Amikor elfogy a csend: miért volt helyes döntés Pozsonyban hallatni a magyar hangot?

Tegnap alaposan felkavarodott az állóvíz. Nem hangos szólamokkal, nem zászlólengetéssel, hanem egyetlen, nagyon is tudatos politikai döntéssel: a Magyar Szövetség elnöke, Gubík László megjelent Pozsonyban a kormány elleni tüntetésen. És ezzel végre kimondta azt, amit a felvidéki magyar közösség jó része régóta érez: eddig és ne tovább!

Mi történt? Elfogadtak egy olyan törvényt, amely szerint akár hat hónap börtön is járhat annak, aki kritizálni meri a Beneš-dekrétumokat. Nem relativizálni, nem eltörölni, nem lázadni – kritizálni. Ha ezt az államfő nem vétózza meg, és a jogszabály hatályba lép, akkor nagyon hamar eljuthatunk oda, hogy magyar történészek, történelemtanárok, jogászok, politikusok, sőt egyszerű földtulajdonosok kerülnek célkeresztbe. Olyan emberek, akik nem tesznek mást, mint kérdeznek, elemeznek, vagy épp tiltakoznak az ellen, hogy a kollektív bűnösség elve alapján még ma is elvegyék a földjüket.

Történészként és történelemtanárként véleményem szerint, ezt nem lehet félvállról venni. Engem is bármikor elvihetnek a véleményemért. És mégis kimondom: egy jóhiszemű felvidéki magyar ember addig fogja kritizálni és ellenezni a Beneš-dekrétumokat, amíg a szlovák állam nem képes legalább minimális erkölcsi jóvátételre – akár egy bocsánatkérés formájában. Ez nem revizionizmus, nem államellenesség. Ez az igazság iránti igény. Ilyen durva, nyílt nemzetiségek elleni támadás Szlovákia fennállása óta nem volt. Még Mečiar is nagyot bólintana, hogy ez bizony kimaradt az ő repertoárjából. Amikor ezek után Gubík László párbeszédre hívta a szlovák pártokat, hogy beszéljük meg ezt a kérdést, mi történt? Csupán a PS és a Slovensko mozgalom mutatott nyitottságot. A többiek egymást túllicitálva fröcsögték tele az online teret magyarellenes szólamokkal: államellenesség, a köztársaság létének megkérdőjelezése, árulás. Miközben valójában csak arról volt szó, hogy nem demokratikus és nem jogállami az, hogy a kollektív bűnösség elvére hivatkozva még ma is jogfosztás történik.

Sokan felteszik a kérdést: mi értelme volt részt venni egy ellenzéki tüntetésen, ahol főként liberális pártok vannak jelen, miközben a felvidéki magyarság 60–70 százaléka konzervatív beállítottságú? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Gubík László nem oldalt választott, hanem ügyet. És ezt többször, következetesen ki is mondta: a Magyar Szövetség ügyek mentén akar politizálni. Ha egy szlovák párt nyitott a magyar közösséget érintő kérdésekben, akkor kötelességünk leülni vele tárgyalni, függetlenül attól, hogy liberális vagy konzervatív. Nem világnézetet exportálunk, hanem jogokat védünk.

A Beneš-dekrétumok ügye szimbolikus ügy. És jelen pillanatban csak két szlovák politikai erő mutatott minimális nyitottságot ebben az irányban. Ez nem jelenti azt, hogy „a PS-t kell választani”, vagy hogy bárki „oldalt váltott”. Azt jelenti: nem hallgatunk tovább!

Hírdetés

És hogy miért volt helyes döntés ott lenni? Az elmúlt 12 órában szlovák cikkek tömkelege jelent meg a Magyar Szövetségről és annak elnökéről. Több ezer ember hallhatta élőben a magyarság hangját, és százezrekhez juthatott el online. Ha csak rövid időre is, de visszakerültünk az országos politika térképére. Legalább ilyen fontos, hogy a szlovák társadalom végre hallhatta: miért fáj ez nekünk. Történelemtanárként láttam már szlovák tankönyveket, ahol ezt az időszakot vagy elhallgatják, vagy elferdítve mutatják be. Sok szlovák egyszerűen nincs tisztában azzal, miért háborognak a magyarok. Most kaptak egy esélyt arra, hogy megértsék.

Mi nem ideológiai párt vagyunk, hanem nemzetiségi. A magyar közösség nem homogén: vannak köztünk liberálisok, konzervatívok, centralisták is. A Magyar Szövetség feladata az, hogy mindannyiukat képviselje, anélkül, hogy ideológiai háborúkba sodródna. Elfogadva, hogy nem mindenben értünk egyet – de a közösség ügyeiben igen. Nem fogunk választást nyerni, ugyanis már csupán nyolc százaléknyian vagyunk ebben az országban, viszont még mindig van elég erő még bennünk, ha összefogunk! És ezt nem a PS fogja megtenni helyettünk, és nem a Smer, és nem is bármelyik szlovák párt. A felvidéki magyarok csak saját magukra számíthatnak!

Ezért nem a PS-t, vagy a Smert kell választani, hanem a Magyar Szövetséget! Mert egyetlen szlovák párt sem fogja következetesen képviselni a mi érdekeinket – csak mi magunk.

A következő erőpróba december 20-án, szombaton, Dunaszerdahelyen lesz, ahol a Magyar Szövetség fáklyás felvonulást szervez a Beneš-dekrétumokra emlékezve, és tiltakozva az ellen, hogy azok kritizálásáért börtön járhat.

Találkozzunk ott! Legyünk minél többen! Mert a csend már nem opció.

Forrás: Felvidék.ma

The post Amikor elfogy a csend: miért volt helyes döntés Pozsonyban hallatni a magyar hangot? appeared first on Külhoni Magyarok.


Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »