„Már nem emlékszem pontosan azokra az érzésekre, amelyek elöntöttek, amikor először láttam meg a kislányomat. Tenyérnyi apróság feküdt az inkubátorban, akinek testéből csövek lógtak ki. Istenem, nagyon pici… Talán ez volt az, ami leginkább foglalkoztatott. Az orvosok nem tápláltak bennünk hiú reményeket, de nem is szomorítottak el. Egyszerűen csak azt mondták, megszületett a kis harcos, örüljünk minden napnak. Mert ha a napok egyre sokasodnak, az a legjobb jel, hogy a csöppség velünk akar maradni. Nap mint nap úgy érzem, ez a kis gyerkőc valóságos csoda, hatalmas benne az élni akarás.” (Réka vallomása)
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
