás nélkül közlöm. Íme:
“Szia, Bence!
Olyan konkrét tapasztalatom nem volt, ahol megtámadtak vagy zaklattak volna. De lehet, hogy talán szerencsés is vagyok, hiszen egy nagyon jó, biztonságos környéken lakom, ahol a legtöbb ember echte svéd. Meg talán azért sem történt ilyen velem, mert nem vagyok naiv, mint a lakosság döntő többsége.
Itt másképp viselkedek, öltözködöm, mint ahogyan azt tenném Budapesten. Itt sosem sétálnék egyedül éjszaka. Félnék. Budapesten viszont egyáltalán nem félek, még éjszaka sem. Itt nem sétálok egyedül parkokban, ahol nincs sok ember. A metrón próbálok olyan helyre ülni, ahol többen vannak. A férjem, amikor csak tud eljön értem kocsival előadások után…
A nemi erőszakok száma nagyon megugrott, és ezalatt a brutális erőszakot értem, amelyet több személy, csoportban követ el. A bevándorlók, migránsok nagy számban képviseltetik magukat ebben, de a svéd kormány semmiféle statisztikát nem ad ki erről. A többi skandináv ország azonban kiadja ezeket, ahol látható hogy a MENA országokból (azaz a Közel-Kelet és Észak-Afrikai országokból) érkező férfiak nagy számban képviseltetik magukat. Svédországban a sajtó sohasem ad semmiféle fizikai leírást a gyilkosokról, illetve az elkövetőkről.
A gettók vagy a No-go zónák szörnyűek. A mentősök és a tűzoltók nem mennek be rendőri védelem nélkül. Bármit is mondanak a politikusok, ezek a területek szörnyűek. Több lőfegyver van Malmöben, mint Oslóban, Helsinkiben és Koppenhágában együttvéve. Egyesek azt mondják, hogy Malmö 20 évvel az ország többi része előtt jár.
A legérdekesebb az, ha összehasonlítjuk Svédországot, nemcsak Magyarországgal vagy Lengyelországgal, hanem a közeli szomszédaival. A norvégok sokkal kevésbé „politikai korrektek”, a dánok és a finnek pedig egyáltalán nem. A svéd bal-liberális kormány a nemi erőszakról szóló statisztikákat úgy fogja fel, hogy a svéd nők nagyobb valószínűséggel tesznek feljelentést és a svéd nemi erőszak fogalma egyértelműbb. Nehéz elhinni, hogy egy svéd nő ötször nagyobb valószínűséggel tesz feljelentést, mint egy finn nő, vagy azt hogy egy svéd férfi ötször nagyobb valószínűséggel fog erőszakolni mint egy norvég.
A legnagyobb probléma ebben az országban az átmosott agyú svédek, akik megtagadják a nyilvánvaló igazságot. Nem is akarják hallani vagy látni. Ha bárki megemlíti az igazságot, akkor az az ember egy rasszista, akinek tönkre is tehetik az életét, még a munkáját is elveszítheti. A svéd média egy vicc. Állandóan hazudnak, akik a bal-liberális nézeteikkel nem értenek egyet, azokat elcsendesítik, eltüntetik.
Főleg Malmöben, beszélhetünk antiszemitizmusról, ahol nagyobb számú zsidó lakosság él. Őket folyamatosan támadják, a nagy zsinagógában többször betörték az ablakokat, graffitiket festettek az épületre. A zsidó gyerekeket támadják az iskolákban, ezért sok család elköltözött Malmöből. Svédországban általánosan eléggé Izrael-ellenes a hangulat, kezdve azzal hogy Margot Wallström-öt, a svéd külügyminisztert kitiltották Izraelből, mivel nyíltán támogatja Palesztina függetlenségét. Több svéd csoport is alakult, akik Izrael bojkottálását támogatják.
A svéd művészvilágban keményen uralkodik a kultúrmarxizmus. A kollégáim döntő többsége és általában a kulturszféra tagjai mindannyian vagy a szociáldemokratákra, vagy a svéd Munkáspártra, vagy a zöldekre szavaznak. Ha ellenkezik a véleményed az Övékével, akkor rögtön rasszistának hívnak. Ha megemlítem esetleg, hogy szeretem az országomat, akkor rögtön nacionalistának neveznek, ami itt egy negatív jelző. Egy példa: az egyik svéd kollégám javasolta, hogy adjuk oda az előadáspénzünket a menekülteknek a migránsválság alatt… A liberális propagandájuk része hogy a kulturszférában nyomják ezerrel a menekülteket, illetve az egyedül érkezett “kiskorúakat”, akik nem is kiskorúak. “
Hát így… Ennyi a levél.
A tanulságok levonását pedig az én okos olvasóimra bízom.
Apáti Bence
The post Apáti Bence: Levél egy Svédországban élő balerinától appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
