Nézzük csak: miközben az ország vezetői arról szónokolnak a pánikszerűen vásárló embereknek, hogy „Európa gabonása” vagyunk, és éppen hétszer annyi búzát termelünk, mint amennyire szükségünk van, az Economica.net portálon közölt január végi statisztikák azt mutatják, hogy több élelmet importálunk, mint amennyit exportálunk. Habár Európa-szinten az ötödik helyet foglaljuk el a mezőgazdasági területek nagyságát illetően, alig néhány alapanyagból van fölöslegünk (gabonából, káposztából, birka- és kecskehúsból), de ezekhez is kevés a feldolgozó kapacitásunk, azaz nagyon leegyszerűsítve az történik, hogy búzát adunk el (olcsón), és lisztet, illetve kenyeret veszünk (drágábban). Ugyanakkor például a sertéshúsnak közel 45 százalékát hozzuk külföldről, és itt nem is a mennyiség ijesztő, hanem az, hogy öt év alatt közel 15 százalékkal csökkent a hazai termelés ezen a téren. De nem állunk jobban más húsokkal, a tejtermékekkel és a zöldséggel-gyümölccsel sem: az elmúlt években mindennél negatív az irány, egyre jobban függünk a behozataltól. Csak az arányok különböznek, dinnyéből például 9 százalékos a deficitünk, de az elfogyasztott cukornak jó, ha 35 százalékát állítják elő az országon belül, holott 2015-ben még 100,6 százalékunk volt, és a fogyasztás nem nőtt.
Az adatok a 2015 és 2020 közötti évekre vonatkoznak, arra az időszakra, amikor európai viszonylatban állítólag nálunk dübörgött legjobban a gazdaság. A lejtőn – mondhatjuk a kétéves világjárvány és a 42 napja kitört ukrajnai háború tapasztalataival gazdagabban. Ezek ugyanis megmutatták, mennyire volt jó az irány: az állam gyenge, a lakosság kiszolgáltatott és sérülékeny. Néhány okra egy átfogó, éppen 2015 és 2020 között lezajlott számvevőszéki vizsgálat mutat rá, amely tételesen is megfogalmazza, hogy Romániának nincs élelmiszer-biztonsági stratégiája. Nem is lehet, mert az igazgatók túlságosan sűrűn változnak, a szabályok a sok módosítástól követhetetlenné váltak, a bírságok alacsonyak, az ellenőrzések pedig azért sem hatékonyak, mert az illetékes hatóságok eszközei 69–100 százalékban (!) elavultak – sorolja a jelentés. Gyakorlatilag azt tudatva, hogy a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart sem veszi komolyabban a kormány, mint bármi mást. A központi vezetők nem azért foglalnak el különböző tisztségeket, hogy jó munkát végezzenek az őket eltartó állampolgárok érdekében, hanem mert valaki kinevezte őket politikai, rokoni, baráti vagy üzleti alapon. És vagy nem látják, hogy mi történik, vagy nem értik, alkalmasint nem is érdekli őket. Vagy idegen érdekeket szolgálnak, a nemzetbiztonsági szervek elnézésével.
Persze nem kell a zárt kommunista tervgazdasághoz visszatérni (tudjuk már, hogy ez hova vezetett) – de ahol szinte minden megterem(ne), mégis tömegek számára válnak megfizethetetlenné az élelmiszerek, ott nagy a baj.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
