Korábbi, itt közölt cikkemre (Gyökeresen új létezésszemléletre, új létezéstechnikákra van szükség) több értékes visszajelzést kaptam. Különösen is Agárdy Gábor szenci kedves olvasónk érvelő levele gondolkodtatott el arról, hogy valóban fontos lenne ezen a helyen is olyan eszmefuttatást közzétenni, ami tisztáz bizonyos alapvető fogalmakat, mint az etika, morál, keresztyén erkölcs, a hitetlen ember erkölcsössége, s megindokolná az etikai tartás nélkülözhetetlenségét a 21. század emberi és közösségi, hazai és nemzetközi, egyre bonyolultabb viszonyai között. Olvasónk így érvel:„Az erkölcs vonatkozásában nem lehet valami “minimumról” beszélni: mert erkölcs vagy van, vagy nincs. Tehát erkölcsös vagy erkölcstelen valami. Félig erkölcsös vagy akár egyharmadig – ilyen nincs”.
Már amennyire a a viszonylagosság és a szubjektivitás szabadosságai között csak lehetséges. Nincs mód arra, sajnos, hogy az etikatörténet legkülönbözőbb, ma is alakuló gazdag tárházából az erkölcsfilozófia vagy teológia fogalmait akár csak főbb jellemzőiben fel lehessen rajzolni. Néhány fogalmat mégis megpróbálok röviden világossá tenni, hogy értsük egymást. Hiszen nem mindig használjuk ugyanazzal a jelentéstartalommal az etika, morál, szokás, konvenció, etikett, erény szavakat.
Alapvetően egyetértek Agárdy úrral abban, hogy akár az ateistáknak is lehet erkölcsük, cselekvési normarendszerük, hiszen csaknem minden embernek van kisebb-nagyobb igénye szellemi-erkölcsi iránytűre. Tehát: a legszélesebb értelemben véve az etika – s itt nem a wikipédia meghatározását használom – az emberi cselekvés, magatartás kritikus és normatív rendszere az egyéni és a közösségi cselekvésmódok meghatározására.
A norma, a viszonyítási értékrend ugyanis lehet egy korszak bevett, közmegegyezésen alapuló erkölcsi szokásrendszere, jellemzője egy adott kor gondolkodásához való kötöttsége. Ezt nevezzük morálnak. Sajátossága a korszellemhez kötődő időlegesség, ami lehet akár egy fél évszázad vagy még több idői kiterjedés is. Ezzel szemben a másik etikai értékelő és viszonyítási rendszer nem egy korszak közmegegyezésén alapul, hanem például a világvallások korokon áthúzódó, átívelő “örök érvényű”, de legalább is a történelem végéig érvényes, érvényesíthető erkölcsi tanításain. Ezek az erkölcsi elvek az Örökkévaló, az isteni Szellem kijelentésein vagy valamilyen vallási közlésen alapuló maradandó erkölcsi tanítások, normák, elvárások.
Minden vallási rendszernek, iránynak megvan a magatartáskódexe, amit hitelvek határoznak meg. Ilyen a zsidóságban a Törvény, a Tízparancsolat, a keresztyénségben a szeretet nagy parancsolata. Protestáns lévén, én azt az irányzatot képviselem, amit így neveztem el: integrált protestáns felelősségetika, amiben az isteni Kijelentés, a teljes Biblia erkölcsi tanítása szervesen ötvöződik az elmúlt ötszáz év legértékesebb, bevált, gyakorlat igazolta etikai elveivel, normáival.
Ma tapasztalati tény, de tudományosan is elfogadott, hogy a globalizáció korszakában, a negyedik ipari forradalom, a cyber-világ egyre erőteljesebb befolyása láttán sem lehet lemondani az ember és az emberiség alapvető létérdekeit védő és szankcionáló etikáról. Erről tanulmányok, előrejelzések, valószínűségi kalkulációk, félelmeket megfogalmazó jövővíziók szólnak eltérő érzelmi-értelmi hőfokon. És a mai etikák…
Itt, a Felvidék.ma oldalon már korábban vázoltam két szélsőséget: a dán (morál)filozófus, Sören Korsgaard digitális világbörtön prognózisát, amivel szemben globális etikai és jogi oltalmat sürget, illetve Youval Harari történész emberisten (homo deus) rémlátomását, mindehhez hozzákeverve a mesterséges intelligencia és a digitális agykontroll valóságát, meg a dataizmus, az adathalászás és így a legalapvetőbb személyiségi jogokkal történő visszaélés hatalmas veszedelmét.l
Figyelmeztető a svájci Hans Küng világethosz követelése, aki már 30 éve kimondta: ha a világvallások között nem lesz béke, együttműködés, akkor a nemzetek között sem, s hiába váltja fel a kétpólusú világot a négypólusú (USA, Európa, Kína Oroszország), akkor etikai, nem csak politikai minimál-konszenzus hiányában eddig nem tapasztalt konfliktusok várhatók. Tehát vagy lesz globális etikai közmegegyezés közösen elfogadott alapnormákkal, vagy dugába dől az emberiség, s ránk dől mindaz, amit évezredek alatt létrehozott az emberiség. A mai Bábelek összeomló tornyai maga alá temethetik még a jövőt is.
Ennek megakadályozására csak a nemzeti erkölcsi maximum, a mi esetünkben a mainál is erősebben tudatosított és betartott, gyakorolt keresztyén etika lehet képes másokkal egyeztetve. A globális egyensúlyvesztést a nemzeti egyensúlytalálás normatív etikája tudja csak elviselhetővé tenni. Látjuk, Európában ez egyre gyengül.
Hozzájárulhatunk ahhoz a magunk mértéke szerint, hogy a nemzetközi erkölcsi vákuum és válság, aminek nem csak gerjesztésére, hanem kivédésére is hatalmas szellemi erők összefogása is tapasztalható. Hogy ne húzza a népeket az önmegsemmisítő vagy éppen egyoldalú hatalmi önérvényesítéssel semmilyen erő könyörtelen végküzdelembe, ezért is szükséges az erkölcsi határvédelem nemzeti méretben és az erkölcsi önvédelem világméretekben. Ennek alapgondolataként írtam le a globális erkölcsi minimum és a nemzeti erkölcsi maximum elvét.
Maradok jelen fejtegetéseimben a már említett protestáns integráló felelősségetikánál, és a közel 170 ezer tudóst, teológust, filozófust, szociológust egy közös gondolkodási platformon összefogó nagyszerű svájci kezdeményezésnél, a globethics.net-nél. Ennek alapítója, világigazgatója Christoph Stückelberger professzor két nagy munkát alkotott meg, amit a pandémia utáni világ globalance-ját, azaz világegyensúlyát segítő etikai kézikönyvében fogalmazott meg, és a cyber korszak keresztyén etikájáról is írt.
E két nagy művében és korábban számos nemzetközi konferencián kereste, orosz, kínai, nigériai, dél-afrikai és európai egyetemek katedráin fejtegette a világóvó etikai konszenzus, a globális balansz életbevágó és jövőbevágó szükségességét. A világvallások és a legkülönbözőbb etikai iskolák képviselőivel kereste és keresi a megértést és az egyeztetést, az etikai összekapcsolódási pontokat.
Stückelberger így fogalmaz: Hogyan lehet ezt a törékeny, veszélyesen kiegyensúlyozatlan világot átalakítani kiegyensúlyozott társadalmak együttélésévé, amelyek képesek szembenállások, különbségek közben is, de relációs, egymásra tekintettel lévő, etikus gondolkodással és cselekvéssel fenntartható kapcsolatok és jövő létrehozására? Az egyensúlyteremtés és fenntarthatóság mindenkiben meglévő igényének eleget téve, nem a felszínes látszatbéke és látszatkomfort illúziójával, púderével hintve be milliókat! Nem megtévesztő, tiszavirágéletű sikerdiplomáciával dolgozva, hanem az értékekre és az erkölcsi tartásra épülő valódi és mindenfele működni képes létezéstechnikákkal. Amibe beletartozik a mai és a holnapi emberiségnek 80-82%-át kitevő világvallások követőinek, hitbeli normáikkal boldogulni igyekező hívők tisztelete ugyanúgy, mint hódolásuk a Teremtő, a Végső, az Abszolút, a Legfelsőbb, a Transzcendens, az Örökkévaló vagy bármilyen néven is nevezzük, de személyes isteni lény és valóság előtt…
Mindezzel összefüggésben jutunk el majd e kérdésekhez: mi teszi szükségessé a globalanszt, a világméretű erkölcsi egyensúlyteremtést, melyek azok az erkölcsi értékek, “erények”, amelyek együttes hatása és együttműködése teheti ki a 21. századi globális egyensúly erkölcsi minimumát és milyen módszerekkel lehet ezeket meghatározni? A következő részben bontjuk ki a lehetséges válaszokat…
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
