Azt már lehetett sejteni, hogy a karantén, a járvány miatti hosszú bezártság elsősorban gyermekeink mentális egészségére, viselkedésére lesz káros hatással. Valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskolai erőszak különböző formái még inkább elharapóddzanak. Ez utóbbiról éppen a belügyminisztérium és oktatási tárca közösen végzett 2021-es felmérése tanúskodik.
Az önkéntes kérdőíves felmérésbe 1 112 alap- és középiskola kapcsolódott be, ami az összes oktatási intézmény 35,5 %-a, vagyis annak egy komoly szeletét képezi. A cél nem volt más, mint feltérképezni az iskolákban jelenlévő szocio-patológiai jelenségeket.
A szlovákiai iskolák több mint negyedében találkoztak szélsőséges megnyilvánulásokkal a 2019/2020-as tanévben.
Pocskondiázás, alázás, gyermekanyák
A felmérésben részt vevő iskolákban leginkább a gyűlölködés verbális formái mutatkoztak meg, beszólások, kinevetés formájában. Ezt pedig elsősorban a más etnikumhoz való tartozás, vagy a másság, a bármiben az átlagtól való eltérés miatt kellett elszenvedniük az érintetteknek.
Roman Mikulec belügyminiszter nem örül a felmérés eredményeinek, úgy véli, több időt kell szánni a gyermekek szabadidős tevékenységére és a prevencióra.
A 21. században, amikor a fogamzásgátlás több formája is elérhető, meglehetősen riasztó adat az is, hogy a kiskorú anyák több mint fele az alapiskolákból kerül ki.
A legtöbb szocipatológiai iskolai jelenség Pozsony, Zsolna, Nagyszombat és Besztercebánya megyében fordult elő.
Úgy tűnik tehát, hogy a relatív jólét, a tisztességes életszínvonal, ami a felsorolt első három megyére jellemző, még nem garancia arra, hogy a fiatalok körében nem szabadulnak el az indulatok. Hogy ebben mennyi a szülők felelőssége, arról nem szól a fáma.
Mindig a gyengét bántják
Hencze Angelika gyermekpszichológus szerint az iskolai zaklatás nem új keletű dolog, de kétségkívül az ominózus annamajori eset felkavarta az állóvizet és reflektorfénybe került a téma.
„A zaklatás általában úgy derül ki, hogy a gyermek nem akar iskolába menni, reggelenként pszichoszomatikus tüneteket produkál: fáj a feje, a hasa.
Ha a szülő odafigyel a gyermekre és megvan köztük a bizalom, a gyerek előbb vagy utóbb el fogja mondani, hogy őt verbálisan vagy fizikailag bántják az iskolában.
Ahol a szülőnek nincs elég ideje a csemetére, ott a dolgok sokkal később derülnek ki. Olyan eset is előfordul, amikor a gyerek alá a szülő ad lovat, vagy olyat mond előtte, ami esetleg nem is igaz és elkezdődik a lavina. Zaklatásnak mindig olyan gyereket tesznek ki, aki egy adott csoportban a gyenge láncszem, az erős személyiségeket ilyesmi általában nem fenyegeti” – mondja.
Úgy véli, ha ilyen eset kiderül, akkor annak rendezését a szakemberekre kellene bízni, mert ha az indulatok a szülők és az érintettek részéről elszabadulnak, akkor a gyermek még nagyobb traumát él át, mint amit maga a zaklatás okozott neki.
Ha a bántalmazott gyermek mellett egyetlen iskola- vagy osztálytársa sem áll ki, nincs biztonságérzete, akkor pedig érdemes fontolóra venni, hogy esetleg egy másik iskolába járjon.
Hencze Angelika beszél arról is, hogy a Covid-járvány és karantén miatt a pedagógiai-pszichológiai tanácsadó tevékenysége, ahol ő maga is dolgozik, akadozott, szünetelt, nem tudtak kijárni az iskolákba, óvodákba, a gyermekek fogadása is nehézkes volt. Pedig most talán még nagyobb szükség lett volna rá.
A járvány óta jócskán megszaporodott a szorongó, az iskolába félve menő gyerekek, fiatalok száma. Sok köztük az evészavaros is. A hosszú bezártság káros, messzemenő következményeit pedig még nem látjuk”
– teszi hozzá.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
