Amikor egy fizikus pontosságával és egy bölcsész empátiájával születnek a cikkek Nagy Roland2023. 06. 22., cs – 15:30 Donostia |
Függetlenség, korrektség és objektivitás. Ezeket a szakmai alapelveket tartja zsinórmértéknek Czímer Gábor, az Új Szó díjazott újságírója, akinek alaposan körbejárt írásaival, stúdió-beszélgetéseivel nap mint nap találkozhatnak lapunk hasábjain és online felületén. Ismerkedjünk meg az Új Szó fiatal, ambiciózus szerkesztőjével.
A Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Szövetsége (MIDAS) éves közgyűlésén az Új Szó újságírójának, Czímer Gábornak adta át a rangos MIDAS-díjat a szervezet elnöke, Slezákné Kovács Edit. Belpolitikai rovatunk munkatársa a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott földterületek ügyének felderítéséért vehette át a kitüntetést a spanyolországi Donostiában, ahol a házigazda a Berria baszk kisebbségi napilap szerkesztősége volt.
Kapcsolódó cikkünk Donostia/San Sebastián |
Megtartotta éves közgyűlését a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Szövetsége (MIDAS). A közgyűlést követően a MIDAS-, illetve Otto von Habsburg-díjak átadására is sor került. A rangos kitüntetést lapunk munkatársa, Czímer Gábor vette át.
A szervezet idei közgyűlésének a festői Donostia adott otthont, a házigazda a Berria napilap szerkesztősége volt, mely az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A MIDAS-díjat Slezákné Kovács Edit, a szervezet elnöke adta át Czímer Gábornak, az Új Szó belpolitikai rovat munkatársának. Kollégánk, aki fáradhatatlanul világít rá a magyar kisebbséget érintő igazságtalanságokra Szlovákiában, a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott földterületek ügyének felderítéséért vehette át a kitüntetést.
A Habsburg Ottóról elnevezett újságírói díjat, amellyel olyan többségi lapoknál dolgozó szerzőknek jutalmaznak, akik a lakosság figyelmét a kisebbségek problémáira is felhívják, idén kivételesen egy személynek és egy szervezetnek ítélték oda. Egyrészt elismerésként kapták az egykori Egunkaria újságírói, 20 évvel a lap megszűnése után. Az Egunkariát, az akkori egyetlen baszk nyelvű napilapot 2003-ban a spanyol hatóságok bezárták, a vádak szerint ugyanis kapcsolatban állt az ETA terrorszervezettel. Tíz munkatársat letartóztattak, az újság vagyonát pedig befagyasztották. A vádlottakat 2010-ben minden vád alól felmentették. A szerkesztőség bezárást széles körben bírálták, a 2010-es jogerős ítélet pedig a sajtószabadságba való beavatkozásnak minősítette. 2012-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága bűnösnek találta Spanyolországot abban, hogy nem vizsgálta ki megfelelően a fogvatartottak által felhozott kínzási vádakat. A Berria napilap az Egunkaria megszüntetése után indult, és azóta is az egyetlen országos baszk nyelvű napilap.
A másik díjazott Andrzej Poczobutnak, aki kisebbségi lengyel és fehérorosz újságoknál is dolgozott. A „Lengyel Magazin Száműzetésben” főszerkesztője volt, amely a Lukasenka-rezsim által 2005 óta üldözött fehéroroszországi lengyelek szövetségének lapja. A rezsim emberi jogi jogsértéseinek és antidemokratikus politikájának bírálata miatt Poczobut politikai üldözötté vált, és 2021-ben „belföldi terrorizmus” és „államellenes tevékenység” hamis vádjával letartóztatták. 2023. februárjában 8 évre ítélték szigorúan őrzött büntetés-végrehajtási intézetben.
A kitüntetést Habsburg Walburga adta át az Egunkaria újságíróinak, Poczobut fogva tartása miatt nem vehetett részt az eseményen.
A MIDAS-díj és a Habsburg-díj egyaránt a kisebbségvédelem és a kulturális különbözőség terén végzett kimagasló újságírói teljesítmény elismerésére szolgál. A bolzanói székhelyű MIDAS fő célkitűzése, hogy egyesült erővel képviselje az európai kisebbségi nyelvű napilapok érdekeit az európai intézmények előtt. A szervezet egyfajta fórumot is képez a kölcsönös tapasztalatcseréhez.
„Komáromban születtem, Keszegfalván nőttem fel és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán végeztem magyar nyelv és irodalom – fizika tanári szakon. Az egyetemi évek alatt az alma mater lapját szerkesztettük”
– idézi fel az újságírás terén tett kezdeti lépéseit Czímer Gábor.
Mielőtt végleg elköteleződött volna a médiához, kipróbálta magát a katedrán is. Magyarországon, a nagy presztízsű Teleki Blanka Gimnáziumban tanított magyart és fizikát. Nem azért lett pályaelhagyó, mintha előre látta volna a magyar oktatásügy súlyos válságát és a pedagógusok mellőzöttségét, bár már akkor, a 2013-14-es tanévben sem volt túl rózsás a helyzet.
„Egyszerűen arról van szó, hogy kaptam egy felkérést az egyik dél-szlovákiai magyar hírportáltól, és úgy gondoltam, kipróbálom magam az újságírásban profibb szinten is, mint ahogy azt az egyetemen műveltük. Így kerültem a Bummhoz, ahol hírszerkesztőként és újságíróként dolgoztam három évig. Az 2016-os parlamenti választás aztán már az ujszo.com-nál ért. Először a kollégám igazolt át, majd engem is rábeszélt a váltásra. A következő állomás pedig nem sokkal később a Pátria rádió volt, ahol a hírírás, -szerkesztés, majd az élő hírszerkesztés, -olvasás, később pedig a Reggeli közéleti-politikai műsor szerkesztése lett a feladatom. A műsorvezető keze alá dolgozhattam, és bizony sokszor erőpróbát jelentett, hogy a hajnali órákban életet leheljünk az épphogy csak éledező riportalanyokba. De természetesen a felélesztési kísérleteken túl is komoly előkészítési, szervezési munka előzte meg ezeket a műsorokat” – veszi sorra a szakmában töltött első éveket az Új Szó munkatársa.
A rádió óriási tapasztalat volt számára az újságírói hivatás szempontjából. Ekkor kezdett Pozsonyban dolgozni, először vehetett rész fővárosi sajtótájékoztatókon és készíthetett interjúkat, riportokat, összeállításokat, például Csehszlovákia megalakulásának évfordulójára.
„Aztán eljött a pillanat, amikor újra tovább akartam lépni. A rádiónál nem igazán volt hova, így kerültem az Új Szó belpolitikai rovatába. Akkoriban a rovat még elsősorban a nyomtatott kiadásra fókuszált. Azóta a szerkesztőség sokkal intenzívebben koncentrál az internetes tartalomra, a web first-re. Ez pedig számomra ismét egy tanulási folyamat volt, átlátni, hogyan készül egy nyomtatott napilap, milyen sajátosságai vannak, akár szerkesztői, akár újságírói oldalról, akár a lapzártát tekintve, aztán átfordítani mindezt az online tér felé”
– idézi fel a folyamatos változásokkal járó időszakot az Új Szó díjazott újságírója.
„Szlovákiában a média helyzete nem jó, de nem is tragikus. Azért nem jó, mert megvannak az egyes médiumokat sújtó tipikus gondok. A nyomtatott újságok példányszáma csökken, az online portálok pedig azzal küszködnek, hogy az általuk előállított tartalmakat döntő részben a közösségi média közvetíti az olvasók felé, ez pedig egyfajta kitettséget, kiszolgáltatottságot is jelent. Emellett a reklámbevételek egy részét ezek a közösségi médiaóriások és internetes keresőmotorok eleve lenyúlják, lefölözik. Vagyis egyfajta modellváltási kényszer közepén vagyunk, és a finanszírozási formákat át kell alakítani a szlovákiai médiában is. Közben megjelentek a fizetős online tartalmak és új szerkesztőségi műhelyek próbálkoznak ezzel a megoldással.
A közmédiát tekintve is ugyanazt mondhatom, hogy nem ideális a helyzet, de semmiképpen sem tragikus. A finanszírozása biztosított, visszatérő szakmai gondok nincsenek, nem állt elő olyan helyzet, hogy bármelyik politikai oldal a szócsövének használhatná a szlovák közmédiát. A sajtószabadság szintjén Szlovákia nem áll rosszul, a nagy pártok, oligarchák nem tudják lefedni, eluralni a médiapiacot.
A kisebbségi térben ugyanakkor már összetettebb a helyzet. Itt is érvényesek a finanszírozási gondok, megfejelve azzal, hogy a szlovákiai magyar közösség lélekszáma folyamatosan csökken. Ráadásul ebben a térben a magyar kormány által finanszírozott sajtóorgánumok is jelen vannak, ami torzulást okoz a piacon, hiszen se nem természetes, se nem fönntartható állapotról van szó. Azt is látni kell, hogy az ilyen jellegű finanszírozás miatt a magyar kormány szócsövévé váltak, és a helyi szövetségesének kedvező üzeneteket közvetítenek az ominózus médiumok. Tehát az a fajta torzulás, ami a magyarországi médiapiac egészét jellemzi, bizonyos szinten megjelenik a szlovákiai kisebbségi médiatérben is. Szerencsére ez a törekvés nem tud egyeduralkodóvá válni a teljes kisebbségi sajtóban. A legnagyobb szerkesztőségek, hírportálok ugyanis nem ebbe a kategóriába tartoznak, így az Új Szó sem, és a szlovák közmédia magyar nyelvű adása sem” – összegzi Czímer Gábor, amikor arra kérjük, hogy értékelje a szlovákiai, azon belül a kisebbségi média helyzetét.
Kapcsolódó cikkünk Donostia |
Megtartotta éves közgyűlését a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Szövetsége (MIDAS). A közgyűlést követően a MIDAS-, illetve Otto von Habsburg-díjak átadására is sor került. A rangos kitüntetést lapunk munkatársa, Czímer Gábor vette át.
A szervezet idei közgyűlésének a festői Donostia adott otthont, a házigazda a Berria napilap szerkesztősége volt, mely az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját – az első szám 2003 júniusában jelent meg. A baszk nyelvet több mint 800 ezer ember beszéli, a nyelv és kultúra megőrzéséért folytatott harc azonban évről évre nehezebb. „A baszk nyelv rejtélye nem az eredete, hanem a túlélése” – tartja a mondás.
A nyelv generációról generációra átadva marad fent, a globalizáció és a technológiai fejlődés azonban a nyelvhasználatra és a kultúrára egyaránt hatással van. A kisebbségi sajtó képviselői egyetértettek abban, hogy a „digitális földrengés idején” lépést kell tartani a fejlődéssel, és a minőségi tartalom gyártása mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra is, miként tálaljuk a híreket. „Nem feledkezünk meg a papírról” – szögezték le a Berria képviselői arra utalva, a fiatalabb generációk fogyasztói szokásai eltérnek a hagyományos nyomtatott sajtó kínálatától, ezért elengedhetetlen az online fejlesztés. „Meg kell magyaráznunk a fiatal generációnak, miért beszéljenek baszkul egy globalizált világban” – emelte ki a baszk nyelv normalizálását szorgalmazó Kontseilua szervezet tagja.
Beatriz Zabalondo Loidi, a Berria elnöke nyitóbeszédében megjegyezte, mindnyájan látjuk a többségi sajtó növekedését és fejlődését, a kisebbségi médiumok azonban nem rendelkeznek a szükséges forrásokkal, ezért a közösségnek kell összefognia. „Európa elveszítené jellegét, ha feladnánk nyelvi és kulturális sokszínűségünket” – jelentette ki, majd emlékeztetett, a nyelvek és kultúrák ugyan lehetnek kicsik, de soha nem túl kicsik. A kisebbségi napilapok képviselői megjegyezték, tovább csökken az eladott példányszám, az interneten elérhető tartalom iránt azonban egyre nagyobb az érdeklődés. Ez elsősorban a hirdetésekből származó bevételek visszaesése miatt jelent kihívást és a szerkesztőségeknek arra kell rájönniük, miként lehet a színvonalas tartalmat jövedelmezőbbé tenni. „A jobb és gyorsabb újságírás érdekében meg kell tennünk a lépést a digitalizáció irányába” – tették hozzá a Berria menedzserei, majd megjegyezték, ehhez a sajtó munkájának átfogó reformjára van szükség.
A MIDAS-közgyűlés részeként minden évben két jeles díjat is kiosztanak. Az első nap programját az ünnepélyes díjátadó zárta, a MIDAS-díjat Slezákné Kovács Edit, a szervezet elnöke és lapunk igazgatója adta át Czímer Gábornak, az Új Szó belpolitikai rovat munkatársának. Kollégánk, aki fáradhatatlanul világít rá a magyar kisebbséget érintő igazságtalanságokra Szlovákiában a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott földterületek ügyének felderítéséért vehette át a kitüntetést.
A Habsburg Ottóról elnevezett újságírói díjat, amelyet olyan többségi lapoknál dolgozó szerzőknek ítélnek oda, akik a többségi lakosság figyelmét a kisebbségek problémáira is felhívják, idén kivételesen egy személynek és egy szervezetnek ítélték oda. Elismerésként kapták az egykori Egunkaria újságírói, 20 évvel a lap megszűnése után. Az E-gunkariát, az akkori egyetlen baszk nyelvű napilapot 2003-ban a spanyol hatóságok bezárták, a vádak szerint ugyanis kapcsolatban állt az ETA terrorszervezettel. Tíz munkatársat letartóztattak, az újság vagyonát pedig befagyasztották. A vádlottakat 2010-ben minden vád alól felmentették. A szerkesztőség bezárást széles körben bírálták, a 2010-es jogerős ítélet pedig a sajtószabadságba való beavatkozásnak minősítette. 2012-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága bűnösnek találta Spanyolországot abban, hogy nem vizsgálta ki megfelelően a fogvatartottak kínzással kapcsolatos sérelmeit. A Berria napilap az E-gunkaria megszüntetése után indult, és azóta is az egyetlen baszk nyelvű napilap. Martxelo Otamendi, a napilap alapítója és leköszönő vezetője elmondta, az Egunkaria bezárása után félve vágtak bele az új projektbe, a spanyol hatóságok ugyanis újra beavatkozhattak volna. „Féltünk, mert bármire számíthattunk tőlük. Nem voltunk biztosak benne, hogy folytathatjuk a munkát, bármelyik pillanatban betilthatták volna a Berriát” – folytatta azzal, a pénzt nem volt annyira nehéz összegyűjteni, az embereket felzaklatta a lap bezárása és készen álltak támogatni az újrakezdést. „Nem felejtettük el, hogyan kell újságot készíteni” – mondta arra utalva, hogy bár letartóztatták őket, az emberek bizalmát nem veszítették el, épp ellenkezőleg. Úgy véli, a kisebbségi újságírás kulcsa az, hogy kemény munkával kell megbirkózni a kihívásokkal. „Nincs más megoldás, bízni kell a szerkesztőségben és közel kell maradni az olvasókhoz” – zárta Otamendi, a Berria megalakulásának 20. évfordulóján.
A másik díjazott Andrzej Poczobut, aki kisebbségi lengyel és fehérorosz újságoknál is dolgozott. Főszerkesztője volt a Lukasenka-rezsim által 2005 óta üldözött fehéroroszországi lengyelek szövetségének lapjának. A rezsim emberi jogi jogsértéseinek és antidemokratikus politikájának bírálata miatt politikai üldözötté vált, és 2021-ben „belföldi terrorizmus” és „államellenes tevékenység” hamis vádjával letartóztatták. 2023. februárjában 8 évre ítélték szigorúan őrzött büntetés-végrehajtási intézetben. A kitüntetést Habsburg Walburga adta át, Poczobut fogva tartása miatt nem vehetett részt az eseményen.
A MIDAS-díj és a Habsburg-díj egyaránt a kisebbségvédelem és a kulturális különbözőség terén végzett kimagasló újságírói teljesítmény elismerésére szolgál. A bolzanói székhelyű MIDAS fő célkitűzése, hogy egyesült erővel képviselje az európai kisebbségi nyelvű napilapok érdekeit. A szervezet egyfajta fórumot is képez a kölcsönös tapasztalatcseréhez.
Ha pedig a zsinórmértékről kezdünk beszélgetni, amihez a szakmában igazodik, három fogalmat említ, a függetlenséget, a korrektséget és az objektivitást.
„Ezekhez az alapelvekhez ragaszkodom a mai napig, és az Új Szónál lehetőségem van a betartásukra. Az egész lap független, korrekt és objektív hírszolgáltatást nyújt olvasóinak, vagyis a szerkesztőségi és a saját mércém teljes mértékben fedi egymást.”
Végezetül, amikor arról kérdezzük, hogy a média folyamatos, állandó átalakulása mellett mégis minek kellene állandónak maradnia, az alapvető szakmai elveken túl a műhelymunka fontosságát hangsúlyozza.
„A munkatársak közötti aktív, személyes szakmai kapcsolatra szükség lesz mindig. Van szakmai tapasztalatom olyan helyről, ahol szabadúszók készítettek sajtóterméket, az Új Szónál pedig van tapasztalatom a műhelymunkában. Szerintem az olvasók is megérzik azt, hogy melyik médium mögött van jó műhelymunka, és hol próbálnak az újságírók önálló kis világítótornyokként összehozni valamit. Én a csapatjátékban hiszek” – hangsúlyozza az Új Szó MIDAS-díjas újságírója, ígéretet téve arra, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozó földelkobzásokat felgöngyölítő oknyomozó riportsorozatának lesz folytatása lapban. A zsinórmérték szerint: korrekten, objektíven és függetlenül.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
