Bámulatos, hol tart már a jogállam a fejlett nyugaton.
Az állam és az állampolgár közti megfelelő (látó)távolság a polgári demokráciák egyik ismérve. Hogy az előbbi lehetőleg minél inkább kimaradjon a dolgainkból, az ún. személyközi interakciónkhoz annyi köze legyen, hogy némely esetekben százalékokban kifejezhető adót fizetünk utána. Meg ne üssük agyon egymást. Azt annyi. Amikor az állam elkezd beleszólni, kereteket, normákat előírni a szomszéddal való beszédmódhoz, majd mindezt számon is kéri, sőt, kikényszeríti a helyesnek vélt viselkedést, az mindközönségesen diktatúra. Mert az állam olyan területen jelenik meg, ahol semmi keresnivalója nincs: a hálószobában, a kertkapu mellett, a sarki közért előterében.
A rendőrállamba vezető út természetesen jó szándékokkal volt kikövezve. Mindenféle kékharisnyák és muciológusok aggódtak, hogy valahol valakik esetleg illetlenül viselkednek, amivel másokat megbántanak, ezért felhatalmazták az államot az állampolgár megnevelésére. A nevelés eszközének pedig a zaklatást rendelték: a házkutatást, az előállítást, a munkahelyről történő kirúgást és a listázást. Minden olyasmit, amivel szüleink a ‘70-es és ‘80-as években találkozhattak, amennyiben nem voltak rendes kommunisták.
A keretes szöveg maga az úgynevezett NCHI, ami arra hivatott, hogy a hülye angolokat, az angol hülyéket igazgassa a hétköznapokban. Hogy ne csak arra ügyeljenek, hogy ne sértsenek törvényt, hanem inkább meg se szólaljanak, hiszen sosem lehet tudni, mi sért éppen másokat. A muciológusok és kékharisnyák minden nap találnak újabb és újabb védendő csoportokat és tiltott szavakat.
Az NCHI persze nemcsak a politikailag és ideológiailag nem komilfó beszédmódot hivatott büntetni, hanem átlagos és normális társadalmakban mindennapos konfliktusokat emel állami szintre, azokba avatkozik be. Olyan, teljesen abszurd jelenetekkel gazdagítva a világot, mint mikor azért kopogtat a rendőrség és tart házkutatást, mert senkihelyettes kettő Karen megjegyzést tett a szomszéd harapós kedvére és szóvá tette, hogy a párhuzamos parkolás nem úgy néz ki.
És még bunkónak sem kell lenni ahhoz, hogy a rendőrség megjelenjen, elég annyi, hogy valaki megsértődjön valamire. Lényeg az, hogy mindenki azonnal rendőrt hívjon, ha nem kapja meg a megfelelő szeretetet és elismerést, a muciológusok által számára meghatározott társadalmi kreditet. Mindenki feljelentő és mindenki feljelentett, az állam pedig nemcsak a minden pofon mellé állít rendőrt, hanem a szavak mellé is.
A megboldogult NDK-ban csak a társadalom fele volt beszervezett ügynök, Angliában elérték a 100 százalékot. Bárki feljelenthet bárkit ellenforradalmi tevékenységért, a rendőrség meg rögtön kiszáll és intézkedik. Törvényt sem kell sérteni hozzá, elég az, ha a másik fél nem rajong érted, nem dicséri meg a frizurádat és nem biztosít arról, hogy dehogyis vagy dagadt. Rögtön mehet a feljelentés.
Az állampolgár meg majd megtanulja, hogy a legjobb az, ha üres tekintettel, lehajtott fejjel közlekedik és meg sem szólal. Ahogy az angszocban elő van írva neki.
Ambrózy Áron
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »