Anna Medeossi az első nő, akit kegyhelyigazgatóvá neveztek ki, és éppen a muszlim többségű Algériában. Andrea Tornielli, a Vatican News főszerkesztő-igazgatója és Eugenio Murrali újságíró beszélgetett vele az idei Rimini Meeting során. A beszélgetésről augusztus 25-én számoltak be a Vatican Newson.
Anna Medeossi tekintete élénk és eltökélt, hangjában és gesztusaiban szelídség tükröződik, bölcsessége pedig egyszerre alázatos és mélyreható. Az olaszországi Goriziából származó építész soha nem is álmodta volna, hogy mire hívja majd az életet közel egy évvel ezelőtt: arra, hogy ő legyen a világon az első nő, aki egy kegyhely igazgatója lesz. Ez még nagyobb jelentőséggel bír amiatt, hogy a zarándokhely egy muszlim többségű országban található: az oráni Notre-Dame de Santa Cruz (Santa Cruz-i Miasszonyunk) -kegyhely, mely az algériai vértanúk boldoggá avatása alkalmával vált az egész világ számára ismertté.
Építészből igazgató
A kegyhelyre – ahol ma már a szüzek rendje oráni egyházmegyéhez tartozó tagjaként él – nem igazgatóként, hanem építészként érkezett. „Valójában építészként érkeztem a Notre-Dame de Santa Cruzba, miután Jean-Paul Vesco (akkori) oráni megyéspüspök felkért, hogy segítsek a kegyhely 2017-es felújításában” – ismertette.
A megyéspüspök ma már bíboros, algíri érsek. „Segítettem a boldoggá avatás megszervezésében is, amely egybeesett a felújított kegyhely megáldásával” – teszi hozzá Anna Medeossi. Igazgatói kinevezése gyakorlati szükségletből fakadt. A Notre-Dame de Santa Cruz-kegyhelyen korábban soha nem volt igazgató, de egyre nagyobb szükség volt valakire, aki állandóan jelen van és gondoskodik a helyről.
Békés együttélés
A kegyhelynek sajátos életritmusa van. Évente megrendeznek itt egy egyházmegyei zarándoklatot, és – „ha minden jól megy” – havonta van egy szentmise. Az év többi részében elsősorban muszlimok látogatják a helyet.
„Ez egy zarándokhely a muszlimok számára – magyarázza az igazgató. – Nyáron és hétvégéken több tízen, több százan érkeznek ide. Ezért fontos, hogy legyen helyben valaki, aki fogadja őket, segít nekik megérteni, mi is az a templom; megmutatja, hogy testvérek vagyunk; és tanúságot tesz arról, hogy lehetséges a békés együttélés.”
A szentély előtti sétány e hivatás jelképe. Esplanade du vivre ensemble en paix-nak, A békés együttélés sétányának nevezték el – egy évvel azután hozták létre, hogy az ENSZ jóváhagyta az e témának szentelt világnapot.
Mária, a párbeszéd útja
„A kegyhelyet a gyarmati időszakban építették. Maradhatott volna egy abból a korból származó rom, egy fájdalmas emlékekhez kötődő épület. Ehelyett egy olyan hely lett, amelyet az orániak nagyon szeretnek. Ez annak az útnak a jele, amelyet együtt járhatunk.” A remény jele.
Az oráni kegyhely – ahogy XIV. Leó pápa látogatása az algíri Notre-Dame d’Afrique (Afrikai Miasszonyunk) -bazilikában, ahol ökumenikus és vallásközi imádságot tartottak, valamint XVI. Benedek pápa látogatása a törökországi Efezusban a Meryem Ana Evi (Mária anya háza) kegyhelyre, ahol az imádkozók többsége muszlim – felveti Mária szerepének kérdését a vallásközi párbeszédben.
„Mária minden bizonnyal a párbeszéd útja – jegyzi meg Anna Medeossi –, hiszen a muszlim hagyományban is tisztelik őt. Valójában sokan, akik a Santa Cruzba jönnek – amelynek nincs olyan jelentős történelme, mint a Notre-Dame d’Afrique-nak –, egyszerűen turistaként érkeznek. Ez egy gyönyörű hely Oran felett, csodálatos kilátással.”
Így maga a szépség is a találkozás eszközévé válik. „Nagyszerű látni, hogy
Testvériség a mindennapi életben
A kegyhelyigazgató hozzáteszi: „Muszlimokkal dolgozom együtt, és a szentélyben található festményeket, a Mária életéből vett összes jelenetet algériai muszlim női művészek festették. A mindennapi munkámat, beleértve a karbantartási feladatokat is, helyi cégekkel végzem. Úgy gondolom, hogy a testvériség itt is kezdődik. Ők vállalják, hogy együttműködnek és egy katolikus templomban dolgoznak. Ezt nem lehet magától értetődőnek venni.” Ez a hozzáállás a szokásos narratíva megfordulását eredményezi. „Gyakran meglep az igényük, hogy elmondhassák: igen, a templom és a keresztények algériai jelenléte jel a világ számára” – jele annak, hogy Algéria, egy muszlim ország, ahol békeszerető nép él, amely elfogadásra vágyik.
Készség a meghallgatásra
Anna Medeossinak fontos, hogy konkrét tanúságot tegyen a hitéről. „Számomra a tanúságtétel pontosan ugyanúgy történik itt, mint Európában, vagy bárhol máshol: úgy, hogy önmagunk maradunk, és megpróbáljuk teljes mértékben megélni az evangéliumot a másik emberrel való kapcsolatban – nem szavakkal, hanem tettekkel.”
Algériában élni – mondja – inspiráló, mert megköveteli tőle, hogy meghallgasson. „Figyelned kell arra, amit a másik mond neked, és arra a képre, amelyet a másik rólad tükröz vissza. Tudatában kell lenned, hogy mindig a szeretet alapján ítélnek meg téged. Felismerik, ha őszintén beszélsz, ha szívből mosolyogsz, ha megértő vagy.”
Az irgalom, mint az igazi realizmus
XIV. Leó pápa a Rimini Meetingen elhangzott beszédére reflektálva – amelyben szembeállította az ellenségeskedést szorgalmazók „hamis realizmusát” a szeretet és az irgalom „igazi realizmusával” – Anna Medeossi így fogalmaz: „Azokra a mindennapi kis gesztusokra gondolok, amelyek nagy irgalmat igényelnek – minden ezzel kezdődik. Kegyhelyigazgatóként a munkám a vendégek fogadásával indul. Az emberek gyakran tesznek olyan dolgokat, amelyekre legszívesebben csak egy szigorú pillantással reagálnék, talán meg is haragudnék. De ha az irgalom útját választom, és megpróbálok másképp fogalmazni, az gyakran utat nyit az emberek szíve felé. Így kapcsolat alakulhat ki valakivel, aki egyébként haraggal távozott volna. Tehát így,
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Wikipédia
Szalontai Anikó/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
