Ankarai piros ász

Recep Tayyip Erdoğan török elnök hosszú évek óta zsarolta a kontinenst azzal, hogy egy gyenge pillanatában megnyitja országa Európára néző kapuit, és kiengedi rajtuk a Törökországban felgyülemlett több millió menekültet. Az ígéreteket a minap tett követte.

Erdoğan közölte, hogy 72 órán keresztül szabad átjárást biztosít annak a mintegy 3,7 millió embernek, akiket az utóbbi években a mihamarabbi EU-csatlakozás és néhány milliárd euró fejében eddig visszatartott. Ankara szerint a – szíriai konfliktus kiújulása miatt – várható menekültáradatot már csak úgy tudják kezelni, ha a jelenleg az országban tartózkodó emberekből néhány százezret rázúdítanak Európára.

Mire lapunk az olvasókhoz kerül, lehet, már Szarajevót nyaldossa az újabb menekülthullám, de a dolgok jelenlegi állása szerint még egyetlen embert sem engedtek át a határon. Törökországon belül azonban már szabad a mozgás, ráadásul helyi ellenzéki portálok arról írnak, hogy a kormány buszokkal fuvarozza az embereket a határhoz.

Az állami televízióban egymást érik a boldog, integető menekülteket mutató tudósítások, de ezek inkább szólnak Európának, semmint a török állampolgároknak. Az ankarai izmozás nem öncélú fenyegetés, Erdoğannak igen nagy szüksége van most Európára és a NATO-ra.

Hírdetés

Szíriában ugyanis régen nem látott bajban vannak a törökök. Az Idlíb kormányzóságban állomásozó török hadsereg állásait rakétatámadás érte csütörtökön éjjel, amelyben 33 katona életét vesztette. Először a szír kormányerőkkel szövetséges oroszokat hibáztatták, később rájöttek, függetlenül attól, hogy Asszad vagy Putyin lőtte ki a rakétákat, ha már kénytelenek tengelyt akasztani, mégis inkább az előbbivel érdemes. Jelen állás szerint tehát azok a szír kormányerők bombázták le a török támaszpontot, amelyek, maguk mögött tudva Moszkvát és Teheránt, a tavaly április óta tartó offenzívában egyre nagyobb szeletet hasítottak ki maguknak a stratégiailag kulcsfontosságú területből.

Az Ankara által támogatott kormányellenes milíciák mellett azonban az utóbbi időben török reguláris csapatok is felbukkantak a környéken, szépen vissza is vetve az offenzívát. Jelen állás szerint közel tízezer török katonával kell számolni a kormányzóságban, így hiába igyekeztek a szír kormányerők elodázni, gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb egy rakéta ne valamelyik milícia, hanem egy török ezred táborát találja telibe. Ez történt csütörtökön.

Erdoğan, szokásos retorikai eszközeivel azonnal totális háborúval fenyegette meg Damaszkuszt, sőt a török elnök még arra is emlékeztetett, országa 16 alkalommal háborúzott már a rezsimet támogató Oroszországgal, ha kell, újra megteszik. Ez a fenyegetés természetesen nem Putyinnak szólt, hanem a választóknak, mindenesetre a török elnök szavainak súlya lényegesen többet nyomna a latban, ha maga mögött tudhatná Európa, illetve a NATO támogatását. Erre azonban vajmi kevés az esély, ugyanis ha akad konfliktus, amelyet a transzatlanti szövetség még bottal sem piszkálna meg, az éppen Szíria. Szükség van tehát a piros ászra. És itt jönnek a képbe a menekültek.

Megjelent a Magyar7 2020/9.számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »