Ma, a választás napján, már nem akartam belefolyni a témába. Egyrészt a kampánycsend miatt. Igaz az ránk, itt, a Felvidéken, nem vonatkozik. Másrészt a korrektség kedvéért. De pont a korrektség hiánya miatt vagyok kénytelen szólni, keleti szomszédunk első embere miatt.
Az utóbbi napokban Orbán Viktorhoz intézett kijelentései ugyanis nemcsak barátságtalanok, de egyenesen ellenségesek! Ráadásul a választás előestéjén ilyen durva módon beleavatkozni egy szuverén ország demokratikus voksolásába, belegyalogolni abba az emberbe, aki az ukránok humanitárius segítése, befogadása és ellátása terén – az ország lehetőségeihez mérten – mindent megtesz, hiszen lakosságarányosan a legnagyobb terhet Magyarország vállalja, nos ez minimum inkorrekt (de sokkal erősebb jelzők is eszembe jutnak).
Mit nem lehet ezen megérteni? Természetesen ez költői kérdés. Értik ők ezt jól, de sajnos egy globális kártyaparti zajlik épp Európa keleti felében, amiben nekünk, közép-európaiaknak, magyaroknak, szlovákoknak, nem osztottak lapot. Maximum csak harsányan bekiabálhatunk, de a szavunk nem oszt, nem szoroz. Mégis elvárják tőlünk a feltétel nélküli elköteleződést egy – ahogy Biden mondta – új világrend mellett.
Azt, hogy ezt a magatartását az ukrán elnök és stábja egyezteti-e a magyarországi ellenzékkel, másodlagos. Meg nem is számít, mert ezzel többet árt nekik, mint használ. Az effajta pökhendiség inkább a nemzeti oldalt mobilizálja. Ebből is látszik, hogy nem kap túl jó tanácsokat.
De ez az egész esti kamera előtti keménykedés lassan kezd egy D-kategóriás, amolyan amerikai netflixes szappanoperává válni, amihez a sekélyes, ám kellően konfliktusos és bárkinek (is) beszólós forgatókönyvet nem geopolitikai stratégák, hanem tényleg hollywoodi forgatókönyvírók írják. A megfelelő alany pedig – előéletét tekintve – adott, ugye.
(Králik Róbert/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
