Van annak valami diszkrét bája, amikor a másodjára megfutott kétharmados többség mellett vagy éppen annak ellenére(?) „MOCSKOS FIDESZ”-ezik a feldühödött tömeg a budapesti flaszteren. A nép egyszerű gyermeke – ily forma vónék magam is –, aki megszámlálhatatlanul sok, de a kelleténél egészen biztosan jóval több napot töltött el Pécs főterén, a Széchenyi téren, tiltakozva a hazug, nemzetet szembeköpő, miniszterelnök, Francisco ellen, hirtelen összezavarodik, meg kell néznie a naptárt, hol is tartunk éppen. A tömeg skandálása az – „MOCSKOS FIDESZ” –, ami végképp kijózanítóan hat ránk, a sokat próbált, tényleg tűzön-vízen át, de még sörrel leöntve is a végletekig higgadt és tárgyilagos maradó Császár Attila, a Hír Tv riportere tudatja velünk, végül is hányadán állunk éppen.
Megint több érdekes aspektus is van. De legalábbis a módszertanban, a kiválaszt(ód)ásban ismételten szörnyű párhuzamokra bukkanhatunk, legalábbis ilyen és ehhez hasonló érzelmek kerítik hatalmába az embert. Ez pedig mindenképpen elgondolkodtató kell legyen, mindannyiunk számára!
Nem tudom emlékszik-e a kedves Olvasó Loppert Dánielre? Tudják, ő volt az a tényleg fiatal demokrata, aki amolyan modern Lúdas Matyi módjára háromszor hazaárulózta le annak idején Medgyessy Pétert még miniszterelnök korában. Azóta kupálódott már Rogán Tóni mellett, legújabban pedig a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. kommunikációs osztályvezetőjeként sertepertél az ún. polgári oldalon. Ez ám a szépen ívelő karrier, nem igaz?
Azért nem Vitézy Dávidkát említettem, mert az ő esetében túl közvetlen az összeköttetés családi vonalon a jelenleg regnáló miniszterelnökkel.
A másik oldalon is vannak hasonló emblematikus alakok, amilyen példának okáért Újhelyi István, aki a mongóliai pionyír találkozón való öntudatos részvételtől (erről mesél a szegedi televízió jelzésértékű felvételén, érdemes megnézni) egészen az európai parlament MSZP-DK delegációjának élére küzdötte fel magát.
Mivel tehetség híján vannak, úgy tűnik mindkét oldalon belterjes módszerekhez folyamodnak, igyekeznek továbbvinni a családi vérvonalat. Talán a Vitézy-klán az egyik legeklatánsabb példa erre a FIZESS!-nél. De most a Gurmai-család is ráerősített Maszopéknál. A hatalom közelébe való bekerülés módszertana az, ami figyelemreméltó, és kísérteties hasonlóságokat mutat mindkét politikai tömörülésnél. Igazán érdemi teljesítmény nincs, van helyette valamilyen „15 másodpercre mindenki lehet híres” típusú médiahack, ami nagy port kavar, aztán általában ugyanolyan gyorsan el is tűnik a semmibe. Egy kis, párton belüli familiáris hátszéllel megtámogatva azonban ez már éppen elegendőnek bizonyul! Hogy’ is szokták mondani? Most éppen a pártkarrier érdekében, szükséges és elégséges feltétel, ha a média nagy nyilvánossága előtt produkálsz valami botrányosat, elküldesz melegebb éghajlatra valakit, vagy lehazaárulózol egy éppen regnáló miniszterelnököt. De nem ám csak úgy átabotában, legalább háromszor, mint valamiféle botcsinálta alkalmi mesehős.
Esti mese felnőtteknek! És a műsor, no, meg a mese is, természetesen folytatódik tovább.
A legújabb szereplő Gulyás Balázs, az MSZP-s Gurmai Zita fia. Ugye milyen érdekes? Mint annak idején, a vidéken egyáltalán nem létező párt első emberénél, Schiffernél is, már csak az esemény (a választás) után derült ki a széles néprétegek számára, hogy kicsoda is ő valójában, Szakasits Árpád dédunokája. A módszer itt is dettó ugyanaz.
Ma már semmit sem bíznak a véletlenre, egyik oldalon sem. Tolják előre a gyerekeket ezerrel! Így aztán tényleg töretlen a folytonosság, egészen Kun Béláéktól máig. A pártkarrier biztosnak látszik, csak dolgozni ne kelljen! Jól emlékszünk még a szocializmus örökérvényű elitista szentenciájára, mely szerint „a munka nemesít, de a szocializmusban nincs szükség nemesekre”. Nos, úgy tűnik ebben az éppen kialakuló, éppen kiépülő új-kádárizmusban sincs szüksége munkára a magát elitnek kikiáltó, a történelem fura és érthetetlen fintoraként itt ragadt régi kádáristáknak, a gürcölés maradjon csak továbbra is a pórnép osztályrésze.
Viszik tovább a vérvonalat, mintha hitbizományba kapták volna ezt az országot. Nem mások, csak ők! A kiváltságosok, a kiválasztottak, az érinthetetlenek! Mintha kívülről más, csak úgy, be sem tehetné a lábát a politika világába, a hatalom közelébe. Vagy csak szigorúan megválogatva, természetesen általuk. A politika jól fizető biznisz. Nem kell érteni semmihez, elegendő, ha ki tudod dumálni magad a kényes helyzetekből.
Nem lehet tudni, hogy a székházas ramazuliból mennyi Gulyás Balázs személyes érdeme és mennyi az esetleg mögötte álló stáb teljesítménye, de az amerikai ügyvivő André Goodfriend személyes jelenlétéből ítélve, a Gurmai-gyerek bizonnyal nem egyedül hozta össze a bulit, az hétszentség.
Pontosabban fogalmazva, az amerikai „jó barát” jelenléte egyértelmű üzenet volt az USA részéről a jelenleg regnáló hatalom felé: „Gyerekek, ne játszatok a tűzzel, mert könnyen megégethetitek magatokat!” Azt, hogy tele van a tökük az Orbán vezette governmenttel, nem üzenték meg, mivel ez napnál is világosabb mindenki számára. Legalábbis az, hogy az USA immáron huzamosabb ideje nem nevezett ki nagykövetet hazánkba, hangsúlyozni szeretném, hogy egy teljes értékű európai uniós tagállamba, azt szintén nem lehet másként értelmezni, mint egyértelmű üzenet arra vonatkozóan, nem tetszik nekik, ami itten folyik.
Most tesztelik a rendszert. Vajon itt, az Európai Unió kellős közepén is működőképes-e az araboknál, a kisebb Latin-Amerikai államokban vagy éppen fekete Afrika diktatúráiban használatos kívülről történő hatalommegdöntési protokoll? Legnagyobb valószínűséggel az ukrán módszer szolgál alapul, némi finomhangolással, mert hát manapság mégsem veszi ki jól magát, ha csak úgy, hipp-hopp, éles lőszerrel elkezdik halomra lőni nyílt utcán a népeket egy uniós tagállam közepén, főleg nem néhány nappal az 56-os forradalom és szabadságharc ünnepe után.
Egy másik érdekes aspektus, amikor az ember elgondolkodik azon, mi a rossebér’ mentek bele egy olyan dologba, amiről eleve tudták, egészen biztosan nem lehet majd jól kijönni belőle?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához vegyünk elő egy szappant!
És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor még a közgazdaságilag leganalfabétább embereknek is hangos robaj közepette esik a földre az a bizonyos sokat emlegetett tantusz. De méghozzá nem is akárhogyan ám, hanem fülsiketítően!
Tehát ebben az esetben – és ez az igazi lényege az internet, valamint a szappan megadóztatásának –, nem arról van szó, hogy valamiféle kőgazdag társadalom luxusfogyasztására vetnek ki horribilis adót, hanem arról, hogy az uniós átlag negyedét-ötödét kereső agyonadóztatott nép mindennapi létezését sarcolják meg. Ahogyan az internet napi használata ma már elengedhetetlen egy XXI. századi ország normális működéséhez, ugyanúgy a kulturált életvitel szerves részét képezi a napi többszöri tisztálkodás is. Mindenkit érint, mindenki használja, akár naponta többször is, senki nem bújhat el előle! És ez a lényege a dolognak!
Légy része a rendszernek, attól ne függetleníthesd magad!
A szappan talán még jobb példa, amint az internet. A nagy gyártók „ki tudja miből készült” vegyi kombinátjaiban iparszerűen gyártott szappannak látszó tárgya helyett azt mondod, inkább megveszed a kézműves módszerekkel készült, mesterséges adalékanyagoktól mentes, csak természetes összetevőket tartalmazó magyar terméket, de hiába, ha már megakadályozni nem tudták, akkor is fizettetnek veled. A módszer és a gondolkodásmód az, ami ördögi, épp ezért nagyon veszélyes! Megint a közvetettség álcáját húzzák magukra (a szakzsargon álruhás adózásnak hívja az ilyent), ugyanúgy, mint a netszolgáltatók esetében. Hivatalosan nem a mindennapi létezésedet, az életben maradásodat adóztatják meg, hanem az ahhoz nélkülözhetetlenül szükséges tárgyakat, eszközöket, szolgáltatásokat! Ezért ördögi, sátáni ez a fajta gondolkodásmód. És ez az, ami miatt gyomorforgató az egész!
Talán a kapcsolási díj bevezetése volt még ehhez fogható. Hiszen a telefonbeszélgetés során a kapcsolás elengedhetetlen része a szolgáltatásnak, nélküle nem is jön létre a beszélgetés. Ezért plusz pénzt kérni, egyszerűen vérlázító! Lásd még a hálózat használati díj, amikor magán a hálózaton keresztül folyik a szolgáltatás, tehát nélküle egész egyszerűen nem is létezne szolgáltatás!
Most így menetközben még az jutott eszembe, hogy a szappan megadózatását lehet, hogy azok miatt találták ki, akik esetleg nem használják a világhálót, ők se maradjanak új pluszadó nélkül!
A devizahiteleseknél is felszabadul némi kis pénzecske jövőre, abból is muszáj lesz valamicskét visszaszedni, mert ugye senki nem gondolta komolyan, hogy az ilyen vagy olyan címen az embereknek kiutalt pénzeket náluk is hagyják?
De nem ám!
Az első rosszindulatú reagálások és pletykabeszédek szerint a rendőröknél és a katonáknál – figyeljünk oda, tehát a hatalom fenntartását biztosító állami erőszakszervezetek tagjainál – bevezetésre kerülő életpálya modellt finanszírozná a nagyságos vezénylő tábornok a befolyó internetadóból. Ez megint egy nagyon lényeges momentum, nem lehet nem odafigyelni rá!
Ne legyen kétségünk afelől, hogy ezek itt az elkövetkező 40–50 évre kívánnak berendezkedni, egyfajta Orbán nevével fémjelzett új-kádárizmus szellemében. Ebbe illik bele tökéletesen az öröklődés útján való rendszer továbbadás a családtagok, hozzátartozók számára, de legalábbis a haszonélvezeti jog átruházása tekintetében.
Van annak is aztán egy diszkrét bája, hogy nem fekete Afrika kellős közepén áll elő egy diktátor ezzel a tényleg világra szólóan épületes baromsággal, az internet megadóztatásával, hanem történik mindez az Európai Unió kellős közepén.
A jól bejáratott, kényelmes menekülési útvonalak ezúttal nem működtek. A futballrajongók keménymagja, az ultrák azonnal közleményben határolódtak el a székházrongálástól, és maga Császár Attila, a Hír Tv tudósítója mondta el a csatorna híradójában, hogy nem ultrák vegzálták őket.
És ez az a pont, ahol – mintegy varázsütésre – előkerül a nép-nemzeti polgári fülkeforradalom univerzális válasz-bunkósbotja: a békemenet!
A valaha szebb napokat látott Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője bejelenti: békemenetet szervezünk! Mire a FIZESS!: nem szervezünk békemenetet!
Valószínűleg nem kockáztatják meg, hogy a 2006-os eseményekhez hasonló véres végkimenetelű tévéközvetítésben nézze végig Vidék-Magyarország, ahogyan ellentétes erők kivezényelt tömegei feszülnek egymásnak a főváros utcáin. Ezúttal nem a messzi, távoli, az emberek nagy többségében csak a mumus kategóriájába besorolt, kézzel fogható valóságot nem jelentő Brüsszel vagy Európai Unió lenne a békemenet által megszólított, hazánkra törő rút ellen, hanem az utca másik oldalán, talán éppen tojással őket megdobáló honfitársuk. Aki talán velük egy vérből való, s aki talán, ha minden kötél szakad, azonnal vissza is tud ütni, ha valamilyen fenyegetés éri őt. Márpedig a pesti flaszteren a maga fizikai valóságában lekevert pofon ott és azonnal sokkal nagyobb hatást ér el, sokkal jobban is tud fájni, mint bármilyen Brüsszelben meghozott szankció.
Úgy tűnik nagyon afelé haladunk, amikor a nép egyre jobban kezdi észrevenni, a hatalom az összes létező eszközt már kivette a kezéből, lassan tényleg nem marad más, mint a fizikai erőszak alkalmazása. Talán a csitítás végett, talán a látszat fenntartása érdekében, hogy hát azért tényleg történt valami, no, meg, hogy a népek leereszthessék kissé a gőzt, a rendőrök nem is nagyon avatkoztak bele, hagyták, hogy másnap az újságok „Szétverték a Fidesz székházát” címmel jelenhessenek meg.
A fiatalok nem az előző, a pártállami érában szocializálódtak, míg a mostani vezetők igen. Ezért nem értenek a fiatalok nyelvén, a fiatalok meg ezért nem értik, mi a rossebet keres még mindig itt a pártállami létezésmodell! Amikor pedig már semmi keresnivalója nem lenne itt!
Az információ hatalom! Nem is akármilyen, a legnagyobb hatalom! Márpedig ők a hatalmon nem osztozkodnak senkivel!
A világ legeladhatóbb portékája az információ! Birtoklása, de még inkább kizárólagos birtoklása óriási haszonnal jár. Ők pedig senkivel nem akarnak osztozkodni ezen a hasznon.
Ejnye, de ismerős! Hol is láttuk már ezt a „minden csak a miénk, minden és mindenki csak érettünk van!” mentalitást?
Itt tartunk most, az új-kádárizmus, alias Orbánizmus 40–50 esztendejének első mozgalmas perceiben. A rendszer túlontúl ismerős, csak egy kissé átfazonírozták. A nyílt fizikai erőszakot egyelőre még kerülik, a financiális ellehetetlenítés az, ami most dívik, főleg közvetett formában (álruhás adóztatás), a piszkos munkát igyekeznek mindig mással elvégeztetni, elvégre ők soha nem piszkolhatják be a kezüket ilyen piszlicsáré ügyekkel.
És igenis jó lesz nekünk, még akkor is, ha esetleg beledöglünk! Higgyük el, mer’ tényleg így van, ők már csak tudják. Csak azért ennyire pesszimisták az emberek, mert nincsenek az összes információ birtokában, mi viszont igen! – halljuk Rogán Tónitól. Lézer Johnny mellett talán ő a másik ördögi figura, aki az utóbbi időben a legjobban elsajátította a meg- és belemagyarázás képességét. Higgyük el neki, már pedig ez így lesz!
Az idő úgy tűnik, immáron nem csak az elpusztíthatatlan szegfűmintás utódpárt, hanem a FIZESS! ellen is dolgozik. Beleöregedtek és belebuktak az egykori fiatal demokraták a rendszerváltás rendszerébe. Az idő, akárcsak politikai ellenfelükön, rajtuk is túllépett. De ők – politikai ellenfelükhöz hasonlóan – erről az aprócska tényről egész egyszerűen nem hajlandók tudomást venni.
A világ összes választási rendszerének sajátossága, hogy csak azok szavazatát tudja figyelembe venni, akik részt vettek a választáson. Van egy mondás, mely szerint a rosszak győzelméhez elég, ha a jók tétlenek maradnak. E mondás igazságtartalmának lehetünk most szemtanúi. Ha a rosszak közül sokan elmennek szavazni, a jók közül pedig kevesen vagy éppen senki, akkor képződhet meg olyan rendszer, amilyen most is van. Ahol olyan törvények születhetnek, melyek játszi könnyedséggel hazudtolják meg a demokráciát. Elég, ha a kisebbség megszavazza – lásd NATO-csatlakozás 25%-os érvényességi küszöb – és a többségi népuralom nevében, akkor is érvényesnek tekintik.
Hol van tehát a valódi kétharmad? A Lendvay utcában, ahol megostromolták a székházát? Úgy tűnik nem. A valódi kétharmad, magyar foci híján, otthon a fotelből nézte végig, ahogyan vasárnap este a látszat kétharmad, tehát a választási rendszer szándékos eltorzításának köszönhetően egyharmadnyi szavazó által a falakon belül kétharmadot biztosító, „erre kaptunk felhatalmazást a választópolgároktól” című reklámszlogent harsogó vezénylő tábornok vezette FIZESS! látványos hatalomtechnikai pofára esést szenvedett el. Valamint, hogy hangos sercenés közepette kihúzták a gyufát nagyságoséknál. A Gorbacsov által csodálatos Európa-háznak titulált képzavarban nagy kegyesen eddig is csak a mosókonyhában tűrtek meg bennünket, de most már legszívesebben onnan is kiebrudalnának, főként azóta, hogy megtudták, nem érezzük itt jól magunkat, de legalábbis elkívánkozunk innen. Különben meg úri házaknál nem kedvelik a bunkós bot használatát, még akkor sem, ha az csupán politikai. Nem kultúremberre vall.
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
