2015. február 13-án egy Twitter-bejegyzés felidézett egy 2002-es Podesta által tartott sajtókonferenciát, amit a Tájékoztatás a Szabadságáért Koalíció szervezett, melynek során Podesta a következőt mondta:
„Eljött az ideje, hogy kiderüljön az igazság arról, hogy mi is van odakint valójában. Ezt meg kell lépnünk – tényleg –, mivel ez a helyes. Azért kell ezt megtennünk, őszintén szólva, mivel az amerikai emberek képesek kezelni az igazságot. S azért is kell így eljárnunk, mert ez a törvény.”
A helyrehozott földönkívüli testek „törékeny felépítésűek, nagyjából 5 láb magasak, szürkés-rózsaszín a bőrszínük. …Az egész termetük egy fiatal gyermekére emlékeztet.”
11. paragrafus, A SZUPERTITKOS ULTRA Bolygóközi Jelenségekkel foglalkozó
Egységének Titkosszolgálati Kiértékelő Összefoglalója 1947. július 22.
Készült a Hadügyminisztérium megbízásából, MAJIC bélyeggel ellátva.
2015. február 16-án Új-Mexikóban, Albuquerque-ben John Podesta 2015. február 3-i fent közölt Twitter-bejegyzése akkor született meg, amikor hivatalosan is megvált a Fehér Házban Barack Obama mellett betöltött főtanácsadói állásától, hogy Hillary Clinton segítségére legyen a várható második elnökjelöltségi kampányának levezénylésében.
Sokan csodálkoznak azon, hogy Podesta miért éppen a bejegyzést választva búcsúzott a Fehér Háztól azzal, hogy annak „legnagyobb 2014-es hibája” az volt, hogy „nem biztosította az ufó-akták közzétételét” az Amerikai Egyesült Államokban. Továbbá, miért másolta ki ezt a bejegyzést Maureen Dowd, a The New York Times egyik rovatvezetője?
Viszont, amióta Mr. Podesta felvetette az amerikai kormány által eltitkolt ufó-jelenségekről szóló problémát, azóta gondolkodni kezdtem az 1979 szeptemberi vértelen és nyomtalan állatcsonkítások utáni nyomozáson megkezdése óta utamba kerülő , kiszivárogtatott ufókról és földön kívüliekről szóló dokumentumokról, amelyeket tulajdoníthatunk a bűnüldözőktől és farmerektől kezdve a „világűrből érkező lényekig” bárkinek.
Az egyik legkorábbi kiszivárogtatott dokumentum 1947. július 22-i keltezésű – ez pedig ugyanaz a hónap, amikor a történelemben elhíresült ufó-katasztrófára sor került Roswell (Új-Mexikó), térségében a jelentések szerint 1947. július 2-5. között.
Talán politikai értelemben indokolt volt a II. világháborút követő időszak kezdetén a tagadás irányelve, hogy időt nyerhessenek annak kitalálására, hogy mi is történt. Azonban közel egy évszázaddal később, az olyan amerikai adófizetők számára, akikből, akik által, és akikért létrehozták a kormányzatot, át kellene adni minden tényt – ahogy azt Mr. Podesta a 2002-es Tájékoztatás a Szabadságáért Koalíció előtt mondta:
„Eljött az ideje, hogy kiderüljön az igazság arról, hogy mi is van odakint valójában. Ezt meg kell lépnünk – valóban –, mivel ez a helyes. Azért kell ezt megtennünk, őszintén szólva, mivel az amerikai emberek képesek kezelni az igazságot. S azért is kell így eljárnunk, mert ez a törvény.”
Már régóta esedékes, hogy a földön kívüli biológiai entitásoktól szóló igazságokat közzétegyék, valamint az olyan dokumentumokat, mint amilyeneket a következőkben részletesen is olvashatsz, nyíltanosan megvitassák világszerte az esti hírműsorokban.
A Bolygóközi Jelenségek Egységének (rövidítve: IPU) Összefoglalója
Kelt: 1947. július 22.
A Bolygóközi Jelenségek Egységének Összefoglalójának Titkosszolgálati Kiértékelése File ref. 001947122-A.1206.
Amennyiben a tartalma teljes egészében igaz – márpedig sok kutató meg van győződve arról, hogy ez egy hiteles dokumentum –, akkor a következő oldalak bizonyítják, hogy mivel is próbált szembeszállni a Truman Adminisztráció a második világháborút követő két évben, 68 évvel ezelőtt, s csupán két és fél héttel a Roswell-i ufó katasztrófákat követően.
Az IPU (Bolygóközi Jelenségek Egysége) három ufó szerencsétlenséget ír le / a visszakereshető helyszínek LZ-1-ként (1-es leszállási zónaként) utalnak a Roswell és Corona (Új-Mexikó) közötti területre; LZ-2-ként (2-es leszállási zónaként) a Trinity nevű helyre a White Sands Kísérleti Lőtéren, amit White Sand Missile Range-ként is ismerünk; továbbá LZ-3-ként (3-as leszállási zónaként) az Alamogordotól 30 kilométerre keletre Mescalero Indián Rezervátumra. Valamennyi jelenségre 1947. július 2-6. között került sor. A körülbelüli helyszíneket ez a térkép mutatja.
Az IPU fenti borítóján található szöveg így hangzik:
oldal
SZIGORÚAN BIZALMAS
szerkesztett szerkesztett szerkesztett…
szerkesztett szerkesztett szerkesztett…
szerkesztett szerkesztett szerkesztett…
szerkesztett szerkesztett szerkesztett…
szerkesztett szerkesztett szerkesztett…
szerkesztett szerkesztett szerkesztett…
Ezt a dokumentumot titkosszolgálati anyagként a katonai szempontból fontos és titkos besorolással látták el újra, amely nemzetbiztonsági jelentőséggel bír, tovább legszigorúbban bizalmas fokozatba lépett „tudni kell” alapon. Csak és kizárólag MAJIC BELÉPÉSSEL feljogosított személyek férhetnek hozzá.
A programot csak jóváhagyott elnöki végrehajtási utasítással és az Amerikai Egyesült Államok Majestic hírszerzési és biztonsági engedélyével lehet visszaminősíteni.
John A. Samford altábornagy NSA igazgató felhatalmazásával
Jóváhagyta: Allen Dulles CIA igazgató
Életbe lép: 1960. szeptember 4-én.
MAJIC
SZIGORÚAN BIZALMAS
SZIGORÚAN BIZALMAS ULTRA
C.C.S. Irattári példány
oldaltól ez olvasható:
ULTRA
A Bolygóközi Jelenségek Egységének Összefoglalója
Titkosszolgálati Kiértékelése File ref. 001947122-A.1206.
1.) Az 1947. július 4-6. között az Új-Mexikó államban repülés közben lezuhant légi járművek rendkívüli felfedezése: Ez az összefoglalás a Bolygóközi Jelenségek Központjának Egysége, a Tudományos és Technológiai Részleg, a Kémelhárítás Igazgatótanácsa által készült, „A.C. of S., G-2” kívánsága szerint, a vezérkari főnök kifejezett parancsára.
2.) 1947. július 3-án 23.32-kor (MST) a radarállomások Kelet-Texasban és a White Sands Lőtéren (N.M.) két azonosítatlan légi járművet követtek egészen addig, amíg mindkettő el nem tűnt a radarképernyőről. A két baleset helyszínét WSPG. közelében lokalizálták. A LZ-1-es helyszín a Corona közeli farmnál, kb. 75 kilométerre Roswell városától északnyugatra lett lokalizálva. Az LZ-2 helyét Socorro városától nagyjából 20 mérföldre, délkeletre lokalizálták a földrajzi szélesség 33-40-31, földrajzi hosszúság 106-28-29, az Oscura Peak-et használva földrajzi tájékozódási pontként.
3.) Az AST személyzetet főként az LZ-2 érdekelte, mivel ezen a területen szóródott szét a repülő szerkezet vázának, hajtóművének és irányítótechnológiájának alkotóelemeiből a legtöbb. A sérült menekülőkabinban talált öt test felfedezése eleve kizárta az LZ-1-es zónában zajló vizsgálatot.
4.) Az LZ-2-höz érkezvén, a személyzet megállapította, hogy a megtalált tárgyak nem tartoznak a környék bázisai által normális körülmények között folytatott egyik repülő-, rakéta-, fegyver-, illetve ballon-tesztekhez sem. Az első beszámolók arra utalnak, hogy az első baleset-vizsgálók a Roswelli Katonai Repülőtérről szerint az LZ-1 az AAF egyik szupertitkos MOGUL ballon-projektjének maradványai voltak. Amikor megérkeztek a Los Alamosi Tudományos Laboratórium tudósai az LZ-2 átkutatására, akkor minden érintett számára világossá vált, hogy az a valami, ami a sivatagban szerencsétlenséget szenvedett, nem evilági dolog.
5.) A Fort Monmouth-i (N.J.) Híradósok Műszaki Laboratóriumának radaroperátoraival és tisztjeivel készített interjúk szerint ezeket a tárgyakat június 29-a óta időről-időre követték az „A” állomásról, s mindegyikük jelezte, hogy ezek a célpontok időszakosan egy helyben maradtak, alkalmanként akár percekre is, majd folytatták az eredeti útjukat, délkelet felől északnyugat felé repülve. A SCEL antennái megfigyelték a három objektum röptét július 3-án, majd 23.30 (MST) körül július 4-én vesztették szem elől (egy V-2-t terveztek fellőni, s ezért tudta az SCEL „A” állomása végrehajtani a nyomkövetést).
Megtudták, hogy legalább hat kelet-texasi radarállomás (a részletes beszámolót lásd az A-mellékletben), valamint az Alamogordoi és a Kirtlandi Katonai Repülőtér radarállomásai is érzékelték ezeket a tárgyakat szintén 4-én. Topográfiai térképeket és háromszögeléseket bevetve számították ki az a legutolsó ismert pozíciót és irányt, amely a kutatócsapatok segítségére volt az eredeti helyszín meghatározásában. 9393-as Technikai Ellátó Egység 3-as számú különítménye, amely az Alamogordoi Repülőtér alá tartozott, felelt a járművek nagyobb darabjainak a helyzet-meghatározásáért és szállításáért.
6.) Egy speciális sugárbiológus csoport egy biztonsági osztag kíséretében, mely a Sandia Bázisról érkezett S. V. Hasbrouck ezredes parancsára (USA, Légierő Speciális Fegyverek Projekt), biztosította a baleset helyszínének közvetlen környezetét. Az Atomenergia Bizottság Általános Tanácsadó Bizottságából kiválasztott tudósok – a leghíresebb Dr. J. Robert Oppenheimer, jelentek meg az LZ-2-nál másokkal egyetemben. Az LZ-2-nél a Paperclip specialisták között találjuk Dr. Wernher Von Braunt (Fort Bliss) és Dr. Ernst Steinhoffot (AMC); valamint Dr. Hubertus Strugholdot (Légi Egészségügyi Laboratórium, Randolph Field).
7.) A szigorú biztonsági előírásoknak köszönhetően, melyeket mindkét baleseti helyszínen életbe léptettek, a csoport nem kapott belépési engedélyt a többi helyre, ahol a roncsokat és a testeket tartották. A csapat CIC tagjának sikerült értesülnie arról, hogy több testet a Roswell-i Katonai Repülőtér kórházába szállítottak, míg másokat vagy a Los Alamosi, vagy a Wright Field-i, vagy a Patterson Katonai Repülőtérre, illetve a Randolph Fieldre vittek biztonsági okoknál fogva.
Úgy gondolják, hogy ez az elosztás Thomas Handy vezérezredes parancsára történt (Negyedik Katonai Főparancsnokság) A hajtómű többi maradványát WSPG-n keresztül az Alamogordo-i és a Kirtlandi Katonai Repterére re szállították. A többi maradványt a Nemzeti Űrhajózási Laboratórium raktárépületeibe szállították. Mindezzel Július 7. 17.30-ra (MST) végeztek.
8.) Július 7-én Nathan Twining vezérezredes megérkezett Alamogordo-i Katonai Repülőtérre, hogy titokban találkozzon Spaatz vezérkari főnökkel , és hogy szemügyre vegye az LZ-2-ből származó jármű felfedezett maradványait. Július 8-án Twining látogatást tett a Kirtland AFF-n, hogy megvizsgálja a hajtómű megtalált részeit. Július 9-én, Twining és személyzete a WSPG-ra repült megvizsgálni a járművel azon darabjait, amiket ott tároltak, majd július 10-én vizsgálatot tartottak Alamogordo „R” és „D” épületében, ezután pedig visszatértek Wright Field-be.
Úgy véljük, hogy Twining és személyzete mindkét incidensről részletes beszámolót, valamint a későbbiekben követendő tájékoztatókat készített. Azt is gondoljuk a CIC-ről, hogy Eisenhower tábornok valamikor 1947. augusztus vége felé nézte meg a felfedezések beszámolóját. Az elnök egy korlátozott tájékoztatót kapott a Pentagonban július 10-én AC/S Hoyt Vandenburg AAF tábornoktól. Az FBI érdeklődés elnyomták és az elraktározott járműhöz való bejutást megtiltották Collins vezérezredes COS helyettes utasítására. Az érintett bázisokon mindennemű tudakozódást megtiltott Vanderburg tábornok a helyreállító munkálatok alatt. A leletek leleplezésére irányuló minden távírói, telefonos és rádiós adást megfigyeltek. Az LZ-2 hely titkosságának fenntartása érdekében a Roswell AAF parancsnokának engedélyezték, hogy egy rövid sajtóközleményt hozzon nyilvánosságra a helyi újságban, amelyben a 8. AF Főparancsnokság nyíltan tagadja a szóbeszédet, miszerint a Hadsereg repülő csészealjak birtokában volna, ami pedig véget vetett a sajtóérdeklődésnek.
Minden polgár, aki valamiféle roncsot látott vagy elemelt, avagy testeket látott, letartóztathatnak a McNab törvény alapján, amíg a fennmaradó bizonyítékokat biztonságba nem helyezik a lezárt bázisokon. A szemtanúkat kikérdezte a CIC és felhívták a figyelmüket a sajtónak való fecsegés következményeire. Úgy tűnik, hogy eddig a titkosítás működik.
9.) A helyreállító műveletekben résztvevő teljes civil és katonai személyzetnek volt „tudnia kell” hozzáférése a megfelelő biztonsági engedélyekhez. Bár több katonai rendőr is idegösszeroppanást szenvedett, s egynek öngyilkosság lett a végeredménye, ennek ellenére az Alamogordoról kirendelt katonai rendőrség nagyon jól látta el a biztonsági feladatokat. A Sandiai földi személyzet valamiféle fertőzést kapott, ami három technikus halálhoz vezetett. A negyedik technikus állapota ismeretlen. Tervbe vették a boncolásokat, hogy megállapíthassák a halál okát. A CIC megfelelő biztonsági irathozzáféréseket készített a dossziékhoz kereszt referenciákkal együtt a további vizsgálatok elvégzéséhez.
10.) Mivel küszöbön áll James Forrestalnak az új védelmi miniszteri kinevezése, bizonyos, hogy őt is tájékoztatni fogják a felfedezések egyes vonatkozásairól. A kabinet egyetlen tagja a mai napig, aki tudhat a részletekről nem más, mint Marshall államtitkár. Ismeretessé vált a CIC számára, hogy a helyreállító műveletek egyes részleteit megosztották John F. Kennedy képviselővel, aki a Massachusettsi Demokraták választottak be a Kongresszusba ’46-ban. Ő Joseph P. Kennedy fia volt, s a kormány végrehajtó hatalmi ágának megszervezéséért felelő bizottság tagjaként Kennedy kötelességei a Tengerészeti Hírszerzésnél betöltött tengerészeti tiszti kinevezésére korlátozódott. Úgy véljük, hogy az információhoz olyan kongresszusi forrásból juthatott hozzá, amely a Légierő Miniszteréhez állt közel.
11.) Ami az LZ-2-ben felfedezett testeket illeti, úgy tűnik, hogy ismeretlen okoknál fogva a legénység öt tagjából egy sem élte túl a földi légkörbe történő belépést. Dr. Detlev Bronkot felkérték, hogy segédkezzen az egyik jó állapotban megmaradt tetem felboncolásában, amit Charles Reah őrnagy végzett. A csapat tudomására jutott leírásokból, valamint a hírszerzés fotósai által készített képekből az egyedek a legtöbb vonatkozásban emberiek, néhány anatómiai eltérést leszámítva a fejen, a szemeken, a kezeken és a lábakon. Vékony termetűek, kb. 150 centiméter magasak, bőrük színe szürkés-rózsaszínes. Semmilyen szőr nem volt a testükön és testhez simuló repülős öltözetet viseltek, ami tűzállónak tűnt (néhány test olyan volt, mintha megégett volna a fején és a kezein). Az egész termet fiatal gyermekére emlékeztet. Úgy gondoljuk, hogy volt köztük férfi és női nemű is, de nehéz megkülönböztetni őket.
12.) A legfelkavaróbb része a nyomozásnak az volt, hogy más testeket is találtak az LZ-1 közelében, amelyek olyanoknak tűntek, mintha már felboncolták volna, mint egy békát. Nem ismeretes, hogy a repülőtér sebészei végeztek volna-e feltáró műtétet ezeken a testeken, vagy sem. Állítólag az állati részeket az LZ-2-nél talált jármű belsejében fedezték fel, de ezt nem lehet megerősíteni. A csapat tartózkodó állásponton van e kérdést illetően.
13.) Ennek a nyomozásnak a megítélése két feltevésen alapszik: 1.) Ez a felfedezés vagy egy alaposan kidolgozott és jól megrendezett csalás (talán az oroszoké), avagy; 2.) Országunk vendéglátója lett egy másik bolygóról érkező lénycsoportnak.
14.) Amíg a többi adat hozzáférhető nem lesz más egyéb titkosszolgálati források révén, addig a csapat véleménye az, hogy a vizsgálódást ki kell terjeszteni, hogy olyan forrásokat is számításba vegyen, amelyek más egyéb, a jelenkori tudomány által eddig még fel nem fedezett lehetőségeket is tisztázhatnak. Ajánlatos továbbá a megfelelő költségvetés elkülönítése a jövőbeli feladatok előmozdítására, hogy az egységet fel lehessen majd kérni a vizsgálatokra. További utasításig ez a vizsgálat folytatódni fog.
A cikknek folytatása következik.
Az idézett eredeti oldalak:
Forrás: https://www.earthfiles.com/
Fordította: Száraz György
Boldog napot!
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
