Többször is megírtuk már: a 2011-ben, elsősorban külső erők által szított, majd kirobbantott, kezdetben az „arab tavasz” keletebbre gyűrűzéseként is magyarázott szíriai háború a Teherán-Damaszkusz-Bejrút (Hizbulláh) sí’ita tengely összeroppantására irányul. A nevezett tengely leginkább azért vált gerendává Izrael és eltartója, védelmezője, az Amerikai Egyesült Államok szemében, mert a tengely elsőrendű és kinyilatkoztatott célja az Izrael által 1967-ben lerohant, a nemzetközi törvényekkel, illetve az ENSZ több határozatával is ellentétben katonailag megszállva tartott területek felszabadítása. Történetesen a Szíriától elrabolt, majd bekebelezett Golán-fennsík, amelyen az ottani több tízezres, vegyes nemzetiségű és vallású lakosság elűzése után zsidó településeket építettek.
A Teherán-Damaszkusz-Hizbulláh tengely gazdasági, katonai, politikai és erkölcsi értelemben vett tönkretétele, szétzilálása volt tehát a célja Izraelnek, amikor a befolyása alatt levő nemzetközi sajtó (így a magyarországi is) fanfárjain keresztül Bassár el-Ászád törvényesen és demokratikus eszközökkel többször is fölényesen megválasztott szíriai elnök „gyilkos, népeket elnyomó rezsimje” elleni szabadságharcosként mutatta be a „mérsékelt” és kevésbé mérsékelt dzsihadista, iszlamista ellenzéket. A törvényes damaszkuszi kormány megdöntésére irányuló erőfeszítések szerves részét képezte az a diplomáciai folyamat is, amikor elsősorban a zsidó sajtó által „mérsékeltnek” kikiáltott, valójában a leghátborzongatóbb, kegyetlen gyilkosságokat is elkövető (lefejezések, ketreces vízbefojtások etc.) csoportokat a szíriai nép törvényes (sic!) képviselőinek elismerve számos ország – sajnos Magyarország is – meggondolatlanul kiebrudalta egy valóban törvényesen megválasztott kormány delegálta diplomatákat.
Amint arról tegnap Magyarországon portálunk is beszámolt: az amerikai cionisták, mindenféle ottani „keresztény” szekta és a militáns Likud párt kormányozta Izrael kalitkájában időnként nagyot rikkantó Donald Trump elnök twitteres csiripeléssel közölte Oroszországgal, de valójában személyesen Vlagyimir Putyin elnökkel, hogy készüljön föl, mert a Pentagon „bájos, új és okos rakétái célba érnek.” A második világháborút követő hidegháború óta (de talán alatta sem) amerikai elnöktől ilyen hisztérikus hangú háborús fenyegetést nem hallottunk.
A rakétáival „okoskodó” Trump elnök kirohanása után sokan azt várták, hogy Vlagyimir Putyin elnök vagy nagyon megijed, s talán még bocsánatot is kér, amiért fél nappal korábban Oroszország bejrúti nagykövete meg merte pendíteni: ha Amerika újabb támadást intéz az általa védelmezett, törvényes szíriai állam és annak kormánya ellen, akkor megsemmisülnek a célpontra tartó rakéták, de talán még az indítóállomások is. Putyin a fenyegetésre nem ijedt meg, nem is rikácsolt a Kreml elnöki lakosztályában, hanem röviden a következő újabb választ küldte Trumpnak: „Az okos rakétáknak inkább a terroristákra (Putyin itt a Bassár el-Ászád rendszerét megdönteni szándékozó nemzetközi dzsihadista szervezetekre utalt – H. J.) kellene indítani, s nem pedig törvényesen megválasztott kormányokra.”
De nézzük meg, mi a helyzet a „sí’ita tengely” másik országával, a Washington és Izrael által szinte naponta figyelmeztetett, fenyegetett Iránnal, Bassár el-Ászád katonai támogatójával, egyik megmentőjével. Izrael a napokban újabb légitámadást hajtott végre Szíria területén iráni katonai tanácsadók, illetve azok felszerelése ellen (is) a Homsz kormányzóság területén, Homsz városától 60 kilométerre levő T-4 nevű nagy szíriai katonai repülőtéren. A repülőteret még az 1970-es években a szovjetek építették, s ott az orosz légierő manapság is jelen van. A hírek szerint az izraeli légitámadásban összesen tizennégyen vesztették életüket, köztük hét perzsa katonai tanácsadó, többen megsebesültek.
A Homsz kormányzóság területén levő T-4 katonai repülőtér elleni izraeli támadásnak a hét perzsán kívül valószínűleg orosz halálos vagy sebesült áldozatai is vannak, mert Moszkva – a korábbi hasonló izraeli támadások esetében tanúsított tartózkodó magatartását megtörve – ezúttal igen erélyes hangú közleményben kért magyarázatot a zsidóktól. Az orosz reakcióval párhuzamosan Teheránból és Damaszkuszból is elhangzottak az egyértelmű visszavágást beígérő fenyegetések. Néhány nappal a támadás után eddig semmiféle visszavágásra nem került sor. Teherán, de főleg Damaszkusz erre katonailag jelenleg alkalmatlan, de Izraelben mégis attól tartanak, s azért helyezték magas fokú készültségbe a hadsereget, mert ha a kiszámíthatatlan Trump ezúttal valóban kiadja a Szíria megtámadására vonatkozó elnöki parancsot, a zsidó állam északi, északkeleti határvidékén kialakuló harci helyzetben a perzsák, kevésbé valószínűbben a Bassár el-Ászád parancsnokolta Szíriai Arab Hadsereg vagy esetleg a föld-föld rakétákkal jól fölszerelt Hizbulláh katonai szárnya indíthat sok áldozatot követelő támadást a zsidó állam területe ellen.
Mindenesetre tegnap óta ismét fortyognak a militáns kedélyek Szíria és a vele szomszédos országok körül, illetve azokon belül. Vlagyimir Putyin orosz elnök, miután Donald Trump hisztérikus üzeneteire higgadtan válaszolt, gondolt egyet, és még tegnap este fölhívta telefonon a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlék Központban tartott holokausztnapi eseményről otthonába hazatért Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnököt. Putyin nagyon jól tudja, hogy Netanjáhu szeretné ráuszítani Bassár el-Ászád Szíriai Arab Hadseregére, de főleg az annál jóval ütőképesebb Iránra a zsidóknak elkötelezett Trump elnököt, pontosabban általa az Amerikai Egyesült Államok hadigépezetét, s a mostani forrponton levő helyzetben – kihasználva a káoszt – Bibi is könnyen kiadhatja a támadási parancsot az izraeli hadseregnek. Éppen ezért Putyin elnök tegnap este higgadtságra, visszafogottságra kérte Netanjáhut s arra, hogy ne adjon ki utasítást olyan hadműveletre, „amely megingathatná Szíria stabilitását és biztonságát.”
Egyelőre nem lehet tudni, hogy Amerika valóban beindítja-e hadigépezetét a Szíria területének tekintélyes részét az iszlamista-dzsihadista terroristák jó hét esztendős rémuralma alól éppen ezekben a napokban felszabadító Bassár el-Ászád hadserege ellen. Amiképpen az is bizonytan, hogy a fogadkozásiaknak megfelelően csatlakozik az agresszióhoz Franciaország és Nagy-Britannia, amiképpen tették azt 1991 januárjában az Irak elleni hadüzenet nélküli Sivatagi vihar fedőnevű hadjárat idején.
Mindenesetre közös vonás a már megtörtént és a lehetséges agresszió között az, hogy 1991-ben, az úgynevezett II. Öbölháború idején Szaddám Huszejn iraki elnök tömegpusztító fegyverarzenáljai ellen indultak csatába a demokrácia derék elvivői, s most pedig a gyakorlatilag már háborút nyert Bassár el-Ászád szíriai elnököt vádolják vegyi fegyverek bevetésével… A Sivatagi vihar idején aztán szépen kiderült, hogy hiába forgatták föl a sivatag homokját is, semmilyen tömegpusztító fegyvert bizony nem találtak Irakban. Most pedig a háborút már megnyert elnököt, Bassár el-Ászádot vádolják azzal, hogy olyan „állat, aki a saját népét gázzal gyilkolja, s még örömét is leli benne” (Donald Trump).
S még valami. Az 1991-es Sivatagi vihar, s a most készülő Szíria- s talán Irán-ellenes nyugati katonai agresszió legfőbb haszonélvezője Izrael volt, illetve lehet.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
