Háy János a szerzője annak a tárcának mely az Apa nevű applikáció kitalálásán és jellemzésén keresztül keményen megkritizál minket, apákat. Olyan vastagon sztereotípikus az apaképe, mintha SEMMI tapasztalata nem lenne az apákról és az apaságról. Úgy ír, mint aki csak “felvilágosult”, “nyugati szellemű” és főleg feminista irodalmon keresztül olvasott az apákról, élőben viszont még eggyel sem találkozott.
A kitalált, tökéletes apapótlék nem okoz gondot, nincsenek vele viták. Ha a család az agglomercióban akar lakni, de az igazi apának a munkábajárási idő miatt nem megfelelő, és mondjuk ő tartja el a családot, ezért vitázik erről, itt semmi gond. Apaapp fejet hajt, még meg is indokolja, miért jó, ha nem az van, amit az igazi apa szeretne.
Nem kell nála bevándorlás ellenes Egri csillagokat olvasni, és a transzidentitások szempontjából aggályos Benedek Elek meséket felolvasni a gyereknek. Éljen a woke! Gondolom, az ellen sem szól, ha majd – mint az USA-ban – ezek a transzidentitások azt skandálva vonulnak fel, hogy a gyerekeitekért jövünk!
Apaapp bólogat a háziállatokra is, nincs allergiája, szaglása se, egyáltalán semmilye csak egy nagy feje amivel élénken tud bólogatni a ház asszonyának minden kívánságára. Egyénisége sincsen például, vagy önálló véleménye.
Bólogat és dicsér amikor süteményt süt a ház asszonya, és gondolom, ugyanez van, ha odaégeti az egészet. Mivel ilyen gerinctelen, leginkább csak benyalásnak érződik az őszintének szánt (és szükséges) dícséret. Amúgy álljunk meg egy szóra!
Az igazi édesapák nem tudnak dícsérni, elismerni? Tény, van ismereősöm, aki szidni tud, a jót meg csak elfogadja természetesnek. De van másik ismerősöm is (belőlük van több) akik élő érzelmi bankok a gyerekeik számára. Nem rejtik véka alá a büszkeségüket, örömüket és elismerésüket velük szemben. Vagy a feleségükkel szemben sem. Ez K-ra nem ritka jelenség.
Háy apaképe egy szuszogó, fingó, szexet akaró (Úristen micsoda teher egy nőnek, hogy kívánatosnak látják, és örömet akarnak neki is szerezni) mindig korlátozó, anyával veszekvő, esetleg fizikailag is bántalmazó apa.
Háy a jó K anyukádat, kikérem ezt a sztereotípiát minden apatársam nevében. Nem egy konfliktuskerülő, meghunyászkodó, magát a kukába leselejtező férfi a megoldása a családnak. Igen, dícsérjen, legyen figyelmes a párjával, a gyerekeivel, legyen vicces – ha tud – ne erőből érvényesítse az ő nézőpontját, lehessen vele szót érteni.
De Háy, megint az édes kis felmenődet, miért nem látod, hogy mi, apák, általában ilyenek vagyunk? Azért mert nem akarjuk a gyerekeinket megcélzó buzimeséket, még szerethetjük az LMBTQ embereket. A hétköznapi életben egyáltalán nem viselkednek olyan hányingerkeltően mint a felvonulásaikon.
“Az apa nevű applikációnak nincs saját akarata. Ha a gyerek igényli, akkor van, ha nem, akkor egyszerűen nem veszünk róla tudomást.”
A fenti mondatot írja Háy. Ehhez nem tudok mit hozzátenni. Az ilyen gyereket nem tud nevelni, sem nőt boldoggá tenni, az is biztos.
Ahhoz kell egyéniség, személyes akarat, felelősségvállalás. Miért képes egy apa app felelősséget vállalni? És hogyan?
Jó példája a tárca a liberálisokat befonó apagyűlöletnek, előítéletes gondolkodásnak, amely legszívesebben kikapcsolná az apát és elmenne jó messzire, csak anyával. Akinek bántalmazó apja van, meg is értem. De ma az apák a bántalmazottak, és agyon hallgatottak, a média által (jobbos és balos) valamint a politika (némi javulás mutatkozik) és jogalkalmazás (Gyámhivatalok, bíróságok, etc.) által.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
