Amikor Orbán Viktor beszél, világos, őszinte és következetes gondolatokat fogalmaz meg, és egyértelmű, cáfolhatatlan válaszokat ad újságírói kérdésekre, akkor az ember azt hiszi, minden rendben van.
És ez jó érzés, hiszen a sok ellenzéki ellenséges hazudozás, a gyűlöletkeltés, a keresztényüldözés és a ránk is leselkedő erőszakos betelepítés árnyékát átragyogja a hitelesség, a nyugalom, az önbizalom és a remény sugara.
Lehet e sorokra „Orbán-fanozni”, lehet, mint azt a kormányellenes, és így hárommillió magyar szavazó ellen is összeesküdt MVSZ-től sokszor megkaptam „Fidesz bértollnokozni”, és lehet bármi mást mondani… még akkor is, ha köztudottan nem vagyok Fidesz tag, nem lobogtatok pártkönyvecskét, csupán egyszerűen a józan gondolkodást, a magyar érdekeket támogatom, mint elkötelezett orbánista.
Persze vannak olyan ügyek, helyzetek, problémák, amikor az ember, az író jó szándékkal bírál, amikor felhív elfeledett tennivalókra, vagy éppen a hibás döntéseket ostromolja, mert félti az eddigi közös eredményeket, az országot, a nemzetet.
A miniszterelnöki évadnyitó sajtótájékoztatót taglalnom e helyen nem kell, hiszen akit érdekelt az látta, hallotta.
E sajtótájékoztatót illetően, csupán egyetlen gondolat volt, amellyel nem értettem egyet, amelyre nem voltam büszke, amely állítás a miniszterelnök alázatát, lelkiismeretességét tükrözte ugyan, de… számomra olybá tűnt, mintha magára vállalná azt, ami nem az ő bűne és nem az ő hibája.
Újságírói kérdésre ugyanis azt mondta a miniszterelnök, hogy mint pártelnöknek, ő a felelős az októberi kudarcért… És ezzel nem értek, és sokan nem értünk egyet!
Miért? Mert Orbán Viktor világos és egyértelmű utat mutat 2010. óta, nem csak pártjának, hanem minden normális magyar embernek, aki érti az idők figyelmeztető szavát.
Tíz esztendeje olyan úton halad az ország, amely akkor biztosítaná a megmaradást és a jövőt, ha helyi kiskirályok nem akarnák saját malmukra hajtani a vizet, ha a kormánykommunikáció is szakember gárda kezében volna és egyes politikusok nem csupán önös érdekeiket szolgálnák, hanem a pártelnök-miniszterelnök bizalmából rájuk bízott feladatokat épp úgy végeznék el, ahogyan arra mindennap példát mutat a megbízó, azaz Magyarország Miniszterelnöke.
A baj ott van, ahol egy-egy polgármesteri székért a Fidesz nevében épp olyan aljasságokat követ el, egy-egy jelölt, mint az ellenzék, mert épp olyan anyagias és ócska bűnöző, mint az ellenzék egy-egy jelöltje, mint az ellenzéki, hazugságra épült és gyűlöletre uszító kampánya (lásd vidék, kis falvak, ahol álkormánypártiak alkalmazták az átjelentkeztetést a megélhetésük biztosítása miatt – Szerk.)
A baj ott van, ahol egy-egy egészen világos kormánydöntést, újonnan bevezetendő törvényt a kormánykommunikáció nem képes úgy közreadni, mint az azt ellenző ellenséges média.
A baj ott van, ahol a kormánypropaganda és a kormánysajtó kisstílű, pénzéhes, szűk látókörű, egykor más elveket valló, és a társadalom egészét már nem érzékelő ostoba schreiberek, főszerkesztők, elvtelen „seggnyalók” (bocsánat a szóhasználatért) langyos vizében lubickol csupán.
Miért tehetne arról a miniszterelnök, hogy az emberi gyengeség, a kapzsiság, a hozzá nem értés eluralkodott a párton belül, ahol a kényelmes bársonyszékekben pedig jól el lehet süppedni… miközben a miniszterelnök járja a világot és azon dolgozik éjt nappallá téve, hogy Magyarország és az elcsatolt magyar területeken élő magyarok a lehetőségekhez képest emberhez méltó módon megmaradhassanak a mai világ kihívásai és a vörös liberálisok féktelen rombolása közepette…
Nem! Nem, a miniszterelnök bűne és hibája az októberi skandalum.
Hiszen a pártelnök nem diktátor, nem király, hanem iránymutató, meghatározó személy, akinek az utasításait kötelező – volna – betartani, akinek az elképzeléseit feltétel nélkül kellene teljesíteni, hiszen amikor egy embert pártelnökké választanak, az a választás minden párttagra nézve kötelező erkölcsi és gyakorlati következményekkel jár.
Azonban, októbert megelőzően sokan és sokszor hívtuk fel a figyelmet arra, hogy rossz irányba mennek a dolgok, sokszor szóltunk a vidék és a fiatalság semmibevétele miatt, s voltak települések, ahol nem is látták a Fidesz országgyűlési képviselőjét a választás előtt…
Kié hát a felelősség?
Elegendő volt-e épp olyan ostobán, de mégsem olyan ügyesen kampányolni, mint az ellenzék, amely hazugságokkal igyekezett gyűlöletet, nemtetszést kelteni egy-egy jelöltet illetően?
Elegendő volt-e Karácsonyt és a többi dilettáns jelöltet folyamatosan kiröhögnie a nemzeti sajtónak, mert nem tanulták meg, hogy a magyar – ha szánalomból is, de – arra szavaz, akit a legjobban és a legtöbbet szidnak…
Miért tehetne erről a kommunikációs hibáról az országért küzdő pártelnök? Most feladat elé állították a miniszterelnököt.
Napi munkája mellett újra kellene gondolnia a Fideszes személyi politikát, a felelős vezetők személyét, hozzáértését, emberi viszonyukat a nemzethez, a hazához.
És nem ugyanazon tanácsadók véleményére kellene adnia, mert 2022-ben óriási a tét. Ha akkor megismétlődik 2019 októbere, akkor nem a Fidesz veszít, és nem a kormány bukik, hanem a magyar nemzet vész el örökre!
Tennivalónk tehát van! És jó volna, ha a kormánymédiát szemlézők odatennék a miniszterelnök úr asztalára azokat a véleményeket is, amelyeket nem a “nagymenők”, nem a TV lépernyőjéről lekaparhatatlan “zseniális” megmondók vetnek papírra, hanem azokat is, amelyeket az ilyen-olyan okból pálya szélén tartott, de nemzetben és kereszténységben gondolkodó írástudók jegyeznek… egyszerűen csak a haza és a magyar miniszterelnök iránti elkötelezettségből.
Van tennivalónk és van sok követendő példaképünk is a történelemből és a jelenből egyaránt…
A mai háborús világban viszont azt kell követni, amit a magyar miniszterelnök az idei első kormányinfón elmondott, és úgy kell élnünk, cselekednünk a hazáért, ahogyan azt Orbán Viktortól látjuk.
Ha pedig észrevesszük, hogy valaki „Fideszes” létére nem úgy cselekszik, ahogy kell, úgy azt azonnal el kell távolítani…
Mert most a haza és a nemzet léte vagy nemléte forog kockán.
Aki pedig – Fideszesként – nem úgy dolgozik, ahogyan az elvárható és egyben kötelező is a számára, az épp olyan hazaáruló, mint az ellenzék idiótái…
Jó volt tehát hallani a miniszterelnököt…
Stoffán György
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
The post Amiben Orbán Viktor súlyosan téved: Nem, az Ő bűne és hibája az októberi skandalum appeared first on Magyar Tudat Nemzeti Hírportál.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
