Ismert, hogy a magyar kormány végre lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy egy külföldi vállalat egyrészt a hatályos magyar törvényekkel szinkronban működjön, tehát igazítsa annak az országnak a jogrendjéhez a szabályzatát, ahol a szolgáltatásai elérhetőek, másrészt – és ez szorosan kapcsolódik az első pontunkhoz – ne cenzúrázza a jobboldali, a konzervativ bejegyzéseket, kommenteket, személyeket, illetve oldalakat és azok kezelőit.
Értjük persze, hogy a cikket jegyző Sarkadi Zsolt szerint teljesen rendben van, hogy verseny helyett egyszerűen kiiktatnak minket jobboldaliakat az online térből, mindenféle homályos és sehol le nem írt közösségi irányelvekre és gumiszabályokra hivatkozva.
Nyilván a ballibsi újságíróknak az egy rohadt kényelmes helyzet, hogy valamelyik lmbtqrstwxyz aktivista haverja Dublinból azonnal leszed mindent ami nem a politikai korrektség beteg, torz, álszent, hazug és az igazság elfedésére, és eltitkolására kitalált újbeszéd nyelvének szabályai szerint lett megfogalmazva.
Érteni véljük azt is, hogy már Sarkadiék is belátták; ezt a vitát – ami többek között a migráció és az iszlám kritizálhatóságáról, és az illegális bevándorlás árnyoldalainak bemutathatóságáról szól -, egy külföldi cég cenzúrájának segítségével képesek csak megnyerni.
Tulajdonképpen édes is lehetne ez a győzelem, hisz mi ez ha nem a beismerése a fenti megállapításomnak, de azért lenne itt egy-két dolog.
Például, hogy Sarkadi Zsolt cenzúra-párti írása már csak azért is pikáns, mert egy alkalommal pont az ő általa jegyzett egyik riport miatt kaptam, egészen pontosan 2018 októberében néhány nap, vagy egy hónap – nem emlékszem már, meg egyébként is ki számolja? – büntetést a Facebook egyik ismeretlen urától. Mondanám, hogy helytartójától, de ahhoz, hogy így nevezzem a közösségi oldal magyarországi cenzorát, például itt kellene laknia.
De Zuckerberg szélsőbalos gondolatcsendőre nem itthon, Magyarországon dolgozik, hanem 2325 kilométerre innen, Dublinban tiltogatja be az írásainkat, olvasóink bejegyzéseit, és kommentjeit.
A törvénytervezet egyik rendelkezése szerint ez a jövőben már nem lenne lehetséges. A közösségi irányelvek betartását felügyelő mindenható cenzoroknak ezentúl Magyarországon kellene dolgozniuk, és válaszolniuk azokra a kérdésre, hogy miért cenzúráznak minden jobboldali, migráció és iszlámkritikus posztot.
Valamiért ez sem tetszik a cenzúrának és a szólásszabadság korlátozásának drukkoló Soros-propagandistának.
És sok más se, amelyekre hely hiányában most nem fogok kitérni – akit érdekel és fél napig szeretne őrjöngeni, az keresse meg Sarkadi szombati írását – meg amúgy is kissé elkanyarodtam, nézzük inkább, hogy is volt ez a bizonyos Sarkadi Zsoltnak, és riportjának köszönhető letiltásom.
Nem tudom olvasóink emlékeznek-e arra a vitára, ami arról szólt, hogy léteznek-e Nyugat-Európában no-go zónák, vagy csak a habzó szájú kormánypropagandisták próbálják elhitetni az agymosott magyarokkal a létezésüket.
Mondanom sem kell, a 444, és Sarkadi Zsolt az utóbbi véleményt képviselte.
Spolier veszély: természetesen léteznek no-go zónák. Nyugat-Európa hemzseg az olyan kerületektől, és városrészektől, ahova az egyszerű rendőrök nem mernek bemenni, ahol helyi bandák irányítanak, és ahol az ott élő muzulmánok ellenőrzik, illetve tartják fent a.. khm..”rendet”.
Akkoriban a svédországi Malmö egyik rossz hírű kerületében már megszokott látványnak számított, hogy esténként az unatkozó “fiatalok” által felgyújtott több tucatnyi lángoló autó világítja meg az égboltot, de az viszonylag új fejlemény volt, hogy drogkereskedelemmel foglalkozó migrációs hátterű, egymással rivalizáló bandák a 90-es évek Magyarországi alvilági háborúit idéző brutalitással, kézigránátokkal – mondom kézigránátokkal(!) – és gépfegyverekkel esnek egymásnak.
A rettenetes hírű Rosengard negyedben volt a legrosszabb a helyzet.
Oda utazott el Sarkadi, hogy bebizonyítsa, az égegyadta világon semmi gond nincs, csak Habony és 888 keveri már megint a szart, mert ugyan Rosengardban elő-elő fordulnak kisebb-nagyobb verekedések – na de hol nem csattan el egy-két pofon? – és vannak problémák is, de amúgy a városrész végtelenül nyitott, csak úgy pezseg, nyitottak, befogadóak meg toleránsak az emberek, jókat lehet enni meg bulizni, és akár az éjszaka közepén is nyugodtan meg lehet ejteni egy kellemes esti sétát.
Így is végződik az ominózus anyag; Sarkadi hamiskás félmosollyal a szája szélén sétálgat valahol Rosengardban, és roppant büszke arra, hogy annak ellenére nem lőtték agyon a majdnem 25 méteres útja során, hogy naplemente után ment le az utcára. Szerinte mindez arra bizonyíték, hogy a kormánypropaganda hazudott a svédországi no-go zónák létezéséről.
Erről a videójáról bátorkodtam kifejteni szerény különvéleményemet a Magyar Idők című napilapban, ahol többek között ezt írtam:
“Kimegy a libsi sajtómunkás mondjuk Svédországba azzal a céllal, hogy jól feltárja az igazságot, hogy megírja a no-go zónákat, a katasztrofális közbiztonságot, a betiltott vagy férfiatlanított zenei fesztiválokat, a férfiatlanításon még át nem esett fesztiválokon tapasztalható tömeges abúzusokat, a külvárosokban fáklyaként lobogó, felgyújtott, majd porrá égő Volvókat, a migránsok közt dúló, kézigránátokkal és Kalasnyikovokkal vívott bandaháborúkat, a keresztény templomok és a zsinagógák elleni támadásokat, de akármit csinál, bárhogy illeszti egymáshoz a fent említett eseményeket, valahogy – a fene se érti, hogyan, de – mindig migránssimogató propagandát sikerül összeraknia.”
Ezt a részt emeltem ki, ezzel a pár sorral ajánlottam az írásomat az akkor 15 ezres követőt számláló oldalam olvasóinak.
A Facebook cenzorai persze azonnal szolgálatba helyezték magukat, és órákon belül betiltották az írásomat. Engem és az oldalamat pedig – vagy egy hétre vagy egy hónapra – a gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályok megsértésére hivatkozva letiltottak.
Az idézett rész nyilvánvalóan nem gyűlöletbeszéd. Ezt a vak is láthatja, hiszen nem általánosítok, nem állítom, hogy minden migráns gyújtogat, vagy hogy minden illegális bevándorló drogot árul és kézigránátokkal harcol, mindössze egy létező jelenségre hívom fel a figyelmet.
Sarkaditól néhány hónappal ezelőtt egy kollégájával folytatott nyilvános vita során élőszóban is volt szerencsém megkérdezni, hogy miért is hazudott 2018-ban, de nem kaptam megnyugtató válaszokat.
Szerinte mindent rendben, és a szakma összes létező szabályára ügyelve csinált. Szerintem meg egy ócska, cinikus, valamint végtelenül aljas migránssimogató propagandista. De nem is az a lényeg, hogy ki hazudott, vagy, hogy melyikünknek volt igaza, esetleg, hogy ki nyerte meg azt a vitát, hanem, hogy vele ellentétben engem a Facebook ringjéből három másodperc után kiparancsoltak a végtelenül elfogult balliberális bírák.
Tehát, hogy míg egy magyarországi napilapban a hatályos magyar törvényeknek megfelelve egy publicisztikájában nyugodtan és jogszerűen kritizálhattam a migrációt, leírhattam, hogy milyen rettenetes dolgok történtek az elmúlt néhány évben például Svédországban, amelyek egyébként olyan tények, amiket számtalan alkalommal, számtalan forrás megerősített, rengetegen dokumentáltak, – hovatovább a néhány perces vitánkban még Sarkadi is elismerte a kézigránátokkal vívott drogháború létezését, tehát lehetőségem volt a 444 – szerintem hazug és tendenciózus – írásával vitatkozni, addig a Facebook cenzora ugyanezt nem tette lehetővé, és a publicisztikámat gyűlöletbeszédre hivatkozva statáriális jelleggel betilthatta.
És be is tiltotta.
Aki nem követi a Facebook-kal vívott háborúmat, azoknak mondom, hogy 2018-tól 2020-ig tucatnyi alkalommal tiltottak le, sok estében 4, 5, sőt volt, hogy egy 8 évvel ezelőtti kommentem miatt, de olyan is többször előfordult, hogy az engem @ vádoló végtelenül elfogadó liberális trollok kommentjeire irt válaszaim után – ahol megkérdeztem, hogy miért is b…nak – vették el ideiglenesen az oldalamat. Tudvalevő, hogy a b.. szót a Facebookon tilos leírni. Sőt a kö…t is, és bármilyen abszurd is, ma már a b..za, és a ga..na szavak is törlést és tiltást érnek.
De olyan is előfordul, hogy egy édesapám emlékére írt bejegyzésem miatt kaptam 30 napot – még egy árva migránst sem rejtettem el a posztban – de, hogy ne csak magamról beszéljek; Ambrózy Áron barátunkat egyszer egy saját magát ábrázoló kép feltöltése miatt tiltott le egy egész hónapra az arctalan dublini cenzor.
Ezeknek a teljesen abszurd cenzúráknak a történetét az estek többségében megírta az Origo, a Pesti Srácok és még jó pár jobboldali lap is, de Sarkadiék egyetlen alkalommal sem fejezték ki együttérzésüket, soha nem jelezték, hogy azért legalább néhány esetben túllőtt kicsit a Facebook a határon.
Csak röhögtek a markukba és örültek, hogy egy újabb politikai ellenfelüket tüntette el az online térből Zuckerberg gyorsreagálású gondolatrendőrsége.
Hont Andráson kívül, aki Demeter Szilárd egyik posztjának pár nappal ezelőtti betiltása után -egyedüliként – jelezte, hogy a dolog a legkevésbé sem volt rendben, a balliberális “kollégák” soha, egyetlen alkalommal sem nehezményezték a szólásszabadság ilyen irányú, brutális korlátozását. Csak ciccentettek még egy sört az Aurórában, és jókora röhögések közepette megünnepelték, hogy a Facebook nyitott és toleráns világában egy újabb fasisztával kevesebb rontja a levegőt.
Ezeket az összecsapások nélküli cinkelt győzelmeket félti most a 444.
Sok aljasságot el tudtam képzelni Sarkadiékról, de őszintén mondom, meglepett, hogy ilyen nyíltan és őszintén kezdenek lobbizni a szólásszabadság korlátozásáért, és a még szigorúbb cenzúráért.
Legalább tudjuk hányadán állunk.
Apáti Bence – www.hirtv.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
