(Apáca, 1625. június10.?[ – Kolozsvár, 1659. December31) erdélyi magyar pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
A Barcaságban Apáca községben született, szegény sorsú szabados reformatus szülők gyermeke volt. Felsőbb tanulmányait Kolozsvárott és Gyulafehérvárott, majd püspöki ösztöndíjjal 1648-tól öt éven át hollandiai egyetemeken folytatta (Franeker, Leiden, Utrecht). 1651 áprilisában a harderwijki egyetemen avatták teológiai doktorrá.
1653-as hazatérését követően először a gyulafehérvári kollégium osztálytanára lett, de következetesen képviselt, haladó pedagógiai eszméivel konzervatív feletteseit felboszantotta és II. Rákóczi György fejedelmet is magára haragította,Nagyszerü tanár volt,de 1655 végén abba kellett hagynia a tanítást. Jóakaróinak köszönhetően 1656 nyarától a kolozsvári református iskola igazgatójaként folytathatta az oktatást. Iskolateremtő szellemisége 1657-től új anyaintézményében kibontakozhatott, törekvése támogatókra, tudása követőkre talált.
Tanítványai közé tartozott Bethlen Miklós és Pápai Páriz Ferenc. Egy korszerű erdélyi tudomány-egyetem megalapítására vonatkozó tervezetét 1658 végén nyújtotta be Barcsay Ákos fejedelemnek, de az Oszmán Birodalommal kialakult konfliktus árnyékában az oktatásügy megjobbításának kérdése háttérbe szorult. Tudományos szenvedélyéhez a viragkedvelés,kertészkedés párosult.
Apáczai alig egy évvel később, harmincnégy korában korában, 1659 végén tüdőbajban(tuberculosis) meghalt.
Holland felesége,akit Utrechtböl hozott magával, Aletta van der Maet nem sokkal élte túl férjét, a frigyükből született két gyermek sem érte meg a felnőttkort. Sajnos Apáczai örök lakának nincs már nyoma, de a házat is lebontottak nemrég,melynen utolsó napjait élte.
Sirjuk Kolozsvárott a házsongárdi temetöben van.
Áprily Lajos Apáczai feleségéhez szóló, Tavasz a házsongárdi temetőben című versében idézte fel emlékét:
TAVASZ A HÁZSONGÁRDI TEMETŐBEN
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének
A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom…….
Életművének meghatározó eszmei forrásai a puritánus etika és haladásszemlélet, a karteziánus módszer, valamint az enciklopédikus tudás iránti igény volt.
Erdélyi puritánus mesterei, Porcsalmi András és Johann Heinrich Bisterfeld műveltség- és társadalomeszményüket, a tudományok szeretetét adták át a fiatal Apáczainak.
Hollandiában tanulmányai során ez ötvöződött Voetius enciklopédikus törekvéseivel, valamint a materialisztikus és racionalista baconi és descartes-i filozófia tanaival. E felvilágosult szellemi áramlatok kibékíthetetlen konfliktusban álltak a korabeli Erdély elmaradt műveltségi viszonyaival, és ez meghatározta a nevelésügy és a tudományos ismeretterjesztés, végső soron a társadalmi haladás területén kifejtett munkálkodását, annak kényszerpályáit, sikereit és kudarcait egyaránt. A konzervatív egyházi és világi körökkel vívott harcban alulmaradt, a skolasztikus és dogmatikus oktatási nézeteket és tanmenetet nem tudta felváltani korszerű elveken alapuló iskolarendszerrel.
Fennmaradt pedagógiai eszméi és iskolaszervezési törekvései – természettudományos és anyanyelvi oktatás, tudományegyetem szervezése – alapján azonban Apáczai méltán a korszerű magyar neveléstudomány apostola.
További érdeme a karteziánus filozófia ismeretelméleti és természettudományos alapjainak meggyökereztetése magyar földön. Bár puritánus biblicizmusa, részben dogmatikus teológiai gondolkodása és a matematika területén tanúsított bizonytalansága nem engedte, hogy az új tanok biztos kezű mestere legyen, de a korszerű nemzeti nyelvű tudományosság előfutáraként ő írt először magyarul többek között a heliocentrikus világképről, a vérkeringésről és a mágneses elhajlásról.
Külhoni tartózkodása során, Petrus Ramus összefoglalásából kiindulva írta meg Magyar logicatska (1654) címen logikai traktátumat, valamint – főként Descartes, Regius, Ramus, Ames, Fenner, Scribonius, Althusius és Alsted tudományos munkáiból merítve – az első magyar nyelvű tudás- és ismerettárat, a Magyar encyclopaediát (1653–1655). Enciklopédiáját elsősorban az anyanyelvi oktatásban bevezetendő tankönyvnek szánta, az mégis kora tudományosságának méltó lenyomata, szerkezetében és tartalmában nagyrészt a descartes-i természetfilozófia szellemében fogant mű. Apáczai korát megelőző nyelvújítási erőfeszítéseinek köszönhetünk többek között olyan tudományos műszavakat, mint a számláló, a középpont, a hegyes- és tompaszög vagy a súrlódás.
Az utókor pedagógiai életműve iránti tiszteletét jelzi, hogy 1973-ban megalapították az Apáczai Csere János-díjat, amellyel minden évben az oktatás területén kimagasló eredményeket elérő pedagógusokat ismeri el a magyar állam.A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége kétévenként – a névadó szellemében – a tudományos területen is tevékenykedő pedagógusok munkáját értékeli a 2004-ben alapított Apáczai-díjjal.
Makovitzky József
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
