Természetesen antinacionalista vagyok.
Miért? Mert a nacionalizmus egy liberális, felvilágosodáskori eszme. Alapvető célja az volt Nyugat-Európában – ahol az eszme létrejött -, hogy leváltsa a vallást, azt először a magánszférába utalja, majd teljesen kiiktassa. A nacionalizmus így egy kvázi-vallás lett, mely leváltotta a kereszténységet. Aztán persze dobva lett az eszme 100-150 évvel később, amikor már nem kellett. Előbb eldobták a progresszív liberálisok, majd – ez már mai jelenség – a konzervatív liberálisok is.
S nem vagyok a nemzeti eszme ellensége. Ellentmondás? Nem az, hiszen nemzet volt a nacionalizmus előtt is. A nemzet egy természetes egység, védelme indokolt. Amihez azonban nem kell nacionalizmus.
Olvasva ballib törzskommentelőket, iszonyú ostobaság derül ki a témában.
Egyrészt kitaláltak 2 szót a polgárra: a citoyen-polgárt és a burzsoá-polgárt, miközben az egyik neve magyarul „állampolgár”, a másik pedig magyarul „tőkés”, s semmi szükség polgározásra.
Másrészt kitalálták a jó és a rossz nacionalizmust: az előbbi „polgári”, az utóbbi „etnikai alapú”. Miközben polgári, értsd állampolgári alapú nacionalizmus a világ legritkább dolga, ilyen csak kivételes esetekben alakult ki, pl. Svájcban.
Most azt olvasom: Ukrajnának szent joga van határaira, mert csak, míg más országok esetében a régi határok, elvesztett területek sajnálása elavult, abszurd, rossz dolog. S aki pedig nem akar állig felfegyverkezni Ukrajna mellé állva, az adja át területe egy részét, hiszen ha nem támogatja Ukrajna jogát vélt területe megvédésére, akkor sajátjára sincs joga.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
