Pénzszerzési hajrába kezdett a napokban az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány, amely az ENSZ által a gyermekjogok érvényesüléséért létrehozott nemzetközi szervezet magyarországi képviselője. A kampány célja meggyőzni az adófizetőket, hogy minél többen ajánlják fel az alapítvány számára személyi jövedelemadójuk 1 százalékát. Az adózók meggyőzése érdekében akciókat szervez, és nemrég olyan videókat adott közre, amelyek az elfogadhatatlan gyermekbántalmazásokra szeretnék fölhívni a figyelmet.
Az egyikben – amelynek a címe: Hogyan zárkózz be kulcs nélkül? – Luca, a tízévesforma kislány magyarázza el és mutatja be kortársainak, mit tegyenek, „ha vagy el akartok vonulni, vagy egyszerűen csak magányra vágytok”. Azután kiderül, hogy mégsem pont erről van szó. Luca a kamerába nézve egyszer csak azt mondja: „Én már szinte biztosan tudom, hogy amikor anyukám elmegy, akkor apukám biztosan bejön a szobámba, és, hát, igen…, és nekem erre bevált tippjeim vannak, és ezt fogom veletek megosztani”. Luca ezután bemutatja, hogy egy kis komóddal hogyan lehet elbarikádozni a szobáját, miközben tovább magyarázza, mit lehet még tenni, ha mindez nem elég. „Ha erősebb apukátok van, lehet, hogy be tud nyitni”, mondja, és könyvekre helyezett kis székével szakszerűen kiékeli az ajtó kilincsét. Utoljára Luca a ruhásszekrénybe rejtőzés titkát megosztva ekképp magyaráz a többieknek: „Ez a módszer arra is jó, ha például apukátok megint bejön, és nem talál titeket az ágyban, akkor nem próbálkozik újra”. Esetleg azzal, hogy elsőként köszöntse föl őt születésnapján, vagy zsebpénzt adjon, netalántán segítsen a házi feladatban, tehetnék hozzá apukák.
Robin Williams a Mrs. Doubtfire című filmben. Biztosan kikérné magának az apaellenes propagandát
Bendzsinek – aki kisfiú – szintén az apja miatt vannak rossz emlékei. „A múltkor kaptam apától egy nagyobb…” Azt, hogy pontosan mit, nem tudjuk meg, mert szégyenlősen elharapja a mondat végét. Ő a bútorok sarkainak, éleinek tompítását szolgáló eszközök használatába avatja be kortársait.
A kreatívok az adó 1 százalékának az alapítvány felé való terelését nem bízzák a véletlenre. Akik nem találnak rá üzenetükre a tévében, vagy a YouTube videomegosztón, azok a hazai OMV kutaknál találkozhatnak vele, ahol olyan sebtapaszok vásárolhatók, amelyekre ilyen és hasonló szövegek vannak ráírva: „Hogy ne hozzam ki apát a sodrából”. Anyáról, nagybácsiról, nagynéniről, nagyszülőkről és más rokonokról ezeken sincs egyetlen szó sem.
A hazai UNICEF-alapítvány munkatársai pár lehetséges vagy valóságos apukát leszámítva nők, asszonyok. Vezetője Danks Emese, aki az ugyancsak az interneten föllelhető egyéb videókban megható érzékenységgel beszél a társadalom kiszolgáltatottjairól. Az ügyvezető igazgatónak volt hol tapasztalatot szereznie. Korábban annak a Tescónak volt a marketingese, amely áruházlánc sorozatos fogyasztóellenes magatartása köztudomású. 2006 őszétől aztán pár évig a Gyurcsány-kormány szóvivőjeként dolgozott, s akkor sem állt föl, amikor a hatalom kegyetlenül végigverte a magyar társadalmat Budapest utcáin. Érzékenységét az Erste sem tette próbára, amelyhez 2008-ban váltott, amikor a bank már úgy bánt deviza- és autóhiteles ügyfeleivel, mint a kutyákkal.
Az UNICEF-nek a gyermekek jogainak érvényesülése érdekében megfogalmazott céljai megkérdőjelezhetetlenek. Elképzelhetetlen azonban, hogy a nemzetközi szervezet szülőellenes reklámokkal akarjon szétverni családokat. Kizárt, hogy apaellenes propagandával akarna bizalmatlanságot és gyűlöletet ébreszteni a manipulációnak ugyancsak kiszolgáltatott gyerekekben. Sokkal inkább az UNICEF hazai marketingeseinek ostobaságával állunk szemben. Akik pénzért mindenre kaphatók.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 02.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
