Hadd fájjon.
Van az az ép ésszel nehezen követhető szint, amikor a liberális elfogadás olyan emberfeletti magasságokba hág, ahova csak a demokratikus charta meg az SZDSZ kampányarcai, és a Heti Hetes „nagyágyúi” látnak fel.
Néha, ha a kedvük úgy tartja, nemcsak amúgy nézik az elfogadás daliás hegycsúcsait, de könnyedén fel is másznak rájuk, hogy aztán onnan, a szédítően szexi magasságból tekintsenek le Mucsa kemény, terméketlen és agyagos földjét túró gumicsizmás, kirekesztő és végtelenül tehetségtelen, gyűlölködő fasiszta parasztjaira.
Így tett most Kovács Gábor producer is, aki ugyan az Üvegtigrisekkel szép sikereket ért el, azonban legutóbbi filmje hatalmasat bukott. Talán nem a Katona József színészeit abuzáló Gothár Péterrel kellett volna összeállni.
A producer a minap a tolerancia jegyében egy egészen elképesztő Facebook-poszt segítségével mutatta meg, milyen is egy tipikus balliberális értelmiségi foga fehérje.
Inkább sárgás, mint fehér, kicsit rohad, meg lukas, a sok fogcsikorgatástól viszont még mindig egész éles.
Ha az ember még álmában is gyűlöli a jobboldalt, annak lehetnek ilyen (nem kívánt?) mellékhatásai.
A gyűlölettől sárgás fog csöppet sem szép, viszont harapni, apró meg gyorsan elfertőződő sebeket ejteni éppenséggel még lehet ejteni vele.
Kovács bejegyzésében Kálomista Gábor új filmjéről, a gyurcsányi hazugságot visszhangozva azt írta, hogy az közpénzből készített fideszes kampányfilm, amelyet úgy lehetne megbuktatni, ha rengetegen foglalnának jegyet az alkotásra, de végül senki nem menne el, és nem is fizetné ki a belépők árát.
Illetve ennél fondorlatosabban fogalmazott, de a poszt alatt egy kommentben teljesen egyértelművé tette, hogy mire is gondol pontosan.
Abba azt hiszem, felesleges belemenni, hiszen az alkotók rengeteg alkalommal tisztázták, hogy a művet nem támogatta a Nemzeti Filmintézet, ergo aljas hazugság, hogy az közpénzből készült volna, a kampányfilmezés meg talán azért erős egy csöppet egy szakmabelitől, mert a krimi megbuktatását célzó posztot két nappal a bemutató előtt tette ki, ami azt jelenti, hogy úgy mondott véleményt, hogy nem is láthatta kollégája moziját.
Ebben a műfajban Kovácsék persze hatalmas gyakorlatra tettek szert.
Rutinos karaktergyilkolók, három évtizede szaroznak, gagyiznak, fikáznak le mindent -látatlanban is -, amiről megneszelik, hogy tőlük jobbra született. (Eközben konzervatív térfoglalásról, jobbos elnyomásról-terrorról hazudoznak.)
És a ronda politikáról vartyognak, ők, akik minden színdarabjukba, minden filmjükbe, minden operarendezésükbe beleerőszakolnak egy kis stadionozást, kovászos uborkázást, migrációistenítést és LMBTQ-propagandát. Náluk valahogy az összes művükbe megidéződik a „sátáni gonoszsággal rendelkező” Orbán Viktor és agymosott, gyűlölködő szavazói.
2006-ban viszont, amikor Gyurcsány rendőrbűnözői ezrével verték véresre a tüntetőket, egy büdös szót sem bírtak kipréselni magukból, nem ítélték el az erőszakot, nem szólították fel a hazugságokkal és trükkök százaival választást nyerő miniszterelnököt lemondásra, hanem védték ezt az aljas és kegyetlen figurát.
Inkább a fasizmustól meg az utcán politizáló Fidesztől rettegtek, no meg a rendcsinálásért könyörögtek, a magyar és árpádsávos zászlóval tüntető „csürhét” szidták, akik szerintük egytől egyig nácik és huligánok voltak, és akiket teljesen rendben levő volt agyonverni, meg kiszorítani a Kossuth térről, hiszen csak „összeszarták” és „összehugyozták” a Parlament előtti részt.
Különben is, minek mentek oda?
Propagandáznak meg kampányfimeznek, ők, akik 2006-ban ki sem látszottak Gyurcsány seggéből. Emlékszem, milyen jó hangulatú beszélgetés zajlott például Geszti Péter és a szemkilövető között a Klub Rádióban, és hogyan védte a teljes ballib értelmiség a „kiszivárgott” „bátor igazságbeszédet”.
A rendőrterrort levezénylő, hazugságokkal választást nyerő Gyurcsányt imádva támogató balliberális, egykori SZDSZ-es kollaboránsok vernyákolnak, és próbálják anyagilag tönkretenni a filmet.
Mert nem tetszik nekik az igazság.
Nem tetszik nekik, hogy végre vászonra vitték, hogy milyen aljas és kegyetlen embernek az alfelét nyalogatták egymással versenyezve fényesre akkoriban.
Fáj az igazság?
Hadd fájjon.
Apáti Bence – www.origo.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
