Az olaszországi Nápoly történelmi központjában található Sanseveri Kápolna földalatti kriptájában úgynevezett „anatómiai gépek” maradtak fenn. Ezek az anatómiai gépezetek olyan férfi és női csontvázak, amelyek függőleges helyzetben állnak és csaknem tökéletesen ép állapotú artéria- és vénahálózattal rendelkeznek.
A mai napig rejtély övezi, hogy két és fél évszázad múltán vajon milyen eljárások és/vagy anyagok alkalmazásával érték el a keringési rendszer eme kivételes konzerválását.
Az üvegvitrinben elhelyezett pár az emberi elme által valaha kitalált legelképesztőbb dolgok közé sorolható.
A „gépezeteket” dr. Giuseppe Salerno készítette, aki egy palermói anatómus volt Raimondo di Sangro irányításával, aki pedig Sansevero hercege (1710-1771), alkimista és a Nápolyi Szabadkőműves Páholy nagymestere volt, ezen felül filozófus, költő, természettudós, anatómus, csillagász és filantróp.
A „rövid kommentár” című ismeretlen dokumentum szerint, amelyet a Palotához és a Sansevero Kápolnához tartozó útikönyvnek tekintenek, egy rejtélyes injekciónak is szerepe volt az eljárásban.
Vajon a balzsamozó anyagok anatómiai befecskendezéseként ismert technika is részét képezte ennek a rejtélyes eljárásnak?
Úgy tartják, hogy Dr. Salerno talán egy higanytartalmú agyagot fecskendezett a két testbe.
A szubsztanciát minden bizonnyal Sansevero herceg révén állította elő egy laboratóriumban és ez tette lehetővé a véredények „fémmel való bevonását”.
Létezik ugyanakkor egy másik feltételezés is, nevezetesen az, hogy a keringési rendszert leleményes módon ebbe a két elképesztő anatómiai „gépezetbe” lett beépítve.
Valójában az ütőerek és a vénák figyelemre méltó tökéletességgel lettek reprodukálva, s ez igaz még a legkisebb edénykékre is, noha akkoriban nem álltak az anatómiai ismeretek olyan fokán, mint manapság.
A „rövid kommentárban” részletesen elemzik a Sansevero herceg Főnix Apartmanjának nevezett kastély egyik szobájában tartott gépezeteket.
A bal oldali képen látható, hogy a koponya úgy lett felnyitva, hogy koponyaüregben található véredények komplex hálózata megfigyelhető. A jobb oldali képen egy véredényekkel borított női koponya külső felszíne látható.
A kommentár azt állítja, hogy a nő lábainál egy „magzat parányi testét” helyezték el, amely mellett még egy nyitott placenta is volt, amely a köldökzsinórral volt összekapcsolva.
Néhány létfontosságú szerv ugyan látható, de a jelek szerint rossz helyen. Bár nem történt mintavételezés a szervekből, a vizuális vizsgálatok azt jelzik, hogy famagházból készülhettek, melyeket viasszal vontak be.
Bal: A férfinek csupán 16 foga van, közülük néhány hosszanti irányban eltört. Jobb: A női test egy talapzathoz van erősítve a lábainál fogva.
A két anatómiai tanulmányt a Kápolnába szállították, ily módon mentették meg az enyészettől jóval a Herceg halálát követően is.
A magzat maradványai még két évtizeddel ezelőtt is megtekinthetők voltak, egészen addig, amíg el nem lopták azokat. A közvélekedés szerint Raimondo di Sangro „két meggyilkolt szolgájának”, egy férfinek és egy nőnek a testét balzsamozták be.
A görög mitológia hosszú életű madara, aki ciklikusan teremti és szüli újjá önmagát, vagyis a Főnix a feltámadás és a halhatatlanság mítoszára enged asszociálni.
Vajon ezek a hús nélküli testek voltak Di Sangro vizsgálódásainak tárgyai? Gyakran ábrázolták őt olyan meg nem értett emberként, aki messze megelőzte saját korát.
Vajon a Főnix Apartman elnevezést szándékosan használták, vagy csupán véletlenszerűen esett a főnixre a választás?
Úgy tűnik, hogy ezeket a kérdéseket nehéz lesz megválaszolni, továbbá az anatómiai gépezetek korai történetéről szóló írásos dokumentációk hiányának köszönhetően ez a rejtély sohasem fog megoldódni.
A közelmúltig sok nápolyi úgy gondolta, hogy Di Sangro egyik szolgája és egy állapotos nő szolgált modellként, akiknek a vénáiba mesterséges anyagot injekciózott, azonban a legújabb vizsgálat kimutatta, hogy a modell nem természetes eredetű.
Semmilyen eddig feltárt bizonyíték nem igazolja, hogy a holtestek véredényeit használták volna emberi gépezetek készítésére balzsamozó anyagok befecskendezésével.
Di Sangro elpusztította saját tudományos archívumát még a halála előtt. Eltávozását követően írásai, formulái, laboratóriumi felszerelése és kísérleti eredményeinek nyoma veszett, ami valószínűleg az egyházi kiközösítéstől való félelmének tudható be, mely Di Sangro-nak a szabadkőművességgel és az alkímiával való kapcsolatára vezethető vissza.
Fordította és szerkesztette: Száraz György
Boldog napot!
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
