A német Wehrmacht katonái 1940. június 14-én egyetlen lövés nélkül foglalták el a „fény városát”.
A szabad várossá nyilvánított Párizs soha nem volt olyan csendes, mint azon a napon. A franciák gyávasága az első világháborút teljes erejével végigküzdő, majd a német vereséget traumaként megélő Adolf Hitler számára élete talán legszebb pillanatait jelentette.
A német templomokban 15 percen át zúgtak a harangok, a birodalmi zászlók pedig három napon át lengtek a házak és középületek falain.
A német hadsereg 1940. május 10-én lépett Franciaország földjére, habár a franciák (és az angolok) már jóval azelőtt hadat üzentek Németországnak, de harci cselekmények egészen addig nem történtek. A Wehrmacht – a tisztek nagy meglepetésére – különösebb ellenállás nélkül tört előre az ország belseje felé. A francia társadalomban még élénken élt az első világháború borzalmas pusztításának emléke, így a katonák többsége szinte harc nélkül, rezignáltan megadta magát. Év végéig 1,8 millió francia katona került német hadifogságba.
A Wehrmacht bevonulása előtt a kormány mellett mintegy 2 millió párizsi lakos is elhagyta a fővárost. A német tisztek a leghíresebb szállodákba költöztek be, a német katonákat azonban éppen Párizs addigi lényege nem érdekelte: nem énekelgettek, táncoltak nyilvános helyen, nem vásároltak pornográf képeket, és jobban jártak, ha a fekete és zsidó nők társaságát elkerülték.
Bár sok francia nyilvánította ki németekkel szembeni ellenérzéseit, az emberek többsége ugyanúgy élte tovább az életét, mintha a várost nem özönlötték volna el Wehrmacht-katonák és nem úgy néztek rájuk, mint akik terrorban tartják a lakosságot. A kávéházak, lokálok továbbra is tömve voltak, a mozikat pedig többen keresték fel, mint korábban bármikor.
A franciák végül 1940. június 22-én, a compiègne-i erdőben kötötték meg a fegyverszüneti egyezményt, ugyanabban a vasúti kocsiban, amelyben Németország első világháborús kapitulációját is aláírták. A kocsikat végül felrobbantották, majd az országot két részre, a német megszállás alatt álló északi és atlanti-óceán menti sávra, valamint a Pétain marsall vezette államra, Vichy-Franciaországra osztották szét.
Végül Párizst csak 1944. augusztus 25-én foglalták vissza az angol-amerikai csapatok.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
