A csákvári születésű szabólegény, Libényi János története az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni fásultság és kiábrándultság – mondhatni – megtestesülése. A fiatal, mindössze 21 éves Libényi 1853. február 18-án késes merényletet kísérelt meg Bécsben a gyanútlanul arra sétáló császár és király személye ellen. Ferenc József életét mindössze az egyenruhák iránti túlzott pedantizmusa mentette meg, hiszen a támadó konyhakése a császári uniformis keményített állógallérján megcsúszott. Habár Libényi újra szúrni akart, az uralkodó szárnysegéde – gróf Maximilian O’Do(n)nell ezredes -, valamint Joseph Ettenreich bécsi mészáros közbelépése minden további próbálkozást meghiúsított.
A hatóságok a merénylőt letartóztatták és gyorsított eljárásban kötél általi halálra ítélték. Libényi János tettét a szabadságharcot követő véres megtorlással, azon belül is az aradi vértanúk kivégzésével – melynek szemtanúja volt – indokolta. Az ítélet az akkori császári-királyi bürokrácia lomhaságát figyelembe véve rekordgyorsasággal került végrehajtásra 1853. február 26-án. A cenzúra csak ezután hagyta jóvá a merénylet tényének leközlését, ami szerte a Habsburg Birodalomban és Európában is visszhangot kapott.
A „Die Presse” február 27-i közleménye:
Hirdetmény
Az 1853. február 18-i nap a császárváros falain egy olyan bűntettet eredményezett, amely hallatlan Ausztria népeinek történelmében és minden rendszerető állampolgár szívét [eredetileg Brust – mellkas, megj.] iszonyattal, undorral és mélyreható fájdalommal kell, hogy eltöltse.
Libényi János, Csákvárból, […] született 1831. december 8-án, tehát alig több mint 21 éves, katolikus vallású, nőtlen, mestersége szabó […] a magyar forradalom teljes ideje alatt katonai szabóként dolgozott az aradi felszerelési bizottságnál és a világosi fegyverletételt követően feddhetetlenül [nem büntetve, megj.] elbocsátására került; de már 1850-ben kapcsolatba lépett Pesten olyan munkásokkal, akik, […] a Magyar Királyságot érintő új politikai és közigazgatási rezsimet bosszúsággal és elégedetlenséggel figyelve a vádlott lelki világát felkavarták.
[…] Az ilyen bujtogatásokkal és útmutatással feltüzelve, a vádlott 1851 március havában Bécsbe érkezett; és itt is főleg hasonló gondolkodású emberek, leginkább honfitársai […] közelségét kereste, hogy összejövetelek és társalgások keretében a hazájukat sújtó állítólagos [sic!] császári elnyomásról értekezzenek. […]
Körülbelül két hónapja történt, hogy [a vádlott] a helyi bolhapiac egyik elárusító bódéjához sietett, hogy ott több konyhakés közül kiválassza azt, amely meglátása szerint átkos tettét legjobban szolgálja. […] Tudomására jutott, hogy a Felséges Császár és Apostoli Király rendszerint délben a város bástyáin sétára indul, ezért heteken át a sétány több különböző helyszínéről lesben állva kémlelte Fenséges Urunkat. Libényi ezt, saját vallomása szerint tizenkétszer ismételte meg kisebb megszakításokkal […], míg a végzetes nap el nem érkezett, 1853. február 18-án 12:00 és 13:00 között […].
Anélkül, hogy [a vádlott] magához vette volna szokásos ebédjét, tizenkettő óra körül munkája elvégzését követően elhagyta mestere lipótvárosi lakását és innét először a városba vezető utat követte, ahol a Vöröstorony-kapu [Rotenturmtor, megj.] melletti bástyára menet egyenesen a karintiai-kapuhoz [Kärntnertor, megj.] sietett, ahol épp Őfelsége a Császár szárnysegédje – gróf O’Donnel [sic!] ezredes úr – kíséretében a napi sétát rótta; [a császár] körülbelül 60 lépésre a karintiai-kaputól lefelé megállt, hogy […] a bástya mellvértjén kihajolva egy a védmű alatt felsorakozott […] egységet megszemléljen. Ebben a pillanatban az ellentétes irányból közeledő, nyolc lépés távolságra álló Libényi János […] majdhogynem tigrisként ugrott […], gyilkos fegyverét a jobb kezében lendítve, hátulról Őfelségének […] és olyan erőteljes ütéssel sújtott le Urunk nyakszirtjére, hogy a kés hegye […] felfelé görbült. […]a támadót gróf O’Donnel [sic!] ezredes úr szerencsére gyorsan a földre teperte és Joseph Ettenreich helyi lakos, valamint röviddel később további személyek közbenjárásával legyűrte, majd egy katonai járőr fogdába vitte. […]
Miután Libényi János eme kárhozatos tettet minden részletében beismerte […] az illetékes katonai bíróság a hónap 24-i határozata […] alapján kötél általi halálra ítélte.
Orbán Gábor, MA
Ön tudta? A Libényi-féle merénylettel kapcsolatban több tévedés és legenda látott napvilágot. Ferenc József „csodálatos” megmenekülésének hírére az uralkodó öccse, Habsburg Miksa későbbi mexikói császár, templomot építtetett. A mai Votivkirche – fogadalmi templom – azonban nem a merénylet helyszínén, hanem a Skót-kapuval [Schottentor, megj.] szemben áll. A két helyszín majdnem két kilométerre van egymástól. Egy másik szóbeszéd szerint Ferenc József annyira meggyűlölte a karintiai-kapu környékét, hogy leromboltatta a várfalakat. Valójában a bécsi belváros teljes védműve elbontásra került az 1860-as években, hogy az ósdi és már nem funkcionális bástyák helyén egy pompás bulvár [Ringstraße] épüljön. Ehhez a merényletnek semmi köze sem volt. Végül Libényi János állítólag azért rontott a császárra, mert az elcsábította Margit nevű húgát – egy romantikus ábrázolás, aminek az igazsághoz szintén kevés a köze.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
