Kicsoda Deborah Lipstadt? Az amerikai kormány antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős megbízottja. Ezen kívül korunk „legelismertebb holokauszt-történésze”. Aki ugye ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy hallassa hangját a magyar miniszterelnök tusnádfürdői beszéde nyomán kerekedett zsivajban.
„Nagyon rémisztő, hogy a magyar miniszterelnök olyan retorikát használt, amely egyértelműen a náci rasszelmélethez nyúlik vissza” – rettegett egy sort, majd hozzátette: „Megbocsáthatatlan, hogy egy állami vezető a holokauszt után több évtizeddel nem kezeli helyén a náci tömeggyilkosságokat.”
Deborrah Lipstadttól származik az alábbi, alapos történelmi tájékozottságról árulkodó megjegyzése is: „A holokauszttagadók aljas gazemberek, szándékosan hazudnak, ezért sem hajlandó velük vitatkozni, csak fáradhatatlanul cáfolja állításaikat.” De hát származásán kívül mivel érdemelte ki ez a nőszemély jelenlegi hivatalát és állítólagos tekintélyét, melyet a hivatalos történészek körében élvez?
Eltekintenék életútjának ismertetésétől. Ehelyett néhány idézettel szeretnék rámutatni Deborah Lipstadt történészi munkásságának főbb jellemzőire. 1993-ban írt Beyond Belief: The American Press and the Coming of the Holocaust, 1933-1945 című könyvének 262. oldalán az alábbi megállapítást olvassuk:
Mint az közismert: hivatalos holokauszt-történészek 1990-ben elismerték, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban 1,1-1,5 millió fogoly vesztette életét, akiknek „túlnyomó többsége zsidó volt”. Az 1992-ben az Aushwitz-Birkenau lágerkomplexum helyén létrehozott múzeumban elhelyezett emléktáblán az 1,5 milliós szám szerepel. „Korunk legnagyobb holokauszt-történésze” azonban nem zavartatta magát, és az 1993-ban megjelent könyvében különösebb aggályok nélkül benne hagyta a 4 millió auschwitzi áldozati számmal kapcsolatos megállapítását.
De korábban sem mutatott különösebb érdeklődést a történelmi tények iránt. Egy 1983-ban írt cikkében ugyanis (címe: Nemzeti ártatlanságunk és érzékenységünk elvesztése, Finger Lake Times, 1983. április 22.) a következőt írta:
Honnan vette „korunk legnagyobb holokauszt-történésze” az 1,7 milliós majdaneki áldozati számot? Nos, 1944 végén a szovjetek elfogták a láger hat német őrét, majd Lublinban rögtönítélő törvényszék elé állították őket. A természetesen halálos ítélettel végződött per során a vádlottak úgymond „bevallották”, hogy 1,7 millióan vesztették életüket Majdanekben. A nürnbergi nemzetközi bíróság „bizonyítékai” között egy szovjet-lengyel bizottság jelentését is szerepeltették, melyben az állt, hogy a majdaneki táborban 1,5 millió ember vesztette életét.
„Korunk legtekintélyesebb holokauszt történésze”, aki nyilván életútjának elismeréseként lett az antiszemitizmus elleni harc felelőse az USA kormányában, nem gondolt arra, hogy egy koncepciós eljárás során a megfélemlített, megzsarolt, sok esetben fizikailag is bántalmazott foglyok nem feltétlenül az igazat mondják, és ezért a szavaik nem tekinthetők megbízható történelmi forrásnak?
Deborah Lipstadt nem kevesebb mint 2733%-kal becsülte túl a Majdanekben meghaltak számát! Gratulálunk! Még szerencse, hogy voltak azért becsületesebb kutatók. Zdzislaw Lukaszkiewicz lengyel történész egy 1948-ban megjelent tanulmányában 360 ezerben adta meg a majdaneki koncentrációs táborban elhunytak számát. A Deborah Lipstadt által „aljas gazembernek” és „tudatos hazudozónak” bélyegzett revizionista kutatók ténykedése nyomán a hivatalosság még tovább hátrált: Czeslaw Rajca lengyel történész 1992-ben arra a megállapításra jutott, hogy 235 000 fogoly halt meg a háború során Majdanekben. De még itt sem volt megállás, mert 2005-ben Thomas Kranz, a Majdaneki Múzeum kutatási igazgatója újabb felfedezést tett (melyet persze nem vertek nagydobra): nem 235 ezren, hanem 78 ezren vesztették életüket a majdaneki koncentrációs táborban, közülük pedig 59 ezer volt zsidó.
Természetesen az „aljas gazemberek” és „tudatos hazudozók” is foglalkoztak a majdaneki láger történetével. Jürgen Graf és Carlo Mattogno alapos kutatásokon nyugvó, 1998-ban megjelent könyvükben (KL Majdanek. Eine historische und technische Studie) azt olvassuk, hogy Majdanekben a láger működésének egész ideje alatt összesen 42 200 fogoly halt meg. Ez a megállapítás azonban biztosan nem igaz, ugyanis nyilvánvalóan gyűlöletből és rasszizmusból fakad!
Mindezek után Deborah Lipstadtnak volt képe 1993-ban megjelent, A holokauszt tagadása: az igazság és az emlékezet növekvő támadása című könyvében hamísítónak, hazugnak nevezni David Irving revizionista történészt. Öt évvel később Irving az őt ért rágalmak miatt keresetet nyújtott be Deborah Lipstadt ellen. 2000-ben a nyilvánvalóan semmiféle befolyás alatt nem álló bíróság elismerte ugyan, hogy Irving „roppant alapos levéltári kutatásokat végzett”, ugyanakkor „rasszistának”, „antiszemitának” és „holokauszt-tagadónak” lett bélyegezve, aki „szándékosan félreértelmezte és manipulálta a történelmi dokumentumokat”. Irvinget jelentős összegű pénzbüntetésre ítélték, melynek következtében súlyos anyagi helyzetbe került. A perről 2016-ban Tagadás címmel egy kétségbeejtően egyoldalú filmet is forgattak Hollywoodban, mely Deborah Lipstadt 11 esztendővel korábban írt könyve alapján készült.
B. G. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
