A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum adott otthont annak a hármas könyvbemutatónak, amely az intézmény múzeumi híradóját, Darnai Zsolt: Csallóközi sztorik a múltból és Nagy Attila: 100 szerdahelyi történet című könyvét ismertette az érdeklődőknek.
Nagy Attila helytörténész, kutató, szerkesztő, fotós kötetét ugyan három napja már bemutatta Vajda Barnabás a Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi képzési központjában, azonban most a szerzők egy kicsit más aspektusból vizsgálták a köteteket.
(arról nem is beszélve, hogy mindhárom könyvet Nagy Attila tördelte), sőt, kiegészítik egymást. Míg Nagy Attila és Darnai Zsolt kötetei inkább tudományos alapossággal megírt ismeretterjesztő könyvek, a múzeumi híradó inkább a szakmának íródott, de természetesen nem csak szakmabeliek forgathatják. Az előadók megegyeztek abban, hogy az utóbbi időben sok értékes kiadvány jelent meg Dunaszerdahelyről illetve a a Csallóközről, s így egyfajta honismereti-néprajzi-történelmi műhely születésének is tanúi lehetünk, mivel egyre többen kutatnak a város és a régió múltjában, és talán egyre többeket érdekel is. Ez azért fontos, mert ha tisztában vagyunk a helyi közösségük történelmével, valószínűleg jobban is kötődünk majd hozzá, s így jobban megbecsüljük.
A dunaszerdahelyi születésű és bősi illetőségű Darnai Zsolt történész a Csallóközi Múzeum munkatársa. Először a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán magyar nyelv és irodalom–történelem szakon szerzett oklevelet, majd a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán okleveles történelem szakos bölcsészként és tanárként végzett, a Nyugat-magyarországi Egyetemen pedig magyartanári diplomát kapott. A pedagógia doktora címet a Selye János Egyetem adományozta számára. Darnai a friss kötetében szereplő írásokat először a Felvidék Ma (felvidek.ma) portálon jelentette meg 2017-től napjainkig. A könyv előszavában Nagy Iván írja:
A könyvet olvasva kiviláglik, hogy gondolkodásában a »sztori« szó már magyarrá vált, ahogy számos alak, személyiség, akiket a mű egyik részében bemutat: Üchritz-Amadék, Wiener-Welten lovag. Sokan közülük olyan magyarokká váltak, akik idegen származásuk ellenére a szabadságharcban mutatták meg magyarrá vált lelkületüket. (…) A szerző rendkívül innovatív is. Olyan eseményeket is felvet, amelyekről eddig hallgattak a kutatók. Ilyen például a Csallóközben a mai napig rendkívüli jelentőséggel bíró hidak (medvei, pozsonyeperjesi) építése, amelyek az 1938-as visszacsatolás után valósultak meg. De ide tartozik az 1989-es rendszerváltást megelőző erőmű elleni tiltakozáshullám is.”
A Nagy Iván és Nyáry István szerkesztésében napvilágot látott 2023-as Múzeumi Híradó nemcsak az intézményben a közelmúlt folyamán megtörtént eseményeket taglalja, hanem azokhoz adalékokat is szolgáltat, illetve a múzeum profiljához kapcsolható tanulmányokat is közöl. Mióta Nagy Iván igazgatja a múzeumot, a híradó minden esztendőben kiadásra kerül. Jelen kötetben a könyv szerkesztőin és Darnai Zsolton kívül Bevilagua Olga, Csiba Balázs, Marczell Enikő, Mathédesz Lajos és Vajda Barnabás járult hozzá egy-egy írással.
Arra a kérdésre, hogy vajon mi ösztönözte a szerzőket a könyvek megírására, Nagy Attila nemes egyszerűséggel úgy válaszolt, hogy a megismerés vágya.
Nem az zajlik, hogy mi kutatunk, hanem elénk kerülnek, vagy jobban mondva megkeresnek bennünket ezek a történetek. Annak ellenére, hogy ezek a történetek teljesen heterogének, (lehet bennük településtörténet, néprajz vagy bármi), mégis egyéniek, sorsokhoz kapcsolódók, és lehet, az érdekel minket, hogy lássuk azoknak az embereknek az arcát.”
Nagy Attila szavait Darnai Zsolt történész így egészítette ki:
Ha valakinek pedagógus a hivatása, akkor a következő szándék a megismertetés, azaz ha valamit megismer, akkor késztetést érez arra is, hogy azt valamilyen formában az olvasóközönség elé tárja.”
Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója ennek kapcsán megemlítette, hogy mióta az intézményt vezeti, egy múzeumpedagógiai programot indítottak, amely Tündér Ilona történetére épül. Ezt és más csallóközi történeteket általában élőszóban mondják el a gyerekeknek és a fantáziájukra bízzák a kibontását.
Leültetjük ide a gyerekeket és általában én szoktam nekik mesélni. Először megkérdezem őket, hogy ki volt mondjuk Kréta szigetén. Ilyenkor majdnem mindig valaki fölteszi a kezét. Ekkor kérdem tőlük, hogy ismerik-e azt a történetet, ami a szigethez kötődik. És tudják… A Minotaurusról van szó ugye. Erre kérdezem őket megint, és mi honnan vagyunk? Mi a Csallóközből vagyunk, érkezik a válasz. Hát nekünk mi a történetünk? – kérdem. Az nem ugrik be nekik… Ekkor elmondom, hogy a mi egyik legfontosabb történetünk Tündér Ilonához köthető, majd egy nagyívű történetet mesélek el. Valahol ide kapcsolódik a két szerző fantasztikus munkája is, amelyeknél érződik a hihetetlen személyes kötődés a leírtakhoz, illetve ehhez a régióhoz”,
emelte ki Nagy Iván, aki szerint meg kell ismertetni a fiatalokkal a helyi történelmet, mert ez sajnos a tantervben nem jelenik meg, és csupán a tanítókon, tanárokon múlik, hogy milyen mértékben adnak át erről ismereteket a diákoknak. Csak az lehet jó helytörténész, aki szereti is azt, amiről ír, mert akkor talán még nagyobb az esély arra, hogy a szélesebb nyilvánosság is megismerje szűkebb pátriája múltját és maga is érdeklődni kezdjen iránta. Nagy Attila és Darnai Zsolt pedig olyan szerzők, akik valóban szeretik azt a régiót, s annak a múltját, amiről írnak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
