Anita álma

Bárki bármit mond, sokat finomodott a politikai eszköztár az elmúlt 100 év alatt. A Jobbikhoz hasonló, leninista-sztálinista alapokon nyugvó pártok tagjai az előző századnak ugyanebben az időszakában még mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül tették el egymást láb alól, vagy üldözték el korábbi párttársukat akár a glóbusz másik oldalára (Trockij). Ma már lazább világot élünk, amúgy sem a Szovjetunió jövőjéről megy a marakodás, így egymás hátba döfésén és Facebookon való üzengetéseken túl senki nem merészkedik. Előbbi persze világnézettől függetlenül, önmagában is elítélendő, de a Jobbik mostani helyzete már tényleg hasonlít egy török szappanopera 3478. részéhez, semmint politikai történéshez.

Emlékszik valaki Móricz Zsigmond Tragédia című novellájára? Tudják, amikor a „nevében is átlagos” Kis János úgy dönt, hogy kieszi a Sarudy családot a vagyonából a Sarudy-lány esküvőjén, ahová a földműveseket is meghívták. Móricz a saját zsenialitását bizonyítja, amikor egyrészt ironikus, gunyoros, másrészt nagyon is „komoly” (jobban mondva annak látszó) hangnemben adja elő Kis János „hőseposzát”. Nehéz párosítás a kettő, de Móricz Zsigmond megoldotta.

Potocskáné Kőrösi Anita is olyan, mint Kis János, legalábbis a „magasztos céljaik” hasonlóak. „Anita asszony” karrierje a Jobbikban akkor kezdett felívelni, amikor a párt eredeti magját alkotó radikális jobboldal jelentős része már vagy elhagyta a pártot, vagy rosszul állt a szénája. 2014-től 2018-ig volt Siófok alpolgármestere, az egykori radikális párthoz 2016-ban csatlakozott, akkor még Vona Gábor kérésére, hogy aztán a 2018-as országgyűlési választáson parlamenti széket szerezzen magának. Jakab egyik legfőbb bizalmasaként tartották számon – a párt elnöke is megbízott benne, elviekben legalábbis – így ő nyerte el a Jobbik májusi tisztújításán az elnökhelyettesi pozíciót is. Azonban az azóta kirobbant botránysorozatok tükrében nagyon úgy néz ki, hogy Potocskáné megunta az örök másodhegedűs szerepét, és úgy döntött, kigolyózza Jakab Pétert a hatalomból.

Az utóbbi pár sor akár lehetne egy életrajzi dráma, vagy egy izgalmas történelmi játékfilm rövid ismertetője is, de a Tragédia című novella „komolyságához” hasonlóan a Jobbik utolsó felvonásaiból is maximum egy közepesen jól teljesítő tragikomédiát lehetne rendezni.

Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs, hogy a mini palotaforradalom vezetőjének választott Potocskáné fejében mi járhat éppen. Legalábbis az a szerep, hogy az utolsó pillanatban valaki átvegye egy egész biztosan elsüllyedő hajó kapitányi székét – hogy aztán mindenéért őt okolják, az ember már csak így működik – nem szokott túl népszerű lenni, sőt, a legtöbben magát az elsüllyedést sem várják meg, inkább időközben leugrálnak a fedélzetről, ahogy például Stummer is tette. Mert hát ugye azt „Anita asszony” sem gondolhatja komolyan, hogy, ha le is számol Jakab Péterrel, akkor bármit megmenthet ebből a füstölgő romhalmazból, amit Jobbiknak hívnak? Ez a belső forradalom – ha beszélhetünk ilyenről – pedig annyira megkésett már, hogy Potocskáné jobban tette volna, ha csendben végigüli ezt a négy évet, ami maradt, felveszi az érdemtelenül magas fizetését, és megpróbál minél kevesebbet nyilatkozni, hogy minél hamarabb feledésbe merüljön, milyen pártnak is volt a tagja.

Mellesleg Jakab Péter most kizárólag azt kapja, amit ő is tett másokkal, és amit ennélfogva meg is érdemel. Anno annak tudatában kellett elindulnia ezen a piszkos úton, hogyha egyszer belevág, akkor egy idő után olyanok fogják körülvenni, mint amilyen ő maga is. S ha pedig egy pillanatra valamiért esetleg meggyengülne – ami most megtörtént –, a korábban barátoknak hitt elvtársak abban a pillanatban döfik majd hátba mesterüket, hiszen amazok pontosan tőle tanulták meg, hogyan kell eljárni ilyen helyzetben. Olyan erős sötét vágyak ezek, hogy a delikvensek jelen esetben még azt sem veszik észre, hogy a „győztes” jutalma nem lesz más, csak egy nagy adag gőzölgő tehénürülék.

Elnézést, de most elspoilerezek egy 113 éves történetet. A Tragédia végén Kis Jánosnak nagyon csúnya vége lett – „Anita asszonynak” ilyet azért nem kívánunk – de érdemes lesz rá ügyelnie, nehogy Jakabék vendégül lássák egy szabolcsi házibuliban. Jól tudjuk már, mit jelent a jobbikos vendégszeretet.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Ui.: Jakab Péter politikai munkásságára nem csak a kétszínűség, de a rosszul öregedés is maximálisan igaz. Íme egy 2020. január 6-án napvilágot látott bejegyzése Potocskáné Kőrösi Anitáról: