Miközben a nyugati közösség a háború kitörése óta folyamatosan fegyverekkel látja el az oroszok által megtámadott Ukrajnát, az Egyesült Államok már többször világossá tette, ő a másik oldalon nem tolerál hasonlót. Legutóbb Linda Thomas-Greenfield, az USA ENSZ-hez rendelt nagykövete jelentette ki, hazája számára a „halált okozó fegyverek” Oroszországba exportálása jelenti a „vörös vonalat”.
Tisztázzuk gyorsan, ha bármiféle elképzelés vagy erőfeszítés felmerül Kína vagy bármely más ország részéről, hogy halálos támogatást nyújtsanak az oroszoknak Ukrajna elleni brutális támadásukban, az számunkra elfogadhatatlan. (…) Ez lesz a vörös vonal!
– jelentette ki a CNN State of the Union című műsorában a diplomata.
Nem ez az egyetlen Pekingnek küldött üzenet. A múlt héten véget ért Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián Anthony Blinken amerikai külügyminiszter közölte kínai kollégájával, a hétfőn éppen Budapestre látogató Vang Ji-vel, hogy az Egyesült Államok számára elfogadhatatlan lépés lenne, ha Kína „halált okozó fegyvereket” szállítana Oroszországnak. „Nagyon aggódunk” – fogalmazott a külügyér már az NBC-nek, hozzátéve, egyértelműen közölte a kínai diplomácia vezetőjével,
komoly következménye lesz a két ország kapcsolatára nézve,
ha Kína halált okozó fegyverekkel is támogatja az orosz háborús erőfeszítéseket.
Blinken szerint az amerikai hírszerzés tisztában van vele, hogy Peking egy ideje támogatja Oroszországot a háborúban, de halált okozó fegyverek átadására mindeddig nem került sor. A külügyminiszter azt állítja,
Washington birtokában vannak olyan jelentések, amelyek „erősen azt sugallják”, Kína „komolyan fontolgatja”, hogy halált okozó fegyvereket küldjön Oroszországnak.
Hogy honnan származnak ezek a jelentések, vagy milyen bizonyítékok alapján állítja mindezt Blinken, azt nem részletezte, bár azt ígérte, hamarosan további részleteket közölnek majd a sajtóval. Annyit azért kihangsúlyozott, hogy Washington úgy tudja, Kína mind ez idáig nem szállított halált okozó fegyvereket Oroszországnak.
Kína: Olaj a tűzre
A kínai külügyminisztérium is reagált a két diplomata találkozójára. Közleményükben azt írták, az Egyesült Államoknak a megegyezés elősegítésére kellene törekednie Ukrajnában, ahelyett, hogy „a lángokat táplálja”, hogy aztán „azokból profitáljon”.
Peking továbbra is azt állítja, kész közvetíteni egy esetleges orosz-ukrán béketárgyalásokon, de ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy független államként egy másik független állammal, itt éppen Oroszországgal, „stratégiai partnerséget alakítsanak ki”.
Kína pedig nem fogadja el „az amerikai ujjal mutogatást, vagy azt, hogy Washington kényszerítő erővel lépjen fel az orosz-kínai kapcsolatokban”.
Kinek jó ez?
A múlt héten Dunaszerdahelyen tartott előadást Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője. Demkó mondanivalójában fontos szerepet kaptak az amerikai-kínai-orosz kapcsolatok. A szakértő már jóval a háború előtt, még 2021 áprilisában arról beszélt egy portálunknak adott interjúban, hogy
nagyon veszélyes lehet, ha az amerikai külpolitika felhagy a hidegháború idején alkalmazott gyakorlattal és nem törekszik arra, hogy okos egyensúlyozással a lehetőségekhez képest távol tartsa egymástól Moszkvát és Pekinget.
Peking nyilván látja az USA gyengeségeit, ráadásul Kínának egy óriási ajándék az orosz-amerikai konfliktus, nem beszélve az Egyesült Államok közel-keleti szerepvállalásáról, amiből Washingtonnak szinte semmit nem sikerült profitálnia. Kína előtt adódott egy lehetőség, hogy nagyhatalmi kihívóként lépjen fel, ők meg köszönik szépen, megpróbálnak élni vele.
– mondta akkor.
Teljesen világos, az Egyesült Államok komoly stratégiai hibát követhet el, ha egymás mellé sodorja a két, Putyin orosz elnök által korábban „nagyon természetesnek” nevezett partnert. Az Amerika fölé sodródott kémballonok(?) ügye miatt egyébként is feszült a viszony Kína és az USA között, az új világháborúval fenyegető feszültség enyhülésének pedig semmi jele. Vang Ji a hírek szerint február 24-ét Moszkvában tölti, ahol nyilvános beszédében állítólag a béketárgyalások megkezdésére szólítja majd fel a feleket, anélkül, hogy elítélné az orosz agressziót.
Mindeközben az orosz-amerikai, orosz-európai viszony évtizedes mélyponton áll.
Mindennemű gazdasági, társadalmi, kulturális és diplomáciai kapcsolat megszakítása azt eredményezheti, hogy Oroszország, bár tisztában van a kínai befolyás veszélyeivel, kénytelen lesz még közelebb sodródni a mindeközben egyre erősödő Kínához. Gyakran elhangzó ellenérv, hogy az oroszok sem akarnak vazallusi státuszba kerülni, csakhogy alternatív (például az európai) piacok és együttműködés híján bizony kénytelenek lesznek mind szorosabbra fűzni a szálakat Pekinggel. Teljesen mindegy, hogy háborús héják vagy békepárti galambok vagyunk, ezen mind csak rajtaveszthetünk…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
