Napjaink egyik nyomasztó jelensége, amelyet sokan észlelünk, panaszkodunk is rá, de persze a nyilvánosság szigorúan cenzúrázott fórumain beszélni róla nemigen lehet: a szellemi-intellektuális színvonal látványos csökkenése. Egyre kevesebb a sokoldalúan képzett ember, az általános műveltség szinte kiveszett a közbeszédből, mi több, a maguk szakterületén elmélyült ismeretekkel rendelkezők száma is egyre gyérül. Az intellektuális kíváncsiság is már csak keveseket ösztönöz tanulásra és kutakodásra, az összefüggések keresése helyett a nagy többség beéri a globális és a „közösségi” médiumok előre gyártott paneleivel.
 Illusztráció: Shutterstock |
Az általános elbutulás megmutatkozik a politikai „elit” soraiban is: nincsenek a történelmet és a geopolitikai összefüggéseket jól ismerő „államférfiak”, de valódi politikusi egyéniségek sem. Hol van manapság akár csak De Gaulle-hoz, Konrad Adenauerhez, Willy Brandthoz, Helmuth Schmidthez, Margaret Thacherhez, Francois Mitterandhoz, Helmuth Kohlhoz, Franz Jozef Strausshoz vagy akár Antall Józsefhez hasonlítható államférfi? (Pedig a felsoroltak sem álltak mindig a helyzet magaslatán, és kiszolgálták ama bizonyos megnevezhetetlen világhatalmat.) Zavaros gondolkodású, kétségbeejtően ostoba, műveletlen figurák nyüzsögnek a közéletben szerte a nyugati világban – de a médiában, szórakoztatóiparban, sőt a tudományos élet berkeiben is –, akiket gyerekjáték az orruknál fogva vezetni. (Mindemellett csúszómászó, gerinctelen, erkölcstelen alak szinte az összes mai nyugati politikus, celeb és megmondóember is. A szellemi és erkölcsi lezüllés nyilvánvalóan nem függetleníthető egymástól.))
De vajon melyek ennek a kétségbeejtő szellemi hanyatlásnak az okai? Vegyük sorra a lehetséges magyarázatokat.
1. A tömegoktatás bevezetése, az egyetemi diákság létszámának óriási ütemű felduzzasztása teljesen logikusan vezetett a tanintézményekben zajló oktatási tevékenység minőségének romlásához. Igaz, az elmúlt kétszáz év során egyre csökkent az írástudatlanság mértéke (habár az úgynevezett funkcionális analfabéták száma az elmúlt évtizedekben rohamosan növekszik), és emelkedett az érettségizettek és a diplomások száma is. Nyilvánvaló ugyanakkor – a tömegoktatás tényéből logikusan következik –, hogy az érettségik és a diplomák elértéktelenedtek: manapság sem az érettségi, sem a diploma megszerzésének nem feltétele sem az általános műveltség, sem a szellemei elmélyültség, sem pedig a logikus gondolkodás képessége.
2. A tömegmédia, de kiváltképpen az internetes „közösségi” média megjelenése pusztító hatással volt az emberiség szellemi állapotára, és aláásta az általános műveltség eszményét. Már a televízión, de még sokkal inkább a Facebookon és a Tik-tokon „szocializálódott” nemzedékek soha nem lesznek képesek megfelelően, értően olvasni, melynek következtében képalkotó fantáziájuk, bizonyos logikai, szövegértési és fogalmazási képességeik nem fejlődnek ki az elvárható mértékben. Ezen kívül olvasás hiányában kétségbeejtően műveletlenek maradnak, szókincsük pedig olyan szegényes, hogy megfelelően ki sem tudják fejezni magukat. Mindenfajta médiamanipuláció számára a legteljesebb mértékben kiszolgáltatottak.
3. Az úgynevezett demokráciának nevezett rendszer mindenütt szükségképpen „lefelé nivellál”: a közélet szereplői egyre inkább a média agymosó és elbutító hatása alatt senyvedő „tömegemberhez” szólnak, és az ő nyelvén beszélnek. A következmény: végtelenül primitív közbeszéd, továbbá a politikai „elit” gyors ütemű kontraszelekciója. Végtére is minél ostobább valaki, annál könnyebben képes idomulni az agyatlan, gondolkodni képtelen tömegekhez. Természetesen, ha egy egyébként okos és művelt, távlatokban is gondolkodni tudó közéleti személy – mint például Orbán Viktor – tudatosan mutatkozik a Kis Grofó és Győzike színvonalú alakokkal, és igyekszik az „ő nyelvükön” is megszólalni, akkor szintén a selejtes emberek hatalomba kerülését segíti elő. Ugyanis a „demokratikus” üzenete az ilyen színvonalú figurák sztárolásának a politikus részéről a következő: nem baj, ha műveletlenek és ostobák vagyunk, a hatalom közelébe juthatunk, ha esetleg valaki mégsem teljesen agyatlan zombi, akkor pedig kellő képmutatással és lelkiismeretlenséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a hülyék előtt hajbókolni képes legyen. A politikusi siker receptje tehát: legyünk a lehető legsilányabb táplálékon tartott tömegek szellemi színvonalán mi magunk is, vagy ha valamilyen okból kifolyólag mégis magasabb szinten állunk, akkor képesnek kell lennünk szemrebbenés nélkül hazudozni, szerepeket játszani, parancsra bármilyen idegen érdeket kiszolgálni.
4. Végezetül említem a legfontosabb okát a nyugati világ népeit és gazdasági-politikai vezető rétegét egyaránt sújtó, járványszerűen terjedő elbutulásnak. Bibó István a lényegre tapintott, amikor leírta az alábbi mondatot „Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem” című tanulmányában: »Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez elkerülhetetlenül vezet az emberi közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.« A nyugati világ mindegyik államát sújtja ez a kór: a nyugati világot irányító „háttérhatalom” birtokosait szigorúan tilos néven nevezni. Teljesen nyilvánvaló okból igyekszik észrevehetetlenné maszkírozni magát a „nemlétező”: a rejtőzködő hatalom ugyanis felelősségre nem vonható. (Csak a gondolkodni képes, látó kevesek ismerik fel a „deep state”-nak is nevezett „globális elit” természetét.) Csakhogy a néven nevezésükre vonatkozó általános tilalom ellehetetlenít mindenfajta mélyenszántó elemzést, mindenfajta őszinte eszmecserét, a valóságos történelem és a korunk eseményeinek igazi megismerését. Ráadásul azok előtt nyitja meg a felemelkedés lehetőségét, akiknek vagy nincs mélyebb tudásuk a tényleges uralmi viszonyok megértéséhez, vagy pedig ha van, kellőképpen álszentek, képmutatók és hazugok ahhoz, hogy akár csak megnevezzék is a megnevezhetetlent. Csoda-e tehát, ha becsületes, jellemes és gondolkodó, művelt embereknek esélyes sincsen bekerülni a gazdasági-politikai-tudományos és médiaelit soraiba? Csoda-e, ha be kell érnünk Joe Bidennel, Olaf Scholzzcal, Emmannuel Macronnal, Boris Johnsonnal, Mateusz Morawieczkivel, Ursula von der Leyennel, idehaza pedig Márkí Zay Péterrel, Jakab Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, Fekete-Győr Andrással, Karácsony Gergellyel, Szabó Tímeával és hasonszőrű társaikkal?
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
