Az első világháború kevésbé ismert epizódjaihoz tartozik a német civilek internálótáborokba való elzárása a Brit-szigeteken. A kormányzati döntés és következményeinek feltárására új kutatás indult. David Keys, a BBC munkatársának tudósítása.
Az első világháború kitörésének centenáriumán az elmúlt egy év során mind a szakma, mind a közvélemény részéről élénk érdeklődés kísérte a konfliktushoz vezető okokkal és annak legfontosabb mozzanataival kapcsolatos új publikációkat, kiállításokat és vitákat. Ugyanakkor más, kényesebb kérdések már ritkábban kerültek elő, így például azon polgári személyek sorsa, akiket a Brit Birodalom területén internálótáborokba zártak.
Nemrégiben viszont új vizsgálat indult e témában. Stefan Manz, a birminghami Aston Egyetem és Panikos Panayi professzor, a leicesteri De Montfort Egyetem tanárának közös kutatása arra a becslések szerint 40 ezer civilre irányul, akiket táborokba gyűjtöttek az anyaországban, a brit gyarmatokon és domíniumokon. Az Egyesült Királyságban legalább 16 tábort állítottak fel: a legnagyobb a Man-szigeti Knockaloe volt, de Londonban, Yorkshire-ben és Skóciában is létrehoztak ilyen egységeket. A szögesdróttal körülvett gyűjtőhelyeken ugyan nem bántak rosszul a foglyokkal – erre utaló bizonyítékok legalábbis nincsenek a kezünkben –, ám a körülmények sem voltak éppen ideálisak: a családjaiktól megfosztott, megszokott környezetükből kiragadott civilek harmincfős fabarakkokban szorongtak. „Családok szakadtak szét, üzletek mentek tönkre, mivel hosszú időre bezárták ezeket az embereket. Egy svájci táborfelügyelő megfogalmazta, mik szerinte a »szögesdrót-kór« tünetei: az unalom, a magánélet hiánya és az érzéketlenség sajátos kombinációja, melyek együttesen depresszióhoz vezettek” – nyilatkozta lapunknak az Aston Egyetem tanára.
A negatív benyomások ellensúlyozására számos táborlakó önkéntes munkát vállalt, oktatási és szabadidős csoportokban vett részt, melyek gyakran a civil életben végzett tevékenységükhöz kötődtek. A skóciai központi táborban, Stobsban természettudományos és történelmi ismereteket nyújtó iskolát hoztak létre, Man szigetén pedig az internáltak karácsonyi üdvözlőlapok készítésében is részt vettek. A kutatás egyik esettanulmánya Paul Cohen-Portheim német–zsidó származású festőről, íróról szól, aki 1914 nyarán Devonshire-be látogatott a barátaihoz. A háború kitörésekor azonnal „ellenséges külföldinek” nyilvánították, és 1915 májusában internálótáborba zárták – először Knockaloe-ba, később a nyugat-yorkshire-i Lofthouse-ba. Végül 1918-ban hazatoloncolták Németországba.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
