Az idézett mondat Ungvári Tamástól való, aki ezt a minap az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen való díszdoktorrá avatásán mondta a Mazsihisz róla beszámoló hírcikke szerint. Egyértelmű, nem? Aki zsidónak született, annak nyert ügye van mindig és mindenhol. Aki nem, az viszont…
Ungvári Tamás! Ha van valaki, aki akkor van elemében, ha zsidó származásával éjt nappallá téve kérkedhet, akkor ő mindenképpen. Mondhatnók, tipikus árokásó. Mármint a zsidók és a magyarok között. Szakmai szükségletből persze (tájékozódni kell minden fronton, nemde?) kénytelen az ember persze őt is meghallgatni. Van egy műsora ugyanis az ATV-n „Könyvjelző” címmel. Ennek specifikusságát az adja, hogy a benne általa bemutatott tíz könyv szerzői között akár egy is lehet, aki történetesen nem zsidó származású. De ritkán. Többnyire tízből tíz az arány.
Ungvárinál persze nem új jelenség az árokásás. Idéztem már számtalanszor, de most ismét kénytelen vagyok: amikor múlt századunk hetvenes éveiben egy középiskolai tanár a Magyar Nemzetben megjelent olvasói levelében arról számolt be, mennyire megrontja beszédünket a gajdolás, nemsokára Ungvári megrökönyödve megjegyezte ugyanott: ez már tömény antiszemitizmus, ami benne egyenesen az auschwitzi gázkamrák emlékét idézi fel. Ugyanő aztán a kilencvenes évek végén egy budapesti könyvesbolt katalógusát tanulmányozva nem kisebb megrökönyödéssel észrevételezte tulajdonosának, hogy a benne szereplő tíz legkeresettebb kiadvány szerzői közül csak három zsidó.
„Annál nagyobb szerencse nem érheti az embert, mint hogy zsidónak született”, hallottuk most tőle mi magyarok, akiket ilyen szerencse nem érhet. Nyilván rossz helyre születtünk. Viszont aki zsidónak születik, az rendben van. Azt Jézus Krisztus is hagyja csak békében, meg a katolikus Anyaszentegyház!
Itt kapcsolódom egy másik, a Vatikáni Rádió közzétette hírcikkhez. Ebből idézek: „December 10-én hozta nyilvánosságra a Vatikánban a Zsidósággal való kapcsolatokért felelős Bizottság azt a dokumentumot, melynek címe: „Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását” (Róm 11, 29) – Reflexiók a katolikus-zsidó kapcsolatok teológiai kérdéseiről a Nostra aetate (4) 50. évfordulójára”.” A hét pontból álló dokumentumból csak az utolsót citálom ide:
„Jézus Krisztus halálán és feltámadásán keresztül minden ember részesül az üdvösségben, mindenki megváltást nyert. Jóllehet a zsidók nem hisznek Jézus Krisztusban, mint egyetemes Megváltóban, nekik részük van az üdvösségben, mert Isten adományai és a meghívás visszavonhatatlan (vö. Ró, 11,29). Az, hogy ez miként valósul meg, az Isten üdvözítő tervének kifürkészhetetlen titka.”
Az ember nem hisz a szemének. Aki csak egy kicsit is ismeri az újszövetségi Szentírást, tudja, hogy a zsidóság, mint olyan, nem ismerte fel Jézus Krisztusban a Megváltót csodatételei láttán, sőt feltámadása ténye ellenére sem, sőt megtagadva őt, keresztre feszíttette, s mindaddig, amíg nem tér meg, azaz amíg nem fogadja el Krisztust az élő Isten Fiának, sorsa megpecsételtetett. Ezzel szemben a mostani vatikáni dokumentumban ez olvasható: „A katolikus egyház nem irányoz elő a zsidók felé irányuló semmiféle intézményes missziót.”
Mi ez, ha nem Jézus Krisztus tanításának feladása, vagyis a népek, nemzetek Hozzá való térítéséről történő lemondás? És mi más lenne az indoklása, mint Ungvári mostani mondata? Aki zsidó, az tökéletes. Ezek után aligha kérdéses, miért nő az antiszemitizmus.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
