Történt, hogy bizonyos Kasszandra nevű fehérnép szépségével elcsábított egy igen befolyásos és nagyhatalmú urat: Apollón istent. Egy kis „me too”-zásért cserébe csak annyit kért, hogy Apollón ajándékozza neki a jóslás képességét. Apollón így is tett, azonban a csinos hölgyemény, miután megkapta az áhított tulajdonságot, úgy döntött mégsem teljesíti az alku rá eső részét. Értsd: nem adta oda bájait az Istennek.
Apollón eléggé el nem ítélhető módon becsapva érezte magát, ennek hangot is adott, majd a szokásos ügymenet szerint meg is átkozta a ravaszdi nőcskét – büntetésül azt rótta ki a hercegnőre, hogy jóslataiban soha ne higgyen senki és emiatt szenvedjen egész életében.
A trójai háborúban előnyt jelentett volna képessége hazájának, de az átok kifogástalanul működött, nem bíztak szavaiban. Az ajándék fapacit begördítették Trója falai mögé, s bár ő tanácsolta, hogy égessék el azt, mert pusztulást hoz a városra, bolondnak nevezték és jól meg is ünnepelték a győzelmet. A történet végét mindenki ismeri: fapaciból ki, kapu kinyit, akhájok be, Trója meg ment a levesbe.
Ezt a tanulságos történetet csak azért osztottam meg kedves olvasóimmal, mert amikor a mostani közélet fordulatos eseményeit nézem, nekem minduntalan Orbán rendre megvalósult jóslatai jutnak eszembe.
Orbán elmondja, mi fog történni migráns-ügyben, kvóta-ügyben. Megjövendöli a migránsok közé vegyülő terroristákat, a terrortámadásokat, a betiltott karácsonyi vásárokat, a keresztény jelképek kiretusálását. A ballib trójai polgárok viszont soha nem hisznek neki. A megjövendölt dolgok aztán rendre testet öltenek.
És bizony Orbán Vona csicskulását (Vona néppártosodásnak szokta becézni pártja eladását a veszprémi graffitisnek) is megjósolta.
Itt és most, ünnepélyesen be kell vallanom, hogy amikor Orbán először mondta Vonáról, hogy „fogott” ember, én is úgy viselkedtem, mint Trója együgyű libsijei. Annyira valószerűtlen volt maga a felvetés, hogy elintéztem azzal, hogy ez biztosan valami túlzás. Retorikai trükk.
Azaz: nem hittem neki.
Pedig a történelem, mint már annyiszor, megint Orbánt igazolta. Vona ugyanis kapott pénzt, paripát, fegyvert, értsd: Hír Tv-t, Magyar Nemzetet, és Lánchíd rádiót. Az akciós csomag részeként Simicska hozzácsapta még Kálmán Olgát, Alindát, és Konok Pétert is.
Hibátlan csapat.
Vona azóta hol a Spinoza klubban, hol Kálmán Olga ölében bizonygatja, hogy sem ő, sem a haverjai nem köpködtek cipőkbe a rakparton, nem akarták összeírni a zsidókat, de még csak kasztrálni sem szerették volna a cigányokat.
Illetve elképzelhető, hogy a múltban előfordulhattak ilyen apró kis megbicsaklások, mindazonáltal ki nem pisilt még horogkeresztet a hóba Gyönygyöspatán zsenge kamaszkorában…
Na ugye.
Fiatalok voltak, forrófejűek, s bohók. A legjobbakkal is megesik, és egyébként is Habony Árpád.
Igazi Csubakka védekezés.
Trója libsijei pedig önkívületi állapotban tapsolnak Vona kamu damaszkuszi útjának. Hisz Simicska pénzével végre meg tudják buktatni Orbánt. (Nem tudják.) Azokról a libsikről beszélek, akik nem olyan régen – egészen pontosan 2011-ben – még szörnyülködve tárgyalták ki Gyöngyösi Mártonnak a zsidók összeírására vonatkozó ötletét Havas Henrik műsorában. Úgy ám.
Aki nem látta, annak mutatnám. Íme:
Havas Henrik itt még betiltotta volna a Jobbikot. Az a Havas Henrik, aki a napokban pár rongyos millióért könyvet írt Vonáról, akiről most épp őszintén hiszi, hogy megváltozott, megjavult, és jó miniszterelnöke lehetne Magyarországnak. Erre a következteésre pedig nyilvánvalóan nem a könyvéért kapott milliós honorárium vette rá, hanem a Vonával való hosszú és bensőséges beszélgetések.
Aha…
De ugyanilyen izgalmas esettanulmány Magyar György felháborodott hápogása, aki a linkelt videóban még a Jobbik kirekesztéséről és karanténba zárásáról lamentált, ma pedig már ugyanezzel a párttal való összefogást sürgeti. No és persze immár sokadszor ajánlkozott fel az ellenzék közös miniszterelnökének. De ezt már megszokhattuk.
Meglepő? Fél éve még azt mondtam volna, hogy igen. Ma már, amikor Schilling Árpád és Jámbor András is a Jobbikkal való összefogás szükségességéről győzködi az embereket és az ellenzéki pártokat, már azt mondom: ugyan már, dehogyis.
Sőt. Akkor lepődtem volna meg, ha a megélhetési aggódók és aláírók nem álltak volna be a mögé a párt mögé, amit pár éve még betiltottak volna. Simicska a jelek szerint nem sajnálja a pénzt a libsi megmondóemberek becsicskítására.
Mert van az a pénz. Mindennek, és mindenkinek megvan az ára.
A magyarországi zsidóság és cigányság pedig mostanra kristálytisztán láthatja, hogy az értük való aggódás és napi szintű elhatárolódásosdi mennyire szólt róluk, és mennyire az Orbán Viktor elleni háborúról. Hogy mennyire voltak őszinték ezek a rettegések és mennyire szóltak inkább a pénzről. Mert ezek az örök rettegők, ezek a megélhetési elhatárolódók, ezek a karanténba zárók egyáltalán nem őket féltették, hanem a saját megélhetésüket.
Most, hogy van új szponzoruk, össze is fogtak gyorsan azokkal, akiktől eddig a zsidókat, és a cigányokat féltették.
Ezek Trója elvtelen, pénz- és hataloméhes libsijei.
Látjuk. Hiszünk a szemünket. Hiszünk Kasszandrának.
Szerző: Apáti Bence
The post Apáti Bence: Amikor Havas betiltatta volna a Jobbikot appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
