Antidogma – Kínai–amerikai őrségváltás a világgazdaság élén 2.

2010 óta Kína birtokolja a világ leg­gyorsabb nagy teljesítményű számítógépét.

Míg 1998-ban az USA adta a high-tech termékek (űrtechnológia, számítógépek, gyógyszerek, tudományos műszerek, elektromos berendezések) világexportjának egynegyedét, Kína pedig a 10 százalékát, alig egy évtizeddel később Kína már több mint kétszer annyi high-tech terméket exportált, mint az USA. (Eight Industries the U.S. Has Lost to China, 247wallst.com, 2012. január 24.) Amerika egyetlen évtized alatt elveszítette teljes high-tech gyártókapacitásának több mint egynegyedét. (U.S. losing high-tech manufacturing jobs to Asia, washingtonpost.com, 2012. január 17.) Húsz évvel ezelőtt Kína a 14. helyet foglalta el a világon a tudományos cikkek publikálása terén, azóta azonban az USA-t megelőzve az első helyre került. (China poised to overhaul US as biggest publisher of scientific papers, theguardian.com, 2011. március 28.) Kína rövidesen az innováció terén is megelőzi Amerikát. (America Falling Behind in Innovation, economyincrisis.org, 2010. október 7.)

2010 óta Kína birtokolja a világ leg­gyorsabb nagy teljesítményű számítógépét. (China builds world’s fastest supercomputer, zdnet.com, 2010. november 1.) 2016-ban üzembe helyezte a világ legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépét (TaihuLight), megerősítve már korábban kivívott vezető pozícióját ezen a katonai, kutatási és tudományos szempontból egyaránt stratégiai fontosságú területen. Kína immár nemcsak szuperszámítógépei teljesítménye, hanem azok száma tekintetében is megelőzi amerikai riválisát (167 kontra 165 db.). Mindehhez az eredményhez alig egy évtizedre volt szükségük a kínai mérnököknek és matematikusoknak.

Ezek a példák azt mutatják, hogy a szuperszámítógépek teljesítménynövelése érdekében folytatott tudományos versenyfutás képes teljesen megváltoztatni a globális gazdasági és geopolitikai konstellációt. Egy ország gazdasági, tudományos és stratégiai súlyát többé már nem csak GDP-ben vagy páncélos hadosztályokban mérik. Ezentúl számításba kell venni a területén lévő szuperszámítógépek számát, ezek teljesítményét és a hazai gyártók számát is. Ezek a „masinák” jelentik ugyanis a kiberháború kulcsát, mert kalkulációs teljesítményük biztosítja a rakétaelhárító védelmi rendszerek, taktikai rakéták és műholdak vezérlésének és az információtovábbítás kódolásának, dekódolásának a hatékonyságát.

Hogy még tovább fokozza az amerikaiak nyugtalanságát, Kína jövőre elkészíti az úgynevezett exascale újgenerációs szuper-szuperkomputer prototípusát, amely nemcsak gyorsaságban lesz verhetetlen, hanem adatátviteli hatékonyságban is. Ezzel tovább fogja erősíteni a szuperszámítógépek versenyében érvényesülő dominanciáját, mert ő fogja birtokolni a világ három legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépét. Még ha az USA-nak jelenleg öt szuperszámítógépe is van a tízes élmezőnyben, a lista élén álló két kínainak jóval nagyobb a teljesítménye, mint az öt amerikainak. (World’s First Super SuperComputer Is Almost Here, wallstreetpit.com, 2017. január 24.) Kína pályára bocsátotta a világ első kvantumműholdját azzal a céllal, hogy szuperbiztonságos kommunikációs hálózatot teremtsen az NSA és az Echelon lehallgató rendszereinek hatótávolságán kívül. (Chinese satellite is one giant step for the quantum internet, nature.com, 2016. július 27.) Kína üzembe helyezte a világ legnagyobb rádióteleszkópját. (China begins operating world’s largest radio telescope, cbc.ca, 2016. szeptember 26.)

Hírdetés

Az igazság az, hogy Kína akkor fogja bukni hagyni az amerikai birodalmat és a pénzét, amikor már nem lesz rájuk szüksége. A Walter Isaacson által írt életrajza szerint Steve Jobs azt mondta az igencsak elképedt Obamának, hogy a gyárakat nem lehet csak úgy ukmukfukk hazatelepíteni Kínából, mert a mérnökök és a technikusok Kínában vannak, a csaposok és a CNN locsogó proletariátusa pedig az Egyesült Államokban. Az Apple harmincezer mérnököt foglalkoztat Kínában, ahová azért telepítette át a termelést az USA-ból, mert a kínaiak „agyak”, és – bármilyen furcsán is hangzik – otthon nem állt rendelkezésre a szükséges magasan képzett szakembergárda.

Ez csak azok számára lehet meglepő, akik nem ismerik a nemzetközi kompetenciamérések összehasonlítására szolgáló PISA-tesztek eredményeit, amelyek matematikában elsöprő kelet-ázsiai (szingapúri, hongkongi, makaói, tajvani, japán, kínai) fölényt mutatnak. Egyébként ugyanez a helyzet magában az USA-ban is, ahol jellemző módon a legnívósabb egyetemeket gyakorlatilag megszállják az ázsiai származású diákok.

Az amerikai elitiskolák (Ivy League) felvételi gyakorlatában érvényesülő anomáliákat leleplező könyvében (The Myth of American Meritocracy, 2016) Ron Unz érdekes adalékokat szolgáltat a zsidó diákok teljesítményének meredek zuhanása és az ázsiaiak üstökösszerű emelkedése kapcsán. „Ma kb. ugyanannyi zsidó és ázsiai él New York Cityben, de míg egy nemzedékkel korábban a helyi elit iskolákban, mint a Stuyvesant, nagyon erős volt a zsidó jelenlét, ma a zsidók számát többszörösen felülmúlják az ázsiaiak. 2012-ben az iskola diákjainak 72,5 százaléka volt ázsiai, és csak 24 százalékuk fehér, köztük meghatározatlan számú zsidó.” A világ egyik legszínvonalasabb és legexkluzívabb egyetemeként számontartott Los Angeles-i California Institute of Technology értelemszerűen a legszigorúbb felvételi követelményeket alkalmazza. Ehhez képest hallgatóinak faji-etnikai megoszlása 2015-ben így alakult: feketék 1%, latinók 12%, fehérek (zsidókat is beleértve) 27%, kevert fajúak és külföldiek 13%, ázsiaiak 45%. Ez utóbbiak teljesítményét még inkább kidomborítja, hogy Kalifornia lakosságának 15, az Egyesült Államokénak pedig csak 6 százalékát alkotják.

Annak a korszaknak, amikor Kína még csak színes kis papíresernyőket gyártott egzotikus koktélok díszítésére, egyszer és mindenkorra vége, még ha a „régi szép időkre” érthető nosztalgiával emlékező amerikaiak ezt nemigen tudják és akarják megemészteni. Donald Trumpnak alaposan fel kell tehát kötnie a gatyaszárát, ha egyik legambiciózusabb választási ígéretéhez híven meg akarja fordítani a trendet. Sziszifuszi munka vár rá – valószínűleg a névadó eredményességével.

Gazdag István – www.demokrata.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »